Kérdés
Mi az Isten szerint való szomorúság?
Válasz
Az "Isten szerint való szomorúság" kifejezés csak egyszer fordul elő a Szentírásban, mégpedig az 2Korinthus 7:10-11 igerészben. Így olvassuk az Igét: "Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek...". Az Isten szerint való szomorúság, amit olyan szomorúságnak is neveznek, ami Isten akarata szerint változtatja meg a hívő gondolkodását (lásd EFO), az általunk elkövetett bűnök felett való mély szomorúságot, bánkódást jelenti.
Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt levél 7. fejezetében elhangzó, az Isten szerint való szomorúságra tett utalása a korinthusi hívők egy korábbi apostoli levelére adott reakciójára vonatkozik. Pál abban a levelében a gyülekezetükben tapasztalható viszálykodások miatt dorgálta őket. Bár sajnálta, hogy ahhoz, hogy felocsúdjanak, meg kellett némiképp bántania őket, annak azonban nagyon örült, hogy levele Isten szerint való szomorúságra késztette őket, "amely Isten akarta". Az Isten szerint való szomorúság az üdvösségre vezető bűnbánatot vált ki (2Korinthus 7:8-9).
Az Isten szerint való szomorúság egyfajta nyomorúság, amely a bűnbánó bűnös szemeiből képes a megbánás könnyeit fakasztani. Péter apostol esete Jézus letartóztatása és megpróbáltatásai idején jól példázza ezt. Amikor azzal kezdték vádolni, hogy ő is Jézus követői közé tartozik, Péter káromkodva és esküdözve tagadta meg Jézust vádlóinak, és nem győzött szabadkozni, hogy Ő bizony nem ismeri azt az embert. Amikor közvetlen ezen jelenet után háromszor kukorékolt a kakas, rögtön eszébe is jutottak Jézus azon szavai, amelyekkel megjövendölte Péter ezen tettét. Péter eztán kiment az udvarból, és keservesen sírt (Máté 26:74-75).
Jakab apostol így ír Isten Szent Lelke által: "...Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra" (Jakab 4:8-9). Jakab épp erre a mély szomorúságra utal azzal a paranccsal, hogy "nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok". Ezek a szavak az ószövetségi próféták bűnbűnatra való felhívására emlékeztetnek, arra, hogy az emberek zsákruhát öltve, fejükre hamut szórva alázzák meg magukat a Magasságos előtt, és így bánkódjanak bűneik miatt.
Az Isten szerint való szomorúság másik példáját Dávid király, az Isten szíve "szerint való férfiú" (Apostolok Cselekedetet 13:22) életében láthatjuk. Dávid számos zsoltárában kinyilvánította a bűnei miatt érzett Isten szerint való szomorúságát. Az egyik ilyen írásban Isten kegyelméért könyörögve így kiált fel: "Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat" (Zsoltárok 6:7). Az ugyanazon Szellemmel megitatott Pál apostol így ír a bűnnel való küzdelmeiről: "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" Azonban a válasz sem marad el: "...Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által..." - vagyis Krisztus szabadít meg (Róma 7:24-25)!
Az Isten szerint való szomorúság abból a szívből feltörő meggyőződésből fakad, hogy bűneinkkel megbántottuk Istent. Az ilyen maró meggyőződés Isten szerint való bánatot szül keblünkben. Amint szemeinket felemeljük arra, Akit a bűneinkért átszúrtak, lelkünkben mélyen megszomorodunk. Így már képesek leszünk Isten segítségével engedelmeskedni az Ő parancsának: "...szünjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni" (Ézsaiás 1:16-17).
English
Mi az Isten szerint való szomorúság?
