Kérdés
Tényleg Isten teremtette a világegyetemet?
Válasz
A világegyetem eredetéről szóló bibliai tanítást az 1.Mózes 1:1-ben találjuk. Ezen igehely tanúsága szerint a kezdetben Isten teremtette az eget és a földet. Stephen Hawking, a 2018-ban elhunyt elméleti fizikus/ kozmológus, érvelésében igyekszik megkerülni ezt az igazságot (de legalábbis kísérletet tesz arra, hogy a világegyetem kezdetének tárgyalásakor logikailag feleslegessé tegye a Teremtő személyét). Elképzelései azonban kicsit sem újak, sokkal inkább a semmiből létrejövő valami (ez esetben a világegyetem) klasszikus érvelésének legújabb változatának tekintendő.
Elméletét Hawking a gravitáció létezésének tényére és annak sajátosságaira alapozza. A fizikusok körében ismert, hogy a tömegvonzás energiája negatív töltésű, míg a legtöbb hétköznapi tárgy (focilabda, autó stb.) pozitív töltéssel rendelkezik. Elméletben tehát elképzelhető olyan eset, amikor a pozitív és negatív töltések kölcsönösen kioltják egymást, vagyis a nettó energiaszintjük nulla lesz (ez volna a “semmi” létezésének elméleti igazolása, pontosabban inkább annak kísérlete – a fordító megjegyzése). Két azonos energiaszintű (vagyis nulla energiadifferenciájú) helyzet/pozíció fizikai értelemben egyaránt kívánatos (egyensúlyi) állapota lehet egy adott rendszernek. Ezt azonban talán jobb egy példán keresztül megvilágítani: vegyünk egy szokványos focilabdát, majd helyezzük azt a konyha sík padlójára. A labda ott áll meg, ahová tettük (legyen az akár a tűzhely előtt, vagy az asztal mellett, de akár a hűtőszekrény sík tetejére is helyezhetjük stb.). A labda nem gurul el – ez jelzi, hogy egyensúlyi állapotban van. Ez azért van így, mert a konyhapadlón minden egyes hely, amelyet a focilabda elfoglalhatna, ugyanazon energiával rendelkezik, tehát energetikailag egyik pozíció sem előnyösebb a többinél.
Hawking a világegyetem keletkezését is hasonló módon képzeli el. Mivel a világegyetem kialakulását – a fentiek tükrében – akár egy “nettó nulla energiaszintű folyamatként” is fel lehet fogni, Hawking szerint teljesen szükségtelenné válik azt taglalni, hogy a kozmosz hogyan lett megteremtve (magyarul, amennyiben a világegyetem keletkezése fizikai folyamatok termékeként is leírható, akkor a keletkezés okának, miértjének kutatása – és ezzel persze a Teremtő személye is – szükségtelenné válik - a fordító megjegyzése). Ez a levont következtetés azonban nem a fizikán, hanem Hawking saját filozófiai előfeltevésein alapul. A konyhapadlón lévő focilabda példájánál maradva, egy dolog azt állítani, hogy a focilabda bármely helyet elfoglalhatja a sík padlón (anélkül, hogy ez különösebb magyarázatra szorulna), azonban már egy merőben más dolog azt állítani, hogy a focilabda és a konyhapadló a semmiből jött létre, valamint hogy a labdát a semmi-, vagyis a senki helyezte abba a pozícióba, ahol most “éppen” egyensúlyi állapotban van.
A jelen probléma megoldására irányuló Hawkingi felvetések azonban kicsit sem számítanak újdonságnak filozófusok körében – valójában az epikureus filozófia egyik legrégebbi tételével állunk szemben: “ex nihilo nihil fit” (szó szerint: “a semmiből nem lesz semmi”). Persze Hawking azon megállapítása, mely szerint két fizikai állapot (a világegyetem létezése és nem létezése) energetikailag lehet egyenértékű, még akár valid állítás is lehet. A lényeg viszont az, hogy kísérletet sem tesz az ok-okozati viszony (kauzalitás) kérdésének tisztázására (egyszerűbben: csak a “hogyan” kérdéssel foglalkozik, vagyis kizárólag arra keres választ, hogy a világegyetem hogyan keletkezhetett. A “miért” kérdése fel sem merül – a fordító megjegyzése). Az nem szorul indokolásra, hogy a focilabda miért éppen tűzhely mellett és – teszem azt – nem a hűtőszekrény előtt áll. Az már viszont magyarázatra szorul, ha a labda a tűzhely elől a hűtőszekrény elé gurul. A fizika világában minden változásnak kell legyen valamiféle magyarázata; filozófiai nyelvén szólva, egy adott hatást mindig egy adott ok vált ki.
