Kérdés
Miért teremti meg Isten azokat az embereket, akikről előre tudja, hogy el fognak kárhozni?
Válasz
Fontos megértenünk, hogy Isten senkit nem kényszerít pokolra, hanem hogy az ember sokkal inkább saját döntései miatt kerül oda. A Rómabeliekhez írt levél első három fejezete Jézus Krisztus megtagadóival, a hitetlenekkel, és az ő mind teljesebb elpártolásukkal is foglalkozik. Isten haragja egy napon elkerülhetetlenül fellángol majd azokkal szemben, akik az igazság tudatos és módszeres elfojtása által tagadják, hogy Isten a Teremtő, és akik teremtett dolgokat (ebbe maga az ember is beletartozik) kezdenek el istenként tisztelni (Rómabeliekhez 1:18-20). Ezek az emberek bölcseknek tetszenek saját szemeikben (Rómabeliekhez 1:22), ezért Isten örökkévaló dicsőségét a teremtett világ múló dicsőségére cserélik (Rómabeliekhez 1:23-25). Őket aztán magával ragadja a bűn azon áradata, amit a levél 1:28-31 igerésze tár elénk. Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy ezek a bűnök ideig-óráig sajnos mindannyiunk életében meg-megjelenhetnek. Az ún. hitetlenek azonban nem csak cselekszik ezeket bűnöket, hanem még azokat is igaznak mondják, akik hozzájuk hasonlóan ferde utakon tévelyegnek (Rómabeliekhez 1:32). Isten hatalmáról nem csupán a külső szemmel látható világ tesz lépten-nyomon bizonyságot, hanem maga a lelkiismeretünk hangja is csak Őt suttogja csendesen, mikor rávezet minket bűneinkre (Rómabeliekhez 2:14-15). Így végtére senkinek sincs mentegetőzésre oka vagy lehetősége, senki sem mondhatja, hogy ő aztán nem is sejtette, hogy Isten létezik. Tessék vagy sem, minden ember jogos jussa a végső szellemi halál, Isten előtt csak bűnösként állhatunk meg. Isten túláradó kegyelmének köszönhetően azonban nem kell az Istentől való végső elválasztás életünk utolsó állomása legyen.
Jézus Krisztus a bűnnek hasonlatosságában, emberként jelent meg, "...hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében" (János 20:31). A Fiú Isten az Atya létezésének egy további tanúságául szolgál, és végül majd kárhoztatja mindazokat, akik úgy döntenek, hogy nem fogadják el Őt személyes megváltójukként. Az Úr Jézus Krisztus azért jött el, hogy elhárítsa tőlünk minden bűnünk örök következményét, hogy ezáltal az Atya személyét és az Ő nagy kegyelmét megismertesse velünk (János 1:18). Az emberiségnek tehát már nincsen semmilyen mentsége, ha Őt — a Megváltót — is visszautasítja, és segítő jobbját meg nem ragadja. Mindazok, akik Jézus Krisztust elutasítják, automatikusan a pokolba jelentkeznek be, ha tudomásul veszik ezt-, ha nem. Nyilvánvaló, hogy nem Isten ítéli az embereket arra, hogy pokolra jussanak, hanem az a saját döntésük egyenes következménye. Isten saját vérével törölte el bűneink adóslevelének minden tartozását, vétkeink minden terhét Önmaga hordozta. Isten Jézus Krisztusban teljesen felfedte és kijelentette magát az emberiség előtt, így az embernek egyszerűen nincsen más mentsége (Rómabeliekhez 1:20). Isten minden megszületett embernek megadja a hit lehetőségét, az már azonban az adott személy szabad akaratának függvénye, hogy Isten mellett, vagy Isten ellen dönt. Milyen Király is volna Isten, ha nem adná meg minden embernek a hit lehetőségét, a hit hiányát azonban mégis számon kérné rajtunk?
Mi tagadás, igen nehezen bevehető, kemény beszéddel állunk szembe, így annál jobban tesszük, ha mindazon igazság talaján vetjük meg lábainkat, amit Isten Szent Lelke az élő és ható Igén keresztül már kijelentett nekünk. Kapaszkodjunk Isten változatlan és változhatatlan jellemébe, bízzunk kegyelmében és uralkodói teljhatalmában, melyek karöltve járnak egymással! Kérjünk Tőle mind teljesebb hitet, hogy valósággal elhihessük, hogy minden amit Ő tesz, és minden, amit megtörténni hagy, végül az Ő dicsőségét szolgálja majd. Engedelmességünk által dicsőítve Őt, okos istentiszteletet gyakorolva, szánjunk oda tagjainkat "szent és Istennek kedves áldozatul", és bízzunk Abban, "a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik" (Rómabeliekhez 12:1; Efézusbeliekhez 1:11), Akinek minden útja tökéletes, még ha ezt emberi értelmünkkel nem is láthatjuk át. "Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő" (5.Mózes 32:4).
English
Miért teremti meg Isten azokat az embereket, akikről előre tudja, hogy el fognak kárhozni?
