Kérdés
Miért álltak a filiszteusok és az izraeliták állandóan háborúban egymással?
Válasz
Az Ószövetséget olvasva az embernek az lehet a benyomása, hogy bármelyik (valós) történetre tekint, azt találja, hogy Izráel a filiszteusok-, a filiszteusok pedig Izráel ellen harcol. Még ha ez a megállapítás némileg túlzó is, hiszen más népekkel is harcoltak, az mégis igaz, hogy Izráel népe és a filiszteusok között szép számmal volt összetűzés. A filiszteusok egy olyan ősi nép volt, melyet a Biblia azok közé sorol, akik Noé Hám nevű fiától származtak az özönvíz után (1Mózes 10:14). Ábrahám és Izsák először a Kánaán földjén került kapcsolatba a filiszteusokkal (1Mózes 21:33-34). Az Úr a kivonulás idején megígérte, hogy Izráel földje a filiszteusok területét is magában fogja foglalni (2Mózes 23:31); ez az ígéret azt hordozta magában, hogy valamilyen (belső vagy külső) konfliktus kell bekövetkezzen ahhoz, hogy Izráel kiszoríthassa a filiszteusokat arról a területről.
Amikor Józsué már idős volt, úgy beszélt filiszteusok földjéről, mint az egyik olyan területről, amit Izráelnek még meg kell hódítania (Józsué 13:1-3). Mivel azonban a filiszteusok nem lettek teljesen kiűzve, így személyükben Izráel örökös ellenségre talált.
A bírák idejében a filiszteusok gyakran váltak szálkává Izráel népe szemében. Jefte, Sámgár, és Sámson bírák egytől-egyig a filiszteusok ellen kellett harcoljanak. Az Izráel és a filiszteusok közötti harcok azonban Éli pap idejében is folytatódtak, később pedig Dávid és Góliát konfliktusában csúcsosodtak ki, amely párharc egy nagyobb izraeli-filiszteus konfliktus keretében vívott csata része volt (1Sámuel 17. fejezet). Bár Dávid legyőzte Góliátot, ezzel nagy győzelmet aratva Izráelnek, Izráel és a filiszteusok viszálykodása ezzel még messze nem ért véget.
Salamon király uralkodása alatt leigázták a filiszteusokat, későbbi korok prófétái azonban mégis azt jegyzik le, hogy a filiszteusok, be-betörve Izrael földjére továbbra is háborúztak Izráel ellen. A filiszteusokat végül az az asszír királyság darálta be, amely Izrael földjét is meghódította (2Királyok 18:33-35). A filiszteusok azonban csak a babiloni és a perzsa birodalom idején vesztek ki teljesen.
A filiszteusok az első héber embertől, azaz Ábrahámtól kezdve, egészen Júda Babilonba való deportálásáig Izráel állandó ellenségei voltak. E két nép közötti konfliktus azonban messze többről szólt, mint egy adott földterület elfoglalásáról; eltérő, ellentétes világnézetek ütköztek egymásnak. Az izraelitákkal szemben a filiszteusok emberkéz alkotta istenségeket tiszteltek, és a nyers erőt magasztaló, erőszakos, harcias népként voltak ismertek.
Az ószövetségi Írás hét nagy csatát jegyez fel Izráel és a filiszteusok között. Ezek közé tartozik a sefelai csata (2Krónikák 28. fejezet), az áfeki csata (1Sámuel 4. fejezet), az ében-háézeri csata (1Sámuel 7:13-14), a mikmási csata (1Sámuel 14. fejezet), Dávid és Góliát csatája (1Sámuel 17. fejezet), a Gilboa hegyénél vívott csata (1Sámuel 31. fejezet), valamint Ezékiás király filiszteusok elleni győzelme (2Királyok 18:5-8).
A filiszteusok végső vereségét mégsem Izráel katonai ereje vagy népe bátorsága hozta el, a Zsoltárok 44:3-4 igeszakaszban ugyanis a következőt olvashatjuk Istenről: "Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.".
English
Miért álltak a filiszteusok és az izraeliták állandóan háborúban egymással?
