Kérdés
Létezik olyan dolog, amire Isten nem képes?
Válasz
Egy meleg nyári éjszakán, tiszta időben, emeljük fel szemeinket a Hold-áztatta égboltra, és vegyük észbe a csillagok lehengerlő hadát! A teremtés könyvének (Mózes első könyve) hű bizonysága szerint mindezt Isten alkotta. Látványuk annyira lenyűgöző, hogy gyakorlatilag minden valaha létezett kultúra bölcseit megbabonázták, így vesztükre a Teremtő Isten tiszteletét felcserélték a teremtett dolgok hódolatával (Rómabeliekhez 1:20-23). Ez az elv egyben minden bálványimádás alapja. Isten nem véletlenül int minket ma is ezt illetően (lásd 5.Mózes 4:19). Persze az égitesteknek nem csak a látványa szemet gyönyörködtető, és nem "csupán" a bennük tárolt rettenetes energia feszegeti az emberi szellem korlátait, hanem az azokat rendszerbe helyező, szervező intelligencia, melyről puszta létük és pozíciójuk tanúskodik. Ha tehát emberi szemszögünkből már Isten teremtményei is képesek isteneknek tűnni, akkor maga Isten mennyivel inkább isteni? Isten szervező értelmének nyomai a szubatomi részecskéktől kiindulva, a DNS legkisebb szegmensén keresztül, a biológiai rendszerek egymásrahangoltságán át, a legnagyobb nebuláig szó szerint mindenben megnyilvánulnak. Isten ereje és bölcsessége messze szétfeszíti korlátolt emberi értelmünk határait. Nem véletlen, de nem is fellengzősködés, hogy Isten már Ábrahámhoz is így szólt: "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" (1.Mózes 18: 14). Akkor is, mikor Mózes afelől tudakozott, hogy Isten hogyan lesz képes több milliónyi izraelitát hússal jóllakatni a puszta kellős közepén, Isten minden öncélú büszkélkedés nélkül, a teljes valóságot tükrözve, felelhetett a következő kérdéssel neki: "Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze?" (4.Mózes 11:23). Mások, így Dávid király kebelbarátja, Jonathán, is jól tudta ezt. Ezért tudta a fegyverhordozójának azt mondani, hogy " ...az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást", mindezzel pedig egy, a Jézus Krisztus szabadító áldozatára mutató, még gyönyörűen becsomagolt, prófécia hangzott el szájából (1.Sámuel 14: 6).
Isten Szent Lelke ma is így szól hozzánk választott szőcsövén, Jeremiás prófétán, keresztül: "Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!" (Jeremiás 32: 17). Isten azonban nem csak az elemek fölött Úr, hanem a teljes szellemi küzdőtér felett is. Így lehetséges az, hogy azon embertársainkat is képes elérni, akik nagyon messze sodródtak tőle, akik számunkra már szinte menthetetlennek tűnnek (Márk 10:25-27). Az Ő erejének nagyságához csupán irántunk való szeretetének és kegyelmének nagysága mérhető. Ezt azzal is bebizonyította, hogy számára a legkedvesebbet és legértékesebbet, vagyis egyszülött Fiát, adta értünk a halál szolgaságára, hogy mi szabadon távozhassunk az örök életre. Jézus Krisztus értünk tett áldozatára általában csak kollektív-, azaz az egész emberiségért tett áldozatként szoktunk gondolni. Ez helyes is (1.János 2:2), ezáltal azonban csak még lenyűgözőbb, ha belegondolunk, hogy Ő ezt az áldozatot, csak értem és csak érted is meghozta volna. Érted? Értelmeddel biztosan nem! Isten azért adta tehát Fiát, aki mindenben engedelmeskedve az Atyának önként vállalta bűneink keserű kelyhét, hogy Isten — tökéletes