Kérdés
Hogyan tanulhatok meg Isten hűségében bízni?
Válasz
A Szentírás számos helyen magasztalja és méltatja Isten hűségét. A Jeremiás Siralmai 3:22-23 szerint: “Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” “Mi tehát a hűség?” – merül fel bennünk a kérdés.
A “hűség”-ként fordított héber szó a következőket jelenti: “állhatatosság”, “szilárdság”, “hűség”. A hűséges ellentéte a rapszodikusan változó, a jellemtelen. A Zsoltárok 119:89-90 szerint: “Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad, olyan biztos, mint a Menny! Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre!...(EFO 2012)”. Láthatjuk, hogy az itt szereplő hűség szó Isten Igéjével van azonosítva (“amit mondtál”). Isten Igéje soha el nem múló-, örökre érvényes igazság. Ha Isten ezer évvel ezelőtt mondott valamit, az mind a mai napig megáll. Ő hű az Igéjéhez, hiszen az Ő Igéje maga a jelleme kifejeződése. Az általa tett ígéretek változatlanul igazak, hiszen Ő sosem változik (Malakiás 3:6). Az adott szó becsületének emberi vonatkozásait talán egy idős házaspár példáján keresztül szemléltethetjük a legjobban. Képzeljük el a következő élethelyzetet: a feleség már a halálos ágyán fekszik, a férje pedig a közelében van, és fogja a kezét. Még akkor sem engedi el, mikor felesége már fel sem ismeri őt, ugyanis hű marad a neki tett házassági esküjéhez. Istennél sincs ez másképp: Ő annak ellenére is hű marad adott szavához, hogy mi időnként (tudatosan) úgy teszünk, mintha nem is ismernénk Őt (Lukács 22.57), azaz hűtlenek vagyunk Őhozzá (2.Timótheushoz 2:13).
Egy személy jellemében azáltal tanulunk meg bízni, hogy jobban megismerjük az adott illetőt. Nyilván nem bíznánk a bankkártyánk egy idegenre, akivel a postán a sorban állva váltottunk két szót, hiszen nincs elegendő ismeretünk és tapasztalatunk vele kapcsolatban. Nem ismerjük a jellemét. Mielőtt belsőségesen megismernénk Istent, benne is félünk megbízni. Még nem tudjuk, hogy ki Ő, és hogy pontosan mit csinál. Istenben is azáltal tanulunk meg bízni, hogy megismerjük a jellemét. Ennek a folyamatnak három fő csapásiránya van: tanulmányozzuk az Igét, megvizsgáljuk Isten saját életünkben való működését, és megtanuljuk követni az Ő hangját.
Isten Igéjét tanulmányozva egyre inkább egy minta fog körvonalazódni előttünk: lépésről lépésre megtanuljuk, hogy Isten soha nem változik és soha nem hazudik (4.Mózes 23:19; 1.Sámuel 15:29). A Szentírás sorait felfejtve és azokon elmerengve elkezd majd derengeni, hogy Isten a saját életünkben sem hagyott minket soha cserben (Ézsaiás 51:6). Ő már akkor is mindig hű volt az Igéjéhez, amikor az ókori izraeliták életében munkálkodott. Amikor szavát adta, hogy valamit megtesz, akkor azt meg is tette (4.Mózes 11:23; Máté 24:35). Bizalmunkat tehát az Ő sokszorosan bizonyított szavahihetőségére és jellembeli jóságára építjük. Abban is bízhatunk, hogy Isten önmagához is hű marad (hiszen mikor az adott szavunkkal szembemegyünk, akkor azzal nem csupán embertársunk, de önmagunk is megcsaljuk – a fordító megjegyzése). Isten mindig Istenként fog viselkedni és cselekedni, egészen az örökkévalóságig és azon túl. Ő soha nem szűnik meg szuverén, szent és jó Isten lenni (1.Timótheushoz 6:15; 1.Péter 1:16).