Hawking elmélete meg sem próbál szembenézni ezzel, a lehetséges kiváltó okok látóterén kívülre esnek. A világegyetem eredetének kérdése – a fizika szemszögéből – a tehát ugyanolyan tisztázatlan marad, mint az előzetesen volt. A semmiből nem lesz semmi (ezen állítás ellentettjét még soha nem sikerült empirikusan igazolni, alátámasztására viszont minden egészséges hétéves gyerkőc több példát is meg tud nevezni – a fordító megjegyzése). Kizárólag egy Teremtő létezésének képzete szolgáltat megfelelő magyarázatot a világegyetem eredetére. Arról nem is beszélve, hogy Hawking azon kijelentése, mely szerint a tudomány mindig győzedelmeskedni fog a vallás felett, “mert gyakorlatban is működik”, a tudomány filozófiájának alapvető félreértéséről árulkodik. Egy állítás igazságtartalmát nem az határozza meg, hogy az “működik”, hanem az, hogy helyes és igaz megállapítást tesz minket a körülvevől valóság egy szeletéről/egészéről. Amikor azt mondjuk, hogy egy állítás "igaz", akkor azzal azt fejezzük ki, hogy az adott állítás a valóságnak megfelelően írja a dolgok tényleges természetét. Egy adott állítás és az általa leírt valóság kapcsolata teljesen független az egyéntől és annak esetleges elképzeléseitől. Egy állítás tehát függetlenül attól igaz vagy hamis, hogy egy adott személynek az benyomása, hogy az helyesen írta le az adott jelenséget, vagy sem. Mikor tehát azt mondjuk, hogy a valóság objektív természetű, akkor pontosan erre gondolunk; egy állítás “igazságértéke” egy olyan tulajdonság, amely független attól, hogy egy adott személynek van/nincs arról ismerete, illetve hogy miképp vélekedik arról.
Mikor azonban arra adjuk szívünket, hogy kiderítsük, hogy egy adott állítás igaz vagy hamis (mint ahogyan ez a tudomány és a vallás bizonyítási eljárásaiban is történik), akkor – a talán leghathatósabb – módszerünk az, hogy megpróbáljuk tesztelni tételünket, hogy “meglássuk, az valóban működik-e”. Vegyünk egy másik példát: tegyük fel, hogy azon állítás igazságtartalmát akarjuk eldönteni, mely szerint “minden macska barna”. Vizsgálódásunkat kezdhetjük azzal, hogy annyi macskát gyűjtünk be, amennyit csak lehetséges, majd mindegyiket megvizsgáljuk, hogy meglássuk, van-e köztük csak egy is, amelyik nem felel meg a szóban forgó állításnak, hogy ezzel hamisnak nyilváníthassuk azt. (Gondolatkísérletről lévén szó, a szomszédságban fellelhető macska-mintaanyag zargatása több, mint szükségtelen... – a fordító megjegyzése.) Elég csupán egyetlen eltérő színű macskát találnunk ahhoz, hogy megállapíthassuk, az eredeti állítás hamis: azaz nem minden macska barna.
Mi van azonban akkor, ha minden általunk talált macska valóban barna? Nyilvánvaló, hogy a világon sokféle és sok színű macskafajta létezik. Bár ebben az esetben állításunk “működik”, azaz helyes (vagyis a vizsgálatunk alapján valóban úgy tűnik, hogy minden macska barna), mégis egyértelműen hamis. Így tehát annak kérdése, hogy a tudomány vagy a vallás “működik gyakorlatban”, az igazság eldöntésének szempontjából e materiális és immateriális tudomány mindkettőjében teljesen irreleváns. Bár az igazság felfedezhető azáltal, hogy megállapítjuk, mi működik és mi nem, pusztán az, hogy egy állítás látszólag helyes, még nem jelenti azt, hogy igaz is.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy Stephen Hawking érvelése már filozófiai alapon is megbukik. Hawking kísérletet tesz arra, hogy Istent egy bizonyos fizikai törvénnyel (gravitáció) helyettesítse – a témát érintő legalapvetőbb kérdések egyikére azonban tudatosan vak marad – meg sem próbál elszámolni azzal, hogy maga a gravitáció fizikai törvénye honnan ered (Reméljük érthető, hogy amennyiben erre azt válaszoljuk, hogy a tömegvonzás jelensége, csak tömeggel rendelkező anyag közelében figyelhető meg, azzal nem megválaszoljuk-, csupán kitoljuk a kérdés megválaszolását, hiszen akkor következőleg azt kell vizsgálni, hogy maga az anyag honnan ered. Energiából? És az honnan? – a fordító megjegyzése) Honnan származik tehát a tömegvonzás csillagpályákat igazgató törvénye, illetve a semmi hogyan hoz létre valamit? Tőle ezt nem tudjuk meg. Egy fizikai törvény nyilván nem semmi, hanem valami. Arról nem is beszélve, hogy Hawking multiverzumról szóló elképzelései akár az emberi élet fenntartására finomhangolt világegyetem egész kötetnyi tényével való szembenézés előli menekülésként is felfogható (kapcsolódó cikkünket a “Mit jelent az antropikus elv kifejezése” címen találod az oldalon). Mindemellett tézisei filozófiailag is megalapozatlanok, jól tapinthatóan metafizikai indíttatásúak (azaz nem objektíven ellenőrizhető empirikus tényeken, hanem személyes világnézeten nyugszanak) és energetikai szempontból is kevésbé gazdaságosak (a fenntarthatóság elve), mint a teista világképre támaszkodó modellek.
De vajon miért törekszik az emberiség ekkora vehemenciával annak a puszta lehetőségét is kizárni, hogy Istennek bármi szerepe van a világegyetem megteremtésében? Erre sajnos nagyon egyszerű választ adhatunk: az eredendő bűn átkos kihatásai által eltorzult emberiség (mindenki ezen csoport tagjaként születik először, egyesek pedig utoljára is – a fordító megjegyzése) egyszerűen gyűlöli Istent: semmiképp sem akarja, hogy tetteiért felelősségre vonható legyen, így az Igazságosan Ítélő és a törvény létezését egyaránt tagadja. Isten Szent Lelke így adja ezt tudtunkra Pál apostolon keresztül a Rómabeliekhez írt levél első fejezetében: “Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (Rómabeliekhez 1:21-23).
English
Tényleg Isten teremtette a világegyetemet?
