Kérdés
Hiba volt, hogy az izraeliták királyt kértek maguknak?
Válasz
Sámuel próféta könyvének 8:5 igeversében az izraeliták azt kérik Sámueltől, hogy nevezzen ki királyt, így szólván hozzá: "...Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás". De vajon ez tényleg nem volt helyes? A következő igeversek világossá teszik, hogy nem, tényleg nem. Sámuel megharagudott, és imádkozott az Úrhoz az ügyben. Isten így válaszolt: "...Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek" (1Sámuel 8:7-8). Isten azt mondta, hogy az izraeliták kérése az Ő elutasítása volt, hogy elhagyták Őt, és más isteneket szolgáltak.
Később Sámuel búcsúbeszédet mondott, amelyben szintén kitért erre a kérdésre: "...Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak" (1Sámuel 12:17). A 19. igevers tanúsága szerint az egész nép így válaszolt: "...könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak".
Érdekes módon Isten előre megmondta, hogy az izraeliták egy napon királyt fognak kérni maguknak. Az 5Mózes 17:14-15 igeverse szerint például ezt mondta Isten: "Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak: Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ..."
Más igerészek is megjósolták, hogy az izraeliták egy napon királyt fognak kérni. Isten például ezt az áldást mondta ki Jákóbra: "És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból" (1Mózes 35:11). A jövőbeli királyokra az 1Mózes 36:31-ben, a 49:10-ben, a 4Mózes 24:7-9-ben és az 5Mózes 28:36-ban találunk hasonló utalásokat.
Hogy miért is volt még helytelen királyt kérni? Az Úr kellett volna Izráel uralkodója legyen. Isten Mózesen és Áronon, majd olyan papokon és bírákon keresztül keresztül vezette a népet, akiket azért neveltek ki, hogy kormányozzák azt. Sámuel idejében a nép viszont aggódni kezdett, hogy ki lesz a következő vezető, mivel Sámuel fiai nem követték az Urat. Azzal, hogy királyt kértek maguk felé az Isten feletti vezetés Isten általi módjának elutasítása volt.
Egy további oka annak, hogy miért volt helytelen királyt kérni, az, hogy az izraeliták csupán azért tették ezt, hogy ők is úgy cselekedjenek, mint az "minden népnél szokás". Isten Izráelt egyedülálló népnek teremtette. Személyesen Ő volt a vezetőjük. Amikor az izraeliták olyan királyt akartak, mint amilyen más nemzeteknek volt, azzal voltaképp elvetették az Isten népeként betöltött egyedülálló, különleges helyzetüket. Az a nép, amelynek Istene egyedül az Úr volt, irigykedni kezdett azokra a nemzetekre, amelyek hamis isteneket követtek.
English
Hiba volt, hogy az izraeliták királyt kértek maguknak?
