Kérdés
Miért nem bocsát meg Isten a Sátánnak?
Válasz
1946. október 16-án a kora reggeli órákban tíz elítélt náci háborús bűnöst akasztottak fel az emberiség ellen elkövetett bűneikért. Egyikük sem mutatta a megbánás legkisebb jelét sem. A bitófa előtt állva sem tanúsítottak megbánást, és az utolsó pillanatban sem kértek bocsánatot. Épp ellenkezőleg, Julius Streicher, akinek a zsidók elleni könyörtelen felbujtása szította a csőcselék erőszakát, mely végül antiszemita színezetű üldözésbe torkollott, az emelvényhez érve, ahol már a kijelölt hóhér várta, még utoljára azt kiáltotta, "Heil Hitler" (Manchester Guardian, 1946. 10. 17.). Ez a tíz ember egészen a végsőkig lázadó volt.
Minél nagyobb, hatalmasabb egy teremtmény, annál nagyobb gonoszságra képes. Egy őrült embertől jobban kell félni, mint egy veszett kutyától, egy bukott angyaltól pedig jobban kell tartani, mint egy gonosz embertől. Hasonlóan, mint ahogy Hitler és bűnbánatot nem tanúsító csatlósai bűnösek voltak abban, hogy a világot egy hatéves véres háborúba taszították, úgy a Sátán és a démonok serege is nyakas abban, hogy az emberiség bűnbeesése óta teljes körű hadviselést folytat Isten és az Ő népe-, és ami azt illeti, az egész teremtés ellen. A szenvedés minden formája - közvetetten vagy közvetlenül - a Sátánra vezethető vissza. Az ő ujjlenyomata tapad minden sírfához, azt viseli magán minden börtön, abortuszklinika, bűnügyi helyszín, drogkartell, pornóstúdió, és voltaképp minden olyan hely és helyzet, amelyben az ember lealacsonyodva kivetkőzik önnön mivoltából. Minden nemzet fővárosában jelentős befolyást gyakorol. Sok vállalati igazgatótanácsban is rendes tagként jegyzik. A világ legtöbb főiskoláján és egyetemén szintén régensként diktál. Otthonosan mozog a filmforgatásokon, az újságok szerkesztőségében, a piszkos sikátorokban kötött drogüzletek homályában, és sajnálatos módon egyre több egyházi szószéken is. A Sátán könyörtelen, a Szentírás pedig azt is tanítja róla, hogy a legvégsőkig harcolni fog.
Mikor tehát annak a kérdése merül fel, hogy Isten miért nem bocsát meg a Sátánnak, akkor arra viszonylag egyszerű válasz adható: A Sátán nem kér Isten kegyelméből - Ő nem akarja, hogy Isten megbocsásson neki. Sátán egyetlen célja a hódítás, így legfőbb törekvése abban áll, hogy az egész teremtés felett uralkodjon (Ézsaiás 14:12-14). Az ezen célja elérésére foganatosított módszerek és cselszövések igen sokrétűek:
- Ő minden kísértés szerzője (1Mózes 3:1-5).
- Ő a gonosz cselekedetek építőmunkása (1János 3:8).
- Ő egy hazug gyilkos (János 8:44).
- Kapzsiságra és becstelen haszonszerzésre ösztönöz (Apostolok Cselekedetei 5:3).
- Hamisan vádolja Isten népét (Jób 1; Zakariás 3:1-2).
- Gonosz, jól felfegyverzett harcos (Efézus 6:11-16).
- Képes befolyásolni és megszállni az elveszendőket (Lukács 22:1-6).
- Üldözi a szenteket (Jelenések 2:10).
- Képes természetfeletti jeleket és csodákat tenni (2Thesszalonika 2:9).
A Biblia prófétai kijelentése szerint a legrosszabb idők azonban még csak most következnek majd. A Dániel könyvének hetvenedik heteként ismert viharos időszak során (amit általában a nagy nyomorúság időszakának szoktak nevezni) Sátán egy szalmajancsit, az Antikrisztust fogja bábként beiktatni, aki bár átmeneti békét és jólétet hoz, a világot végül az Armageddon néven ismert vérfürdőbe fogja taszítani (Máté 24; Jelenések 16:12-16; 19:11-20). Hála Istennek, Jézus Krisztus, a mi győzedelmes hősünk, elsörpő vereséget mér majd a Sátán seregére, és ezzel véget vet az Antikrisztus világméretű rémuralmának. Az Úr Jézus ezeréves országlása alatt, amit a jeruzsálemi trónjáról fog gyakorolni a földön, a Sátán meg lesz kötözve, és fogságban lesz (Jelenések 20:1-6).
Voltak olyan emberi elítéltek, akik a börtönévek alatt megbánták bűneiket, és Jézus Krisztus követőivé váltak. A szabadsághoz való jog elvesztése és a börtön kemény valósága sokakat arra motivált, hogy elfogadják Megváltónk megbocsátását. Határtalan irgalmassága révén az Úr Jézus soha nem utasít(ott) el egyetlen bűnbánó elítéltet sem, függetlenül annak bűne nagyságától. Mégis vannak sokan, akiket szívük keménysége arra késztetett és késztet, hogy a legvégsőkig ellenálljanak az Úrnak - akárcsak a tíz hírhedt náci háborús bűnös. A Sátán még ezer évnyi láncra verettetés után sem lesz hajlandó megadni magát, sőt, épp ellenkezőleg, buzgón folytatja majd az Isten és az Ő népe elleni a harcot:
"Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké" (Jelenések 20:7-10, MBT).
Miért nem bocsát meg tehát Isten a Sátánnak? A Sátán már a kegyelem puszta gondolatát is visszataszítónak tartja, a mindenség leigázására irányuló, hantjában holt terveit pedig a végsőkig megpróbálja áterőszakolni. Sátán szíve örökké a gonoszságra van ráfixálódva; őt nem lehet megjavítani, csupán elpusztítani.
English
Miért nem bocsát meg Isten a Sátánnak?