igazságossága elveszítése nélkül — mindenkinek megbocsáthasson, aki saját vélt erejéből származó minden tettét szemétnek minősítve, és bűneinek hátat fordítva Jézus Krisztus teljességgel elvégzett megváltó munkájának árnyékában keres menedéket lelkének. János apostol sokat idézett ihletett igeverse pontosan erről szól: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). Isten ezen túláradó szeretete és kegyelme nem "csak" a jó emberekre öntetett ki. Épp ellenkezőleg! Jézus Krisztus a testi-lelki-szellemi betegekért, az elveszettekért, a világ bolondjaiért, a világ erőtleneiért, a világ nemtelenjeiért, a semmibe vett senkikért (1.Korinthusbeliekhez 1:26-31), az összes erőszakos emberért, az összes prostituáltért, az összes lehetséges szer függőségében élőért, a bűnös, parázna nemzedékért, a szeretetlen, hálátlan és lázadó emberiség minden tagjáért jött el (Rómabeliekhez 3:10-23). Isten Igéje boldognak mond téged, testvérem, ha felismered, hogy te sem vagy jobb, mint az összes többi ember, boldognak mond, ha a fenti lista mocskos ingeit felpróbálod, és belátod, hogy azok közül bőven akad olyan, ami rád is illik. Ha pedig nem így volna, akkor még (vagy már megint) "nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" (Jelenések 3:17), aki messze a legnagyobb vesztes az összes felsorolt közül, legalább is addig, még megmaradsz önelégült állapotodban. Nincsen egy igaz ember sem, tudjuk, hogy nem lakik tagjainkban semmi jó, mindnyájan teljesen méltóak vagyunk az ítélet kiolthatatlan tüzére. Isten azonban végére mehetetlen kegyelmében azonban mégis úgy döntött, hogy Ő inkább szeretetével áraszt el mindenkit, aki hisz abban, hogy Ő életét adta minden bűnünkért. Eztán, a büntetés helyett, még ki nem érdemelt ajándékokkal is "megjutalmaz" minket (Rómabeliekhez 5:6-10).
Isten kizárólag olyan dolgokra nem képes, amik szembemennek jellemének és természetének változhatatlan fényével. A Tituszhoz írt levélből például megtanulhatjuk, hogy Isten nem tud hazudni (Tituszhoz 1:2). Azt is biztosan tudjuk, hogy Isten szent (Ézsaiás 6:3; 1.Péter 1:16), vagyis hogy nem tud vétkezni sem. Mivel Ő szent (Ézsaiás 6:3; 1.Péter 1:16), ezért nem hagyhatja következmények, azaz valamiféle retorzió nélkül, a bűnt. Mi csak azért mehetünk Isten elé, és (ez által) csak azért nem sérül az Ő szentsége, mert Isten a bűneink jogos bűntetését már Jézuson kitöltötte. Csak így lehetséges az, hogy Ő teljesen megbocsát minden bűnösnek, aki Jézus Krisztus áldozatát magáénak tekinti (Ézsaiás 53:1-12; Rómabeliekhez 3:26).
Semmi kétség sem fér hozzá, hogy Istenünk lenyűgöző Isten, Aki változhatatlan, örök, végtelen hatalmú-, dicsőségű, tudású, bölcsességű, Akinek szeretete, irgalma és szentsége végére mehetetlen. Mi azonban pont olyanok vagyunk, mint az egykori izraeliták, akik, bár újra és újra megtapasztalhatták Isten nagyságát és megbocsátó szeretetét, minduntalan kétségeskedtek, amikor újabb próbákkal kellett szembenézniük (pl. 4.Mózes 13. és 14. fejezet). Adja Isten mindnyájunknak, hogy a következő megpróbáltatás alkalmával bizalommal és teljesen ráutalt szívvel járuljunk elé, és egész lényünkből mondhassuk, hogy Istenünk "igen bizonyos segítség a nyomorúságban" (Zsoltárok 46:2). Ámen.
English
Létezik olyan dolog, amire Isten nem képes?