A saját élettörténetünk is lépten-nyomon arról tanúskodik, hogy Ő soha nem hagyott pácban minket. Az izraelitáknak adott egyik parancs így szólt Isten szájából: “Emlékezzetek” (5.Mózes 8:2; Ézsaiás 46:9). Amikor aztán felidézték mindazt a jót, amit Isten tett velük, a jövőre nézve is könnyebben megbíztak Őbenne. Tudatos és szándékos visszaemlékezést kíván részünkről, hogy visszatekintsünk és felismerjük, hogy Isten már a múltban is számos alkalommal gondoskodott rólunk és számtalanszor megszabadított minket. Ebben segítségünkre lehet egy imanapló vezetése. Általa felidézhetjük, Isten hogyan válaszolt imáinkra, és így nem lankadunk el abban, hogy továbbra is kérjünk Tőle és a válaszait várjuk. Kitartó imádságban fordulva Hozzá, kialakul bennünk annak a biztos tudata, hogy Ő mindig meghallgat minket (1.János 5:14; Zsoltárok 34:16). Ő gondoskodik arról, amire szükségünk van (Filippibeliekhez 4:19), és mindig mindent (még a minket ért legnagyobb rosszat is) képes javunkra fordítani, ha rábízzuk magunkat (Rómabeliekhez 8:28). Isten jövőbeli hűségében leginkább úgy tanulhatunk meg bízni, hogy a múltban tanúsított hűségére emlékezünk.
Istenben úgy is megtanulhatunk bízni, hogy gyakoroljuk magunkat abban, hogy megkülönböztessük az Ő hangját a figyelmünkért harsányan versengő többi hangtól. Maga Jézus mondta: “Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (János 10:27). Nekünk, akik Jézushoz tartozunk, nőnünk kell azon Isten-adta képességünkben, hogy meg tudjuk különböztetni az Ő hangját. Ő mindenekelőtt az Igéjén keresztül szól hozzánk, de persze beszélhet hozzánk embertársainkon-, bizonyos körülményeken és a Szent Lélek belső megerősítésén keresztül is (Rómabeliekhez 8:16). Amikor figyelmesen olvassuk a Szentírást és elmélyülten elmélkedünk felette, a Szent Lélek gyakran megdobbantja/megeleveníti szívünket egy-egy vers vagy igeszakasz által, de abban is segít, hogy azt magunkévá tudjuk tenni, és az adott élethelyzetünkre is tudjuk alkalmazni. Amit a Lélek az Igében kinyilvánít nekünk, azt hit által kell az Ő nekünk szóló személyes üzeneteként (el)fogadjuk. Az Istenben való bizalmunk ugyanis azáltal is épül, hogy saját életünkben is valóságként tekintünk az Ő ígéreteire (tehát nem valami elvont ismerethalmazként – a fordító megjegyzése), és hogy azokba kezdünk el kapaszkodni.
Isten mindenekelőtt azonban annak örül és abban leli tetszését, ha megéljük hitünket (Zsidókhoz 11:6). A hit azt jelenti, hogy bízunk Isten jellemében, mielőtt még látnánk, hogyan fogja megoldani a dolgokat. Ő az Igéjét adta nekünk, ígéretei pedig mindvégig megállnak. Amint pedig látjuk, miként teljesíti be azokat, úgy az ő hűségébe vetett bizalmunk is nőttön-nő. Hasonlóan, mint ahogyan az embertársainkba vetett bizalmunk is növekszik a velük való mindennapi interakciók során, úgy ez az Istenbe vetett bizalmunkra is igaz. Mikor megismertük Őt, bízunk Őbenne, mert megismerni Őt egyenelő az iránta való bizalommal. Ha valóban megismertük Őt, akkor még olyan időkben is meg tudunk majd pihenni az Ő jóságában, mikor éppen nem értjük az életünk békéjét rabló körülmények megjelenésének okát és célját. Mindig bízhatunk abban, hogy Isten életünkre néző terve érvényre fog jutni (Példabeszédek 19:21). Ahogy a gyermek bízik szerető édesapjában, mi is bízhatunk abban, hogy mennyei Atyánk mindig azt teszi, ami helyes.
English
Hogyan tanulhatok meg Isten hűségében bízni?
