Kérdés
Meggondolja magát Isten?
Válasz
A Malakiás 3:6 így szól: „Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!” Ehhez hasonlóan a Jakab 1:17 ezt állítja: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” A 4 Mózes 23:19 jelentése nem is lehetne egyértelműbb: „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?” Nem, Isten nem gondolja meg magát. Ezek az igeversek azt állítják, hogy Isten változhatatlan és változtathatatlan.
Akkor viszont hogyan magyarázunk meg olyan verseket, mint az 1 Mózes 6:6: „megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében?” Vagy a Jónás 3:10, amelyben ezt olvassuk: „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.” A 2 Mózes 32:14 ehhez hasonlót mond: „Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.” Ezek az igeversek azt állítják, hogy az Úr „megbánt” valamit, ami látszólag ellentmond Isten változhatatlanságának. Ugyanakkor, ha tüzetesen megvizsgáljuk ezeket az igeszakaszokat, láthatjuk, hogy valójában nem arról szólnak, hogy Isten változni tudna. A „megbánni” kifejezéssel fordított eredeti héber szó jelentése: „sajnálkozni valami miatt”. Ha valaki sajnálkozik valamiért, az még nem jelenti azt, hogy változik; egyszerűen arról van szó, hogy szomorú valami miatt.
Nézzük meg az 1 Mózes 6:6-ot: „…megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön.” Ráadásul úgy folytatódik, hogy „megszomorodott szívében.” Megbánta Isten hogy embert alkotott. Ugyanakkor nem változtatta meg a döntését. Hagyta, hogy az ember Noé családján keresztül tovább létezzen. A tény, hogy élünk, azt bizonyítja, hogy Isten nem gondolta meg magát az ember megteremtésével kapcsolatban. A szövegkörnyezet az emberiség bűnös állapotáról szól, Isten pedig e miatt az állapot miatt volt szomorú, nem az ember létezése miatt. Most nézzük meg a Jónás 3:10-et: „…megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.” Itt is az a héber szó szerepel, ami azt jelenti, hogy „sajnálkozni valami miatt”. Miért sajnálkozott Isten a niniveiek ellen tervezett dolgok miatt? Azért, mert megváltozott a szívük hozzáállása, aminek következtében engedelmessé váltak. Isten nagyon következetes. Azért akart ítéletet tartani Ninive fölött, mert az gonosz volt. De Ninive megtért és megváltoztatta a hozzáállását. Ennek eredményeként Isten megkegyelmezett Ninivének, ami teljes egészében összhangban áll jellemével.
A Róma 3:23 tanítása szerint mindenki vétkezett, alulteljesítette Isten elvárásait. A Róma 6:23 szerint ennek az eredménye a halál (szellemi és testi). Így Ninive lakói megérdemelték a büntetést. Ugyanezzel a helyzettel szembesülünk mindnyájan; ha a bűnt választjuk, az elválaszt bennünket Istentől. Az ember nem hibáztathatja Istent saját problémájáért. Tehát ha a niniveiek megmaradtak volna a bűnükben, akkor ellentétes lett volna Isten tulajdonságaival, ha nem büntette volna meg őket. De a niniveiek inkább engedelmeskedtek, és ezért az Úr úgy döntött, eredeti szándékával ellentétben nem bünteti meg őket. Vajon kötelezte-e Istent a niniveiek megváltozása, hogy úgy cselekedjék, ahogy végül tett? Semmi esetre sem! Isten nem kerülhet az ember felé elkötelezett pozícióba. Isten jó és igazságos, és úgy döntött, hogy nem a szívükben történt változás miatt nem bünteti meg a niniveieket. Ez a szövegrész sokkal inkább azt tárja fel, hogy Isten nem változik, hiszen, ha az Úr nem mentette volna meg a niniveieket, akkor ez ellentmondott volna az ő személyiségének.
Amikor a Szentírást azzal próbáljuk magyarázni, hogy Isten változik, akkor ez csak emberi próbálkozás Isten cselekedeteinek megmagyarázására. Úgy tűnt, hogy Isten majd így cselekszik, de végül úgy cselekedett. Számunkra ez úgy tűnik, mintha meggondolta volna magát. De a mindentudó és mindenható Isten számára ez nem változás. Ő mindig is tudta, hogy mit fog cselekedni. Isten úgy cselekszik, ahogy az szükséges, hogy tökéletes terve teljesüljön az emberek életében. „…Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. …Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem” (Ézsaiás 46:10–11). Isten megfenyegette Ninivét a pusztulással, mert tudta, hogy ez megtérésre fogja késztetni őket. Isten megfenyegette Izráelt a pusztulással, mert tudta, majd Mózes közbenjár. Isten nem bánja meg a döntéseit, de a döntéseire adott emberi válasz néha elszomorítja. Ő nem gondolja meg magát, hanem következetes marad Igéjéhez a cselekedeteinkre adott reakcióiban.
English
Meggondolja magát Isten?
