Kérdés
Mit jelent az valójában, hogy Istent kell tegyük az első helyre?
Válasz
Gyakran hallani keresztény emberektől, amint azt mondják, “Én Istent eszem az első helyre”, de az is előfordul, hogy másoknak tanácsolják azt, hogy “győződjenek meg róla, hogy Isten valóban életük első helyén áll-e”. Egyes (kultúr)körökben már-már olyan sűrűn ismételgetik e frázisokat, hogy fennáll a veszélye, hogy azok valamiféle keresztény közhellyé aljasulnak. Azonban semmi közhelyes nincs abban, ha Istent tesszük az első helyre; sőt, egy alapvető bibliai elvvel van dolgunk.
Nyilván mindenkinek megvannak a prioritásai: időbeosztásunk, költségvetésünk és kapcsolataink is aszerint alakítjuk és rangsoroljuk, hogy mennyire fontosnak tartjuk őket. Istent az első helyre tenni azt jelenti, hogy minden mással szemben Őt helyezzük előtérbe. Ő életünk főszereplője, Ő az, Aki központi szerepet játszik minden tettünkben és gondolatunkban. Amikor meghozzuk a döntést, hogy Istent helyezzük az első helyre, akkor lényegében úgy határozunk, hogy az Ő személye fontosabb, mint bárki más, az Ő Igéje értékesebb, mint bármely más üzenet, és az Ő akarata többet nyom a latba, mint életünk megannyi külső kényszerítő ereje.
Istent az első helyre tenni azt jelenti, hogy törekszünk megtartani az Ő legnagyobb parancsolatát: “...Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37). Más szóval a teljes lényünket beleadjuk az Istennel való kapcsolatunkba. Mindenünket, amink csak van, és mindent, ami vagyunk, Neki szenteljük. Semmit sem tartunk vissza.
Istent az első helyre tenni azt jelenti, hogy megszabadulunk (életünket pedig felszabadítjuk) mindenféle bálványimádástól: “Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól...” (1.János 5:21). Bálványnak számít minden, ami az egy igaz Isten helyét el akarja foglalni szívünkben, minden ami helyettesíteni akarja Őt. Éppúgy, mint ahogyan Gedeon lerombolta Baál oltárat és kivágta az Asera-oszlopokat (Bírák 6:25-27), nekünk is ki kell tépnünk a szívünkből minden olyan dolgot, ami Isten iránti odaadásunkat vagy tiszteletünket csorbítja. Ahogy Gedeon is oltárt épített az Úrnak, hogy ezáltal is visszafoglalja a bálványképek által bitorolt helyet, mi is “élő, szent és az Istennek kedves áldozatul” kell odaszánjuk magunkat, hogy ezáltal valóban Őt tegyük az első helyre (Rómabeliekhez 12:1).
Istent az első helyre tenni azt jelenti, hogy igyekszünk mindenben Jézust követni, az Ő nyomában járni (1.Péter 2:21). Jézus életét az Atya akaratának való teljes engedelmesség, mások szolgálata és az imádság jellemezte. Akkor is, mikor a Gecsemáné-kertben elképzelhetetlen kínokkal nézett farkasszemet, Jézus csak így imádkozott: “...mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42). Ez jelenti azt, hogy Istent tesszük az első helyre. Jézus szavai, tettei és tanítása mind az Atyától származnak (János 5:19; 7:16; 12:49). Élete minden mozzanatával az Atyát dicsőítette, és mindent maradéktalanul elvégzett, amiért elküldte Őt (János 17:4).
Jézus arra tanított minket, hogy “...először az Isten országát” keressük (Máté 6:33), vagyis hogy Isten dolgait a világ dolgainál előbbre kell soroljuk. Az Isten országában rejlő üdvösséget kell előbb keressük, és azt többre kell értékeljük, mint a világ minden kincsét együttvéve (lásd Máté 13:44-46). Az Úr ezen parancsához kapcsolódó ígéret pedig éppen az, hogy ha Istent tesszük életünk első helyére, akkor minden megadatik nekünk, amire csak szükségünk van (lásd Máté 6:33b).
A földet sújtó éhínség idején Illés próféta ellátogatott egy városba, ahol egy megözvegyült nővel találkozott, aki éppen legutolsó falat élelmét készítette el egyetlen fiának és magának. Illés kenyeret és vizet kért tőle, mire az özvegyasszony elmagyarázta neki, hogy csupán egy étkezésre való élelmiszere van, és miután az elfogyott, mindketten éhen fognak halni. Illés azonban állhatatos maradt: “...Ne félj... de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss” (1.Királyok 17:13). Illés ezzel lényegében azt mondta neki, hogy Istent helyezze az első helyre, az özvegyasszony pedig hittel engedelmeskedett. Istent tette élete első helyére, és enni adott a prófétának. A csoda nem is váratott magára sokáig: “...és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által” (15-16. igevers).
Azok, akik Istent teszik életük első helyére, ki fognak tűnni a világból. Ők engedelmeskednek Isten parancsainak (János 14:15), minden egyes nap felveszik keresztjüket és követik Jézust (Lukács 9:23), és nem hagyják el az első szeretetüket (Jelenések 2:4). Istennek minden keresményük, javuk (és lényük) zsengéjét, legjavát adják, nem pedig (a kosár) alján maradt maradékot. A keresztény életet az Istennek való olyan önzetlen szolgálat kell jellemezze percről percre, amely az Ő személye és az Ő népe iránti szeretetből fakad. A hívő ember minden dologban Istenben bízik, mindenben engedelmeskedik neki, és mindenekfelett Őt szereti. Mikor megszívleljük és szívünkben forgatjuk a Rómabeliekhez írt levél 11:36 igeversének szavait, könnyebb lesz Istent életünk első helyére tenni: “Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”
English
Mit jelent az valójában, hogy Istent kell tegyük az első helyre?
