Kérdés
Mit jelent az pontosan, hogy Isten utai kifürkészhetetlenek?
Válasz
Isten útjai kifürkészhetetlenek – mondjuk, mikor Isten eszközei, előrelátása és módszerei sokszor teljesen összezavarnak minket, mikor azokat ámultan szemlélve csak értetlenül pislogunk. Isten vajon miért adja parancsba Józsuénak és Izráel fiainak, hogy egy teljes héten keresztül körbe-körbe járják Jerikó városának falait (Józsué 6:1-4)? Vajon miféle jó származhat abból, hogy Pált és Silást ok nélkül elfogják és bántalmazzák (Apostolok Cselekedetei 16:22-24)?
Ezek az Isten által irányított folyamatok mindig az Úr szuverén uralkodói hatalmának és az ember szabad akaratának összjátékáról szólnak. Igaz ez akkor is, ha Isten végső gondolatai és céljai messze magasabbak annál, mint hogy azokat korlátolt emberi elménk képes lenne felfogni. A Szentírás és számos keresztény elődünk vallomása tele van olyan igaz bizonysággal, melyek mind Isten életeket átformáló erejéről szólnak, arról, hogy Isten hogyan húzta ki követőit az élet gondjaink mély és keserű vizű kútjából, és hogyan hordozta őket át minden élethelyzeten. Isten mindezt nem ritkán váratlan, megmagyarázhatatlan és teljességgel lenyűgöző módon teszi.
Ennek talán a legékesebb példája József élete, története ugyanis jól mutatja, hogy milyen kifürkészhetetlenek is valójában Isten útjai (1.Mózes 37:1—50:26). Mózes első könyvének 50:20 igéje megörökíti azon szavakat, melyek József száját hagyták el, mikor testvéreihez szólt: "Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani..." Ezzel a mondattal József gyakorlatilag a teljes életének történetét foglalja össze, kezdve azzal, hogy testvérei milyen orv módon árulták el-, és adták őt szolgaságra. József végül azonban megállapítja, hogy mindezek ellenére mégis Isten eredeti terve teljesült, mely által népét megmentette a pusztulástól (1.Mózes 15:13-14).
A Szentírás megemlékezik arról, mikor egy időben nagy éhínség tört arra a földre, ahol Ábrahám leszármazottai letelepedtek (1.Mózes 43:1). Isten azonban Józsefen keresztül Kánaán földjéről Egyiptomba vezette őket (1.Mózes 46:26-27). Mivel a József az őt ért viszontagságok után magas rangra emelkedett a birodalomban, így a betakarításért és az élelmiszerelosztásért felelős úrként (1.Mózes 42:6) képes volt élelemmel ellátni Jákób minden utódját. De egyáltalán hogyan került József Egyiptomba? Jó húsz évvel ezen események előtt saját testvérei adták el őt rabszolgának, most pedig ugyanezen testvérek és családjaik a puszta életben maradásért is kisöccsük segítségére szorultak (1.Mózes 37:28). József igaz történetében nyilván egy jó adag irónia is van, az őt ért csapások azonban élete történetének csak egy töredék részét teszik ki. Isten emberi elme számára igencsak ellentmondásos módon mozdította előre József életét, mint ahogyan az Jákób legkisebb gyermekének történetében lépten-nyomon megfigyelhető. Ha azonban József nem vált volna soha Egyiptom második legnagyobb hatalmú emberévé, továbbá nem fogadta volna be kegyesen az őt egykoron elveszteni igyekvő testvéreit és családjaikat, akkor az egész zsidó nép nem jött volna létre, nem lett volna Mózes, és a négyszáz évvel későbbi kivonulás, (2.Mózes 6:1-8), és a világ üdvözítője sem születhetett volna meg.
Ha Józsefnek beleszólása lett volna abba, hogy testvérei eladják-e őt rabszolgának vagy sem, akkor nyilván ellenkezett volna. Ha választhatott volna aközött, hogy hamis vádak alapján börtönbe csukják (1.Mózes 39:1-20), vagy szabadságát megőrizhesse, akkor nyilván inkább az utóbbit választotta volna, hiszen ki vetné magát önkéntesen ilyen igazságtalanság igája alá? Idővel azonban Egyiptom mégis éppen azzá az országgá vált, amelyben József képes volt megmenteni családját az éhhaláltól. A királyi palota ékes termeibe a börtön ajtaján keresztül vezetett az út.
Kizárólag az élő Isten az, Aki már a kezdetek kezdetétől fogva megjeleníti a végső eseményeket (Ézsaiás 46:10-11). A hívő ember békére lelhet annak biztos tudatában, hogy Isten életének minden egyes eseményét az ő javára fordítja, hiszen életünk minden történése jól illeszkedik az Ő tökéletes tervébe (Ézsaiás 14:24; Rómabeliekhez 8:28). Korlátolt emberi elménknek sokszor megragadhatatlannak és logikátlannak tűnik, amint Isten életünk jelentős eseményeinek szálait szövi és egymásba fűzi. Ezért is fontos, hogy minden nap emlékeztessük magunkat arra, hogy nem látásban, hanem hitben járunk (2.Korinthusbeliekhez 5:7). A keresztény hívőnek azt sem esik nehezére alázatosan elismerni, hogy Isten gondolatai és utai annyival magasabbak saját elképzeléseinél, mint "az egek a földnél" (Ézsaiás 55:8-9).
English
Mit jelent az pontosan, hogy Isten utai kifürkészhetetlenek?
