Kérdés
Mit jelent az, hogy Isten kegyelmet ad az alázatosoknak (1Péter 5:5)?
Válasz
Péter apostol első levelének 5:5 igeverse különbséget tesz Isten az emberek két külön kategóriájához való hozzáállása közt, a büszke és az alázatos emberekhez való viszonyulása között: "Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (MBT). Keresztény hitbéli testvéreinkkel való kapcsolataink fő ismérve a (kölcsönös) alázat kell legyen, amint az a Szentírás számos más szakaszából is világosan kitűnik (pl. Példabeszédek 11:2; Máté 23:12; Jakab 4:6; Lukács 14:11). Istennek hála, mi ígéretet kaptunk arra nézve, hogy az Úr kegyelmet ad az alázatosoknak.
A kegyelem, amelyben Isten az alázatosokat részesíti, voltaképp az irántuk való kedvességének és jóindulatának az áldása. A kegyelem azoknak adatik meg, akik mindig gyakorolják maguk az alázatos magatartásban, akik képesek és hajlandók (f)elismerni embertársaik értékét, és akik szabadon alávetik maguk az Atya akaratának. A keresztények arra hivatottak, hogy Jézus gondolkodásmódját tegyék magukévá, és kitartóan ahhoz igazodjanak. Krisztus Urunk ugyanis készségesen lemondott minden (isteni) kiváltságáról, hogy így Istent és az emberiséget szolgálhassa (Filippi 2:5-8). Isten kegyelmének kiöntése a lelki üdvösségünk megadásával kezdődik - ennek ajándékát persze lehetetlen alázat nélkül fogadni, hiszen csak az alázatosak ismerik el, hogy szükségük van a Megváltóra. Jézus éppen erre utalt, amikor így szólt a farizeusokhoz: "...Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam" (Máté 9:13, EFO). A farizeusok önigazult büszkeségük vakságában elutasították Krisztust, míg a társadalom kitaszítottjai, belátva önnön bűnösségüket, segítségért fordultak hozzá (10. igevers).
Isten alázatosok iránti kegyelme az üdvösségen túl a megfelelő időben megadott felmagasztalást is magában foglalja, amint azt az 1Péter 5:6 megosztja velünk: "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején". A tisztelet és a felemelés/megdicsőülés iránti veleszületett vágyunkat Isten adta keblünkbe, így azt is csak Ő tudja, hogy megdicsőítésünknek, avagy felmagasztaltatásunknak mikor jön el a legjobb ideje. A saját érdemeinken kiharcolt hírnév hajhászása csak üres felfuvalkodáshoz vezet, az alázatban való életvezetés viszont lehetőséget ad Istennek arra, hogy megtiszteljen minket - akár ebben az életben, akár az örökkévalóságban, vagy épp mindkettőben. A történelem éonjai során számos megdicsőült keresztény valószínűleg nem látta előre, Isten hogyan fogja felmagasztalni őt, Ő azonban mégis megtette ezt, ha néha még csak porhüvelyük elenyészése, azaz testi haláluk után is. Hasonlóképpen, a mi névtelen, mások által soha észre nem vett ill. el nem ismert szolgálatunk is elnyeri méltó jutalmát. Minden keresztény számíthat arra, hogy Isten megdicsőití őt, amikor Krisztus visszatér (1Korinthus 15:51-53; Filippi 3:20-21), és jutalmat ad hűséges szolgálatáért (1Korinthus 3:12-14; Kolossé 3:23-24). Az alázatos tartást követő felmagasztaltatás példáját Jézus szolgálata jól mutatja (Filippi 2:7-11).
Sokan igencsak tartanak attól, hogy alázatuk kimutassák, ugyanis azt feltételezik, hogy azáltal gyengének, jelentéktelennek, sőt érdemtelennek tűnnek majd. A Szentírás azonban merőben mást állít: épp a büszke, gőgös emberek azok, akik óvatosak kell legyenek, és meg kell térjenek, hogy földi életük zárultával nehogy Isten elutasításával kelljen szembesülniük. Az alázatosak ezzel szemben Isten meg nem érdemelt kegyelmének fogadóivá válnak.
English
Mit jelent az, hogy Isten kegyelmet ad az alázatosoknak (1Péter 5:5)?
