Kérdés
Bolondok azok az emberek, akik azt állítják, hogy Istennel szoktak beszélni?
Válasz
Nincs abban semmi bolondos, nevetséges vagy ésszerűtlen dolog, ha valaki egy másik személlyel beszélget, az ima pedig nem más, mint a Teremtőnkkel folytatott beszélgetés. Isten szellem, de egyúttal egy Személy is, ami azt jelenti, hogy Ő egy egyedi személyiséggel, érzésvilággal, vágyakkal és intelligenciával rendelkező lény, aki nagy örömét leli a teremtményeivel való interakcióban. Szavát adja, hogy amennyiben úgy döntünk, hogy keressük az Ő közelét, meg is találjuk Őt (Jeremiás 29:13). A Biblia telis-tele van az Isten és az ember között zajlott beszélgetések lejegyzéseivel, kezdve az Éden kertjében elhangzott párbeszédekkel (1.Mózes 2:17). Isten az embert a Vele való közösségre kreált társas lénynek teremtette, a közösségi létnek pedig szerves része a beszélgetés. Ő valósággal gyönyörködik bennünk, és azt szeretné, ha ez kapcsolatunkban kölcsönösségen alapulna, azaz mi is gyönyörködnénk Őbenne (Zsoltárok 37:4, 23).
Isten maga szólít fel minket arra, hogy hívjuk fel az Ő Nevét, és egyben azt is megígéri, hogy Ő válaszolni fog (Jeremiás 29:12; Zsoltárok 50:15; Efézusbeliekhez 6:18; 1.János 5:14). A “Mi Atyánk” néven ismert imában Jézus imádkozni is megtanított minket (lásd Lukács 11:2-4). Az Ő (főpapi) imája, melyet János evangéliuma 17. fejezetében jegyeztek fel, szintén jó példája az Atya és a Fiú közötti szívből jövő, bensőséges imának, beszélgetésnek. Ha a Jézus Krisztusba vetett hit által már Isten gyermekeivé váltunk, mi is ugyanilyen intim módon imádkozhatunk, tudva, hogy Atyánk mindig meghallgat minket (János 1:12).
Sok, és még annál is több példát lehetne felsorolni arra, hogy teljesen épelméjű emberek Istennel beszéltek, beszélgettek. Lássunk a legjelentősebbek közül néhányat: Mózes (2.Mózes 4:10), Illés (Jakab 5:17), Dávid (2.Sámuel 24:10), és maga Jézus (Máté 11:24; János 17:1). Régi korok számos nagy vezetője döntéshozatalkor az imában lelt támaszra. George Washington és Abraham Lincoln – Amerika legtöbb alapító atyjával egyetemben – szilárdan hitt az ima erejében. Olyan nagy tudósok, mint Isaac Newton, Louis Pasteur, Francis Bacon, George Washington Carver és Galilei szintén hittek az imában. Ezen emberek közül egyiket sem lehet “őrültnek” minősíteni.
Kik életutuk szorosan Isten közelében tapossák, hallják az Ő hangját szólni. Isten hangja csak ritkán hallható por(c)-füleinkkel, Ő ugyanis a szívébe és a szívére beszél annak az embernek, aki teljesen elkötelezte magát az Ő követésére (Apostolok Cselekedetei 8:29; 10:19; 2.Korinthusbeliekhez 12:9). Szent Lelkén keresztül vezetését, védelmezését és bátorítását szólja gyermekei szívébe (Rómabeliekhez 8:14; Galátziabeliekhez 5:18). Jézus nem véletlenül mondta: “Az én juhaim hallják az én szómat...” (János 10:27).
Attól a perctől, hogy lelki üdvösségünkért egyedül Jézus Krisztusba vetjük hitünket, Isten Szent Lelke beköltözik a szívünkbe (1.Korinthusbeliekhez 6:9). Ő segít nekünk úgy imádkozni, hogy szívünk valódi vágyát közölhessük Istennel (Rómabeliekhez 8:26). János evangéliumának 14:26 igeversében Jézus ezt mondta tanítványainak: “Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” Isten imáinkra adott válasza gyakran már készen megtalálható az Ő Igéjében. Amikor imádkozunk, a Szent Lélek eszünkbe juttatja az Ő Igéjét, és ezzel meg is kapjuk a választ. Az ember soha nem válhat igazán azzá, akivé és amivé teremtve lett, míg meg nem tanul Teremtőjével kommunikálni.
English
Bolondok azok az emberek, akik azt állítják, hogy Istennel szoktak beszélni?
