Kérdés
Isten miért olyan más az Ószövetségben mint az Újszövetségben?
Válasz
Úgy hiszem, e kérdés gyökere egy alapvető félreértésből táplálkozik, tudniillik az Ó- és Újszövetség istenképével kapcsolatban. Egy másik gyakori megfogalmazási módja ennek, amikor valaki azt mondja: “Míg az Ószövetség Istene a harag istene, addig az Újszövetségé a szeretet istene”. Istennek az a folyamatos magáról szóló kinyilatkoztatása, melyet a Bibliában a történelmen és személyes emberi kapcsolatokon keresztül mutat be nekünk ahhoz a félreértéshez vezethet, hogy Isten az Újszövetség idejére megváltozott az Ószövetséghez képest. Azonban ha valaki elolvassa mind az Ó-, mind az Újszövetséget, gyorsan nyílvánvalóvá válik, hogy Isten nem változott meg a kettő között, és hogy Isten haragja és szeretete mindkét Szövetségben kifejezésre jut.
Például Isten az egész Ószövetségen keresztül, hogy “Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2 Móz 34:6; ld. még 4 Móz 14:18; 5 Móz 4:31; Neh 9:17; Zsolt 86:5; Zsolt 86:15; Zsolt 108:4; Zsolt 145:8; Jóel 2:13). Az Újszövetségben pedig még erőteljesebb hangsúlyt kap Isten szeretete: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16).
Az egész Ószövetségen keresztülhúzódik az a motívum, amint Isten, mint szerető apa bánik népével. Amikor népe szándékosan vétkezett ellene, és bálványimádásba fogott, Isten megbüntette őket, ám minden egyes alkalommal szabadulást készített nekik elő, ha megbánták bűneiket. Ez uyanaz a viszonyulás, amit Isten az Újszövetségben követ a keresztényekkel (hívőkkel) kapcsolatban. A Zsid 12:6 Például azt írja: “mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Hasonlóképpen láthatjuk, amint Isten kiönti haragját a megbánást nem mutató vétkezőkre keresztül az egész Ószövetségen. Úgyanígy az Újszövetségben is látható, ahogyan Isten “haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róma 1:18). Ha gyorsan olvassuk is át az Újszövetséget, akkor is kiderül, hogy Jézus többet beszélt a pokolról, mint a mennyről. Tehát nyílvánvaló, hogy Isten semmiben sem különböző az Ószövetségben és az Újszövetségben. Isten természeténél fogva változhatatlan. Ha elő is fordul, hogy természetének egy-egy vonását felerősítve, kihangsúlyozva látjuk némely igeszakaszban, Ő maga nem változik.
Amikor bárki olvassa és mélyrehatóan tanulmányozza a Bibliát, nyílvánvalóvá válik, hogy Isten nem különbözik az Ó- és az Újszövetségben. Mégha 66 önálló könyvből is áll a Biblia, melyeket két (esetleg három) különböző kontinensen és három különböző nyelven írtak, kb. 1500 éves időszakon át és több mint negyven szerző dolgozott rajta (akik különböző kultúrákból származtak), akkor is egységes marad kezdetétől a végéig lényegi ellentmondás nélkül. Láthatjuk benne, hogyan bánik egy szerető, kegyelmes és igaz Isten a bűnös természetű emberrel különböző élethelyzetekben. Valójában a Biblia az Isten emberiségnek írt szerelmes levele. Isten teremtményei, s különösen az emberek iránt érzett szeretete nyílvánvaló az Igéből. Az egész Biblián keresztül látjuk, amint Isten szeretve és kegyelmesen hívja az embereket, hogy egy különleges személyes kapcsolatba kerülhessenek Vele, de nem mintha megérdemelnék, hanem mert Ő kegyelmes és irgalmas isten, késedelmes a haragra és bővelkedik szeretetben és igazságban. Azonban látjuk a szent és igazságos Istent is, aki mindazok bírája, akik engedetlenek Igéjének, és nem hajlandók Őt imádni, s ehelyett más saját maguk alkotta istenek imádatát választják, bálványokat imádnak az egy és igaz Isten helyett (Róma 1).
Mivel Isten igazságos és szent természetű, minden múltbéli, jelenbéli és jövőbeli bűnt meg kell ítélnie. Azonban Isten végtelen szeretete megváltást (avagy váltságdíjat) készített elő, hogy a bűnös természetű ember megmenekülhessen haragja elől. E nagyszerű igazságot fejezi ki az 1 János 4:10 is:” Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” Az Ószövetségben Isten egy áldozati rendszert vezetett be, ahol helyettes áldozat volt bemutatható a bűnökért, ám ez a rendszer átmeneti volt, és inkább Jézus Krisztusra mutatott előre, aki kereszthalált hal, tényleges helyettes áldozatként a bűnökért. Az Ószövetségben megígért Megváltó az Újszövetségben kerül leleplezésre, és Isten szeretetének teljes kifejezése pedig az Ő dicsőségében válik nyílvánvalóvá. Mind az Ó-, mind az Újszövetség “bölccsé tehetnek minket az üdvösségre” (2 Timóteus 3:15). Amikor közelebbről vizsgáljuk ezeket, egyértelművé válik, hogy Isten nem változott meg az Ószövetség és az Újszövetség között eltelt időszakban.
English
Isten miért olyan más az Ószövetségben mint az Újszövetségben?
