Kérdés
Hogyan lehetséges, hogy Jézus Krisztus szavai és tettei olyan helyzetekből is lejegyzésre kerültek az evangéliumokban, amelyekben teljesen egyedül volt?
Válasz
Az evangéliumok számos alkalommal idézik olyan helyzetekből is Jézus Krisztus szavait és tetteit, melyekben az Úr teljesen egyedül volt. Mikor például negyven napon keresztül a pusztában böjtölt (Máté 4. fejezete), vagy mikor a Gecsemáné-kertben imádkozott (Márk 14. fejezete), egyedül tartózkodott. Hogyan lehetséges tehát, hogy bárki is tudta, hogy ezen esetekben mit tett és mit mondott, hiszen nem is volt vele szemtanú, aki mindezt igazolhatta volna.
Fontos felismernünk, hogy az evangéliumok igaz történetét nem közvetlenül az adott események bekövetkezte után, naplószerűen jegyezték le. Az evangéliumok narratívája, a legtöbb történelmi elbeszéléshez hasonlóan, a történtek után valamivel később kerültek papírra. A lejegyzésben az írók emlékei, utólagos kutatásai, és maga a dramaturgiai összeállítás is szerepet kapott. Máté és János tanítványok Jézus Krisztus földi szolgálata legtöbb eseményének szemtanúi voltak. Márk és Lukács pedig közvetlen kapcsolatban álltak a szemtanúkkal. Nem véletlen, hogy Lukács ezekkel a szavakkal vezeti be a nevével a fémjelzett evangélium első sorait: “...eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak...” (Lukács 1:3). Nagyon valószínű, hogy Márk evangelista Péter apostoltól szedegette össze-, és gyűjtötte tárházba az Ige-magocskákat (lásd 1 Péter 5:13). Az evangélium hús-vér írói - minden emberi betekintés mellett - azonban egy óriási segítséggel is rendelkeztek: konkrétan Isten Szent Lelke mondta nekik tollba a Szentírást (2.Timótheushoz 3:16). Láthatjuk, hogy Jézus Krisztus egyetlen Igéje sem hullott a földre, ugyanis megígérte nekik, hogy a vigasztaló Szent Lélek “... mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek” (János 14:26).
Az a kérdés azonban mégis nyitott marad, hogy mégis hogyan tudhattak azon dolgokról, amiket az Úr Jézus jelenlétükön kívül tett és mondott? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy mindezekbe maga a Szent Lélek avatta be őket, mikor a megtörtént eseményeket feljegyezték. Mivel pontosan tudjuk, hogy a “teljes Írás” Istentől ihletett (2.Timótheushoz 3:16), ezért ez egy több mint valószínű magyarázat. Mikor Isten tehát azt ígérte tanítványainak, hogy “mindazokat”, amit mondott, személyesen Szent Lelke juttatja majd eszünkbe, akkor azt a szó legszorosabb értelmében értette.
Egy másik megközelítés szerint Jézus Krisztus az események megtörténte után tájékoztatta tanítványait azokról. Jézus pusztai megkísértésénél (Máté 4. fejezet) egyik későbbi tanítványa sem volt jelen, azt követően azonban jó három évet töltöttek Vele. Teljesen valószínűnek hat tehát, hogy ebben az időben Ő maga számolt be nekik földi szolgálatának ezen első eseményéről. Hasonlóan ehhez az esethez, Jézus Krisztus tanítványai akkor sem voltak jelen, mikor a samáriabeli asszonnyal beszélt Jákób-kútjánál (János 4. fejezet), a beszélgetést azonban mégis teljes terjedelmében idézi az Írás. Persze nem kizárható, hogy János magától az asszonytól tudta meg, hogy mi játszódott le, hiszen még két napig a közeli városban maradtak (János 4:40). Ez azonban mégis azért valószínűtlen, mert a zsidók és a samáriabeliek nemigen elegyedtek szóba egymással, mint ahogyan erre az igeszakasz is utal.
Testbeni feltámadása után az Úr Jézus negyven napon keresztül jelent meg tanítványainak “...szólván az Isten országára tartozó dolgokról” (Apostolok Cselekedetei 1:3). Ebben az időszakban is bőven volt lehetősége arra, hogy azokról az eseményekről tájékoztassa őket, melyeknél nem voltak jelen. Bárhogy is történt, egy biztos: Isten Jézus Krisztus életének minden olyan mozzanatának feljegyzéséről gondoskodott, amiről tudnunk kell. Ebből még a Vele egyedül töltött időt sem hagyta ki. A lényeg éppen az, hogy Isten mindezen dolgokat a tudtunkra akarta adni. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szóban forgó eseményeket vagy személyesen Jézus Krisztus tárta tanítványai elé, vagy pedig Isten Szent Lelke avatta be őket a “részletekbe”, mikor egyesek abban a tiszteletben részesültek, hogy Isten Igéjének lejegyzőivé válhattak. Minden esetre egy számít: mindig személyesen Isten közölte velü(n)k Szavát, életet adó Igéjét.
English
Hogyan lehetséges, hogy Jézus Krisztus szavai és tettei olyan helyzetekből is lejegyzésre kerültek az evangéliumokban, amelyekben teljesen egyedül volt?
