Kérdés
Hogyan ítéli meg Isten azokat az embertársainkat, akik nem a keresztény kultúrkörben nőttek fel?
Válasz
Már a puszta kérdésfelvetés is azt sugallja, hogy a megváltásunk nagyban annak a függvénye, hogy hol születtünk, hogy milyen szellemben neveltek bennünket, és hogy mit tanítottak nekünk. Azon sok millió ember, akik az elmúlt századokban mind hátat fordítottak a hamis vallásnak, melyben nevelkedtek, vagy azok, akik minden „veleszületett" szellemi háttér hiányában is hitre tértek, ellentmondanak ennek az elképzelésnek. A menny minden bizonnyal nem csak azon emberek örök lakhelye, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy olyan országokba szülessenek, ahol vallásszabadság uralkodik, és olyan családoknál nevelkedhessenek, ahol Isten Igéje áll a középpontban. A Szentírás világosan fejezi ki, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltottjai "...minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből" az Úr királyi széke előtt fognak állni (Jelenések 5:9). Az emberi történelem minden szakaszában, minden elképzelhető emberi kultúrkörben megváltott ember egy és ugyanazon módon menekül meg, mégpedig azon kegyelem által, melyet Isten a méltatlan és érdemtelen bűnösöknek ajándékoz. Soha sem a születésünk helye-, helyes teológiánk-, vagy emberi ismereteink mértéke és minősége miatt kapunk bebocsátást a mennybe, hanem "mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk" (Rómabeliekhez 5: 5).
Míg egyes emberek valóban nem rendelkeznek a Szentírás tartalmának belőséges ismeretével és az Úr Jézus tanítását nem ismerik (a legtöbb vallásos — és nem hívő — "keresztény" emberre ez épp így igaz), addig nincs olyan ember, aki ne rendelkezne a jó és rossz ismeretével, illetve egy olyan ember sincs, aki elől el volna zárva Isten létezésének számtalan bizonyítéka. A Rómabeliekhez írt levél 1:20 igerésze így szól hozzánk ma is: "Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek." Valójában nem arról van szó, hogy volna még olyan ember a világon, aki legalább említés szintjén ne hallott volna Jézus Krisztusról. A gond inkább azzal van, hogy a hallottakat visszautasították, esetleg a Jézus képviseletében fellépő emberek kicsit sem Őt képviselték valójában, vagy hogy Isten létezésének a minket körülvevő világban látható jeleit tudatosan elvetették. Nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett sem, hogy a világ lakosságának messze nagyobb többsége (f)elismeri Isten létezését, viszont a bálvány-isten az összes vallásos maszlagával beáll az egy igaz Isten személye elé (az Antikrisztus szóban az "anti" előtag jelentése nem csak "valaki ellenében" jelentéssel bír, hanem "valakinek a helyébe" is). "De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt" (5. Mózes 4: 29). Ez az ihletett Ige egy különösen fontos elvet közvetít felénk. Ezek szerint mindenki, aki igazán keresi az Igazságot, meg fogja találni. Minden olyan ember, rendelkezzen bármilyen háttérrel is, aki tényleg és őszintén vágyik arra, hogy megismerhesse az egy igaz Istent, Isten gondviselése alá kerül, így Ő ki fogja Önmagát nyilvánítani nekik. A (hamis) vallások áldozatainak mindig azt tanítják, hogy bizonyos tettek gyakorlásával-, önerejükből lehet övéjük a szabadulás ajándéka. Ha valóban elhiszik ezt a hazugságot, vagyis hogy a szent és tökéletes Isten jó szándékát emberi tetteikkel és a törvény parancsolatainak betartásával kiérdemelhetik, valamint hogy vallásos gyakorlataikkal mintegy megvásárolhatják kegyelmét, akkor Isten egyes esetekben hagyni fogja, hogy mind jobban és jobban és elmerüljenek a felfuvalkodott önigazultság ezen lélekgyilkos tévelygésében, míg egy napon aztán igazságosan meg is ítéli majd őket ezért. Ha azonban engednek a lelkiismeretük hangjának, melyet Isten kelt fel szívükben, és az önismeret húrjait pendítve Istenhez kiáltanak, akárcsak a vámszedő a templomban "Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek", akkor Isten irgalmával és szerető igazságával fordul feléjük (Lukács 18:9-14).
Kizárólag a Megváltóban, Jézus Krisztusban, szabadulhat meg az ember a bűn, a szégyen, és a bűntudat terhétől. A bíró előtt megállván egyetlen egy "mentesítő tényezőre" hivatkozhatunk majd, mégpedig Jézus Krisztus bűneinkért ontott vérének igazságára, mely a kereszten teljességgel bevégzett munkájáról tanúskodik. Csak az Ő halála által lehet új életünk (János 19:30). Csak az ő vére által mosathatunk tisztára minden vétkünkből (Jelenések 1:5). Egyedül Ő képes arra, hogy a nekünk járó jogos büntetést elszenvedve kibékítsen minket az Atyával (Kolossébeliekhez 1:22). Jézus Krisztus saját testében vitte fel minden bűnünket a keresztre, hogy az Ő sebei által meggyógyulhassunk (1. Péter 2:24). Csak Urunk áldozati felajánlása által válhatunk mi is szentté (Zsidókhoz 10:10). Jézus Krisztus önmaga egyszeri feláldozásával mindenkorra elvette az összes bűnt (Zsidókhoz 9:26). Ő Isten egyszülött Fia, Aki tökéletes páskha bárányként eljött, hogy kiigya a haragnak azon poharát, amit valójában mi érdemlünk (1. János 4:10). A nekünk jogosan kijáró büntetést a hit általi kegyelem törli el, nem pedig a mi "jó és igazságos" tetteink (Efézusbeliekhez 2:8-9).
Jézus Urunk legutolsó parancsa nem más, mint egy behívó volt a szellemi háborúba, vagyis arra hívta (f)el minden őt szívből követni vágyó hívét, hogy minden embernek, azaz minden bűnösnek, hirdessék az evangélium igatörő-, kötélszaggató-, örök életet adó örömhírét. A világidő, vagy világkorszak (éon) végén — mikor Jézus Krisztus majd visszatér — igazságosan fogja megítélni az élőket és a holtakat (Máté 28:18-20; 2 Timótheushoz 4:1). Ahol Isten Szent Lelkének szavára emberi szívek megnyílnak, oda Isten elküldi hírnökeit, hogy betöltsék ezeket a szíveket Isten Igéjével, Aki maga az Igazság. Ha őszintén keresik Őt, akkor Isten még a világ olyan tájain is képes eljutni mindenkihez, ahol Jézus Krisztus evangéliumának hirdetését törvény tiltja. Számos csatornát képes megnyitni, melyek közül csak a legfrissebb az internet. A kultúrrevolúció durva évei alatt Kínában virágzó földalatti gyülekezetek igaz történetei-, Iránban (és más muzulmán országokban) az iszlámról a kereszténységre áttérő emberek élete-, valamint a világ legjár(hat)atlanabb szegleteibe is eljutó Ige, mind Isten kegyelmének és szeretetének végtelen és határtalan mivoltát bizonyítják.
English
Hogyan ítéli meg Isten azokat az embertársainkat, akik nem a keresztény kultúrkörben nőttek fel?
