Kérdés
Miért engedi meg Isten, hogy megtévesztés és csalárdság legyen a világon?
Válasz
Isten leghőbb vágya, hogy minden ember megtérjen Hozzá, hogy ezáltal megváltásban lehessen részünk (2.Péter 3:9). A "minden hazugságok atyja" (János 8:44) éppen azokat az embereket igyekszik a legjobban félrevezetni, akiknek a legnagyobb szükségük van az igazság elfogadására (lásd minden valaha létezett és születendő ember). Isten Igéje világosan közli velünk, hogy "...e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe" (2.Korinthusbeliekhez 4:4). Isten persze képes volna egy csettintésre megakadályozni Sátán hazugságait és ezzel közvetetten minden embert lelki üdvösségre kényszeríthetne, csak ezáltal éppen az Általa olyan felfoghatatlanul nagyra tartott szabad akaratot hágná át.
A Szentírás egy teljesen következetes és egységes képben tárja elénk a lélekvesztő hazugságok és a bűn közötti szerves kapcsolatot. Az Ige azt is világosan tudtunkra adja, hogy a megtévesztés hatása már abban is tettenérhető, ahogyan magáról a megtévesztésről vélekedünk. A szellemi értelemben vett megtévesztés messze többet jelent annál, mint hogy valakit ugratnak, vagy hogy valami "kegyes" hazugsággal etetik. Mindemellett változatlanul igaz, hogy a lelki üdvösség megragadásához nem szükséges különösebb intelligencia, filozófiai fogékonyság, vagy holmi halandó bölcsessége, azaz bármiféle emberi kvalitás, vagy törekvés (Galátziabeliekhez 3:28; 1.Korinthusbeliekhez 1:20, 26), hiszen Isten Jézus Krisztusban kegyelemből tette elérhetővé a megváltást mindenki számára. Sőt, a helyzet inkább úgy fest, hogy az emberiség a tudás halmozása által egyre kifinomultabb és agyafurtabb vétkekkel hozakodik elő, sem mint hogy Istenhez közeledne általa.
A szellemi hazugságok valós természetének teljesebb megértésének egyik kulcseleme abban a (f)elismerésében rejlik, hogy az ember sokszor inkább azt választja, amit hinni akar, nem pedig azt, amit az igazság szerint hinnie kellene. Ezen a jelenségen sajnos még a tények ismerete sem változtat (Lukács 16:31). "És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne" (János 12:37). Az idézett igehely jól mutatja, hogy az emberek a mennyei jelek ellenére sem hittek Jézus Krisztusban. Ez egyben arról is árulkodik, hogy hitetlenségük nagyon is tudatos és szándékos volt.
A megtévesztés pontos menetéről szóló legősibb feljegyzést az ember bűnbeesésének történetében találjuk. Éva megtévesztésére az emberi történelem hajnalán került sor. A kisértő kígyó a következő a kérdéssel keltett kétséget az asszonyban: "Csakugyan azt mondta Isten...?" Éva feleletként Isten előzetes beszédeit idézte, még ha egy pár szót hozzá is tett a parancsolathoz (1.Mózes 3:1-3). "Minden élőnek anyja" tudta tehát, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. A kígyó eztán azzal kezdte el kábítani őt, hogy mennyi mindent nyerhetne azáltal, ha mégis szakítana a tiltott fa gyümölcséről (1.Mózes 3:4-5). Nem is telt bele sok idő míg Éva maga is felismerte, hogy a gyümölcs igencsak "jó", "kedves" és "kívánatos" (1.Mózes 3:6). Évát tehát hazugság által vezette meg a mező minden vadánál ravaszabb kígyó (2.Korinthusbeliekhez 11:3), az Isten akaratával szembeszálló döntést az asszony azonban végső soron szabad akaratából hozta meg. Tette ezt annak ellenére, hogy ismerte Isten parancsolatát, valamint felfogta annak értelmét és célját.
Mikor aztán Isten szembesítette őt bűnével, akkor Éva csak ennyit tudott mondani: "A kígyó ámított el engem, úgy evém"(1.Mózes 3:13b). Bár Évát nyilván megtévesztették, mégis megvolt nála a jó választásának lehetősége. Isten-adta szabad akaratát arra használta, hogy rossz döntést hozzon, mikor önnön személyének felmagasztalását és a kilátásba helyezett örömöket Isten akarata (f)elé helyezte.
