Kérdés
A keresztények miért vasárnap tartják az Istentiszteletet?
Válasz
A legtöbb keresztény - régi hagyománynak megfelelően - vasárnap megy Istentiszteletre. A vasárnapi Istentisztelet szokása részben az ún. szabbatarianizmusra vezethető vissza, vagyis arra a nézetre, mely szerint a hét egy napját vallásos megemlékezésre és Isten dicsőítésére kell fenntartani, mint ahogyan az a szabbat-, vagyis a szombat napjával szemben támasztott ószövetségi követelmény volt (2.Mózes 20:8; 31:12-18). Innen ered a szabbatarianizmus elnevezés (szabbat - szombat). Ezen felfogás szerint az embernek e napon mindennemű munkavégzéstől tartózkodnia kell, kivéve az olyan feladatok ellátását, melyek közvetlen családja-, és tágabb társadalmi közege javát szolgálják. A Mózes által közvetített, Istentől való törvény ezen értelmezői amellett emelik fel szavukat, hogy kizárólag a szó szerinti szombatnapon - azaz a hét hetedik napján - lehet a törvény előírásainak maradéktalanul eleget tenni.
A semi-szabbatarianizmus követői, lényegében véve, már a negyedik század környékén is ugyanabban hittek, mint a szabbatariánusok, azzal az eltéréssel (erre a utal a "semi" előtag, melynek jelentése: "fél", "fele"), hogy ők a szabbattal szemben támasztott ószövetségi elvárásokat vasárnapra-, azaz a hét első napjára tették át, ugyanis az újszövetségi iratok hű bizonysága szerint Krisztus azon a napon támadt fel a halálból. Az akkori kor teológusai, különösen a keleti ortodox egyház elöljárói azt tanították, hogy a zsidó szombat (szabbat), és a keresztény vasárnap gyakorlatilag egy és ugyanaz.
Külön érdekes az, hogy az ún. Péter Apokalipszise (egy a 2. századra datálható, széles körben hamisnak elfogadott apokrif irat) a szabbat napjának minden előírását vasárnapra teszi át. Egy Albert Magnus nevű, 17. századbeli német püspöknek, a keresztény arisztotelizmus úttörőjének, sikerült némi lendületet kölcsönöznie a számban egyre gyarapodó mozgalmának, mikor azt kezdte tanítani, hogy a semi-szabbatarianizmust tulajdonképpen két részre kell bontani. Egyrészről van ugyanis az erkölcsi parancsolat, mely kimondja, hogy hat nap munka után a nyugalom napját kell megtartani, másfelől pedig vannak a ceremoniális jellegű törvények, melyek betű szerint kizárólag a zsidókra érvényesek - érvelt. Valójában azonban Aquinói (szentnek mondott) Tamás volt azonban az, aki ezt a tant, még jóval Magnus előtt a római katolikus egyház hivatalos doktrínájáva (tantétel) akarta tenni. Ez az elképzelés később a református teológusok körében is kedveltté vált.
A Szentírás azonban egyszer sem említi, hogy Jézus Krisztus követői a szabbat napján gyűltek volna egybe, hogy akkor tartották volna istententiszteleti alkalmaikat. Arról viszont világos igei passzusok számolnak be, hogy ezekre a hét első napján, vagyis vasárnap került sor. Az Apostolok Cselekedeteinek 20:7 igerészét így olvassuk: "A hétnek első napján pedig a tanítványok" egybegyűltek "a kenyér megszegésére". Egy másik igerész tanúsága szerint Pál apostol ezekkel a szavakkal buzdította a korinthusi híveket: "A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek" (1.Korinthusbeliekhez 16:2). Mivel Isten Szent Lelke - Pál apostolon keresztül - ezt a gyűjtést 2.Korinthusbeliekhez 9:12 igehelyen "szolgálat"-nak nevezi, ezért az is elképzelhető, hogy ezt a vasárnapi összejövetelekhez kapcsolták. A történelem folyamán a vasárnap-, és nem a szombat volt a keresztények megszokott istentiszteleti napja, melynek gyakorlata egészen az első keresztények vasárnapi ünnepére vezetendő vissza, melyet már az első században is megültek.
A keresztények vasárnap tartják Istentiszteletüket, ekkor emlékeznek meg az Úr Jézus örök győzelméről a halál felett. Fontos azonban észben tartanunk, hogy a vasárnapi Istentisztelet nincsen parancsba adva a Bibliában, és hogy a vasárnap semmilyen értelemben sem váltotta le a szombatot, vagyis a “keresztény szabbat” eszméje csupán emberi agy szüleménye. Míg az újszövetségi iratok nagyon is beszámolnak arról, hogy az első keresztény gyülekezet tagjai vasárnap gyűltek össze Istent dicsőíteni, addig egy szót sem ejtenek arról, hogy a vasárnap átvette volna a szombat helyét, és ezzel az új szabattá lépett volna elő. Isten dicsőítése azonban nem kőépülethez és nem nap naphoz-, sőt még nem is gyülekezethez kötött (bár Isten a gyülekezettel segíteni szeretne minket), és semmilyen értelemben nincsen korlátozva. Jézus Krisztus eljövetelével ugyanis a "templomnál nagyobb van itt", Megváltó Istenünk a "szombatnak is Ura" (Máté 12:6-8). Az Ő vigasztaló karjaiban minden nap megpihenhetünk, mikor bemegyünk a Szent Lélek templomának belső kamrájába (2.Korinthusbeliekhez 6:16), és ima házává tesszük az Ő templomát (Ézsaiás 56:7; Máté 21:13), hogy így magasztalhassuk Őt.
English
A keresztények miért vasárnap tartják az Istentiszteletet?
