Kérdés
Téved-e / hibázik-e Isten?
Válasz
Isten nem hibázik. Tökéletessége és nagysága kizárja a tévedéseket. „Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan" (Zsoltárok 145:3). Az eredeti nyelven a felfoghatatlannak fordított szó jelentése: lehetetlen kitalálni vagy felmérni. Más szóval, Isten nagysága végtelen. Ez nem vonatkozhat egy esendő személyre, mivel egyetlen hiba esetén is a nagysága mérhető és véges lenne.
Mivel Isten mindent meg tud tenni, és mindent ért, ez meggátolja abban, hogy hibát kövessen el: „Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan" (Zsoltárok 147:5). Mint mondtuk, a Szentírás tévedhetetlennek mutatja be Istent. A korlátozott ismeret tévedésekhez vezet, de Isten tudása végtelen, és nem követ el hibákat.
Isten nem hibázott a világ teremtésekor. Végtelen bölcsessége, végtelen hatalma és végtelen jósága együttesen hozta létre a tökéletes világot. A teremtés hat napja végén Isten megvizsgált mindent, amit alkotott, és „nagyon jónak" találta (1Mózes 1:31). Nem volt kivétel, semmi nem okozott csalódást, és semmi sem került elvetésre. Csak a „nagyon jó" volt.
„Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?" (4Mózes 23:19). Az emberektől eltérően Isten nem követ el hibákat, és nem támad utólag olyan ötlete, ami miatt meggondolná magát. Isten nem hoz olyan rendeletet, amelyet később érvénytelenítene, mivel nem vett figyelembe minden lehetséges kimenetelt, vagy mert nem lenne hatalma véghezvinni azt. Isten ugyanakkor nem ember, akinek a bűnössége ítéletet von maga után. „...az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség" (1János 1:5b). „Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos" (Zsoltárok 145:17).
Némelyek azt állítják, hogy a Szentírás szerint Isten meggondolta magát a teremtést illetően: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket" (1Mózes 6:5-7).
Fontos megérteni a „megbán" kifejezést ebben a szakaszban. Amikor Istenre vonatkozik, a megbánás szánakozó fájdalmat és egy konkrét lépést foglal magában. Isten nem gyengeségéről tett bizonyságot, elismerve egy hibát vagy megbánva egy tévedést. Inkább azt akarta kifejezni, hogy szükségét látta egy konkrét, drasztikus lépés megtételének, hogy az emberiség gonoszságát megfékezze: „...az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz" (1Mózes 6:5). Mi sem bizonyítja jobban, hogy Isten nem tartotta a teremtést tévedésnek mint az, hogy a világ továbbra is fennáll. Még mindig itt vagyunk, bármennyire bűnösök is vagyunk. Dicsőség az Úrnak kegyelméért: „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem" (Róma 5:20b), és „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt" (1Mózes 6:8).
Isten soha nem követett el hibát. Mindennel terve volt, és a dolgok kimenetele nem éri váratlanul, hiszen már az elején meghirdette a végét: „Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik." (Ézsaiás 46:9-10).
Némelyek úgy érezhetik, hogy Isten hibát követett el a személyes életükre vonatkozóan. Bizonyos tapasztalatok és élethelyzetek, amelyeket nem tudunk irányítani, arra engedhetnek következtetni, hogy Isten valamit elszámolt. Tudjuk azonban, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28). Ennek az elfogadásához hit kell, és mi „hitben járunk, nem látásban" (2Korinthus 5:7). Minden körülményben szem előtt kell tartanunk, hogy ennek az életnek a dolgai veszendőek, és örök jutalmunk érdekében használódnak el annak bölcsessége szerint, aki „megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júdás 24). Örüljünk, hogy az Úr Isten nem követ el hibákat az életünkben, és mindennel, amit megenged az életünkben, jó és szeretetteljes célja van.
Isten hibátlan, és nem is követett el hibát. Fia is hibátlan, és Jézus sem követett el semmilyen bűnt sem gondolatban, sem szóban, sem tettben (Zsidók 4:15). Sátán kétségbeesetten próbált legalább egy hibát találni Jézusban, de az ördög csúnyán elbukott ezen igyekezetében (Máté 4:1-11). Jézus Isten szeplőtlen báránya maradt (1Péter 1:19). Jézus életének végén földi bírája, Poncius Pilátus azt mondta róla: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben" (Lukács 23:4).
Mi együtt élünk a hibáinkkal, kicsikkel és nagyokkal, elenyészőekkel és katasztrofálisakkal, és hozzászokunk az elkövetésükhöz. Viszont egy tévedhetetlen, hibátlan Istent szolgálunk, akinek nagysága felfoghatatlan. „Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni" (Zsoltárok 40:6). Jó tudni, hogy Isten mindent kézben tart, és az, aki soha nem követ el hibát, bőven kárpótolni tud a saját hibáinkért.
English
Téved-e / hibázik-e Isten?