Sátán munkásságában mindmáig ugyanez a stratégia figyelhető meg. A Vádló mindig természetes vágyaink és késztetéseink mentén hálóz be minket, majd arra ingerel és sürget, hogy olyan módon elégítsük ki azokat, amivel Istent sértjük és káromoljuk. Az önbeteljesítésre és önmegvalósításra irányuló vágyaink a Sátán megtévesztő ténykedéseinek csak mind tágabb teret adnak és nagyobb lendületet kölcsönöznek.
Az Isten által küldött Megváltó (János 3:16) megtölti a világot az Ő valós kibenlétéről tanúskodó jelekkel (Rómabeliekhez 1:20), minden Őt kereső ember számára elérhetővé teszi Magát (5.Mózes 4:29), és mindenkit biztonságba helyez, aki az Ő oltalma alatt szeretne lelkének nyugalmat találni (János 6:37). Ha az emberek visszautasítják a Teremtő Istent, Aki az egész teremtésben világosan "megláttatik"(Rómabeliekhez 1:20), akkor már be is szippantja őket az a szellemi örvény, amely "balgatag szívök" megsötétedéséhez (21. igevers), bálványimádáshoz (23. vers) és mindenféle szexuális fertelmességhez vezet (24. igevers), végül pedig "az Isten igazságát hazugsággá" változtatják (25. igevers). Más szavakkal tehát az emberiség szellemi megtévesztése a teljes egészében kinyilatkoztatott igazság elutasításával közvetlen kapcsolatban áll. A hitetlen ember sajnos belemegy abba a csereüzletbe, melynek során az igazságot hazugságra váltja. Azt persze mondanunk sem kell, hogy a Sátán örömmel részt vesz ebben a bizniszben, és a felszabadító igazság helyett hazug igák színes és szagos kavalkádját kínálja föl cserébe.
Mindenki, aki makacsul ellenáll Isten hívásának, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy a szellemi megtévesztés tőrébe fusson (2.Thesszalonikabeliekhez 2:8-10). Maga a természet is arra tanít minket, hogy a légüres terek nem maradnak sokáig megtöltetlenül. Ez a szellemi terek tekintetében sincs másképp: az igazság elvetése és tudatos elfojtása által keletkezett szellemi űrt gyorsan meg fogja tölteni valami, ami sok mindennek-, csak éppen igaznak nem nevezhető. Az pedig, aki semmiben sem hisz-, valamint az, aki feladja az igazságot, mindennek könnyen be fog dőlni.
Éva nem azért esett bűnbe, mert láthatatlan-, de annál valósabb démoni erők reménytelenül nagynak tűnő túlereje tört rá. Nem úgy követett el bűnt, hogy végig meg volt győződve arról, hogy a jót cselekszi. Az persze igaz, hogy ordas hazugsággal ingatták meg előzetes meggyőződését, ő azonban igencsak hajlott arra, hogy inkább a hazugságnak higgyen. Sóvárogva kezdett a tiltott gyümölcsre tekinteni, és végül — egy jobb élet csalfa reményétől megszédülve — evett is abból.
Az összes emberi bűn szellemi alapját az ember szabad akarata szolgáltatja, pontosabban az azzal való visszaélés (1.Korinthusbeliekhez 10:13). Minden alkalommal tehát, mikor bezárjuk füleinket az igazság előtt, sebezhetővé tesszük magunkat a hazugságokkal szemben. A szellemi valóság újabb és újabb megvetése — mintegy elkerülhetetlen isteni ítéletként — szellemi megtévesztést von maga után.
Isten meglehetősen sűrűn teret enged a szellemi megtévesztésnek, mint a szándékosan elkövetett bűnök egyik büntetésének. Ezt azonban nem csupán az ítélet érvényesítéséért, hanem a szellemünk éberségének megedzése érdekében is teszi. Az alantas szellemi támadások által azt is egyre jobban felismerhetjük, hogy valójában mekkora szükségünk van arra, Aki egy személyben az út, az Igazság, és az élet, vagyis magára az Úr Jézus Krisztusra (János 14:6).
English
Miért engedi meg Isten, hogy megtévesztés és csalárdság legyen a világon?
