Kérdés
Hol volt Jézus három napig a halála és a feltámadása között?
Válasz
1 Péter 3:18-19: “Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak”.
A “Lélek szerint” kifejezés a 18. versben pont olyan szerkezetű, mint a “test szerint” kifejezés. Tehát az tűnik a legjobbnak, hogy a “Lélek” szót úgy vizsgáljuk, mint a “test” szót. A test és lélek Krisztus teste és lelke. A “megeleveníttetett Lélek szerint” arra a tényre mutat, hogy Krisztus bűn-hordozása és halála elszakította az ő emberi lelkét az Atyjától (Máté 27:46). Az ellentét a test és a lélek között van, mint a Máté 27:41-ben és a Róma 1:3-4-ben, nem pedig Krisztus teste és a Szentlélek között. Amikor Krisztus bűnhödése befejeződött, az ő lelke visszaállította a közösséget, ami korábban megtört.
Az 1 Péter 3:18-22 leír egy hiányzó láncszemet Krisztus szenvedése (18. vers) és megdicsőülése (22. vers) között. Egyedül Péter ad pontos információt arról, hogy mi történt a két esemény közöt. A “prédikált” kifejezés a 19. versben nem a szokásos újszövetségi leírása az evangélium prédikálásának. Szó szerint az üzenet kihirdetését jelenti. Jézus szenvedett és meghalt a kereszten, a teste meghalt és a lelke is halottá vált, mert ő bűnné lett. De az ő Lelke életre kelt és az Atyához kiáltott. Péter szerint valamikor a halála és a feltámadása között Jézus egy különleges hírt mondott a “börtönben levő lelkek”-nek.
Először is Péter lelkekről beszél, nem szellemekről (3:20). Az Újszövetség eredeti nyelvén a “lelkek” szót angyalok és démonok leírására használták, nem emberi lényekre, és a 22. vers és úgy tűnik, hogy megerősíti ezt a jelentést. Továbbá sehol a Bibliában nem olvassuk, hogy Jézus meglátogatta volna a poklot. Az Apostolok Cselekedetei 2:31 azt mondja, hogy “halottak birodalma”, de ez nem a pokol, hanem egy ideiglenes hely a halottaknak, ahol a feltámadást várják. A Jelenések 20:11-15 tisztázza a különbséget a kettő között. A pokol, a tűz tava a végső helye az elveszetteknek.
A mi Urunk kiadta a lelkét az Atyának, meghalt, és valamikor a halál és a feltámadás között meglátogatta a halottak helyét, ahová üzenetet vitt a lelkeknek (valószínűleg bukott angyaloknak, lásd: Júdás 6), akik valahogy a Noé korában történt özönvízzel voltak kapcsolatban. A 20. versből derül mindez ki. Péter nem mondta el nekünk, hogy mi volt az üzenet ezeknek a bebörtönzött lelkeknek, de nem lehetett a megtérésé, hiszen az angyalok nem térhetnek meg (Zsidók 2:16). Talán a Sátán feletti győzelem kijelentése volt (1 Péter 3:22; Kolossé 2:15). Az Efézus 4:8-10 szintén azt jelzi, hogy Krisztus elment a “paradicsomba” (Lukács 16:120; 23:43) és elvitte a mennybe mindazokat, akik hittek benne az Ő halála előtt.
Tehát összességében a Biblia nem teljesen tisztázza, hogy mit csinált Krisztus a halála és feltámadása közötti három napon. Az azonban valószínű, hogy a győzelmét hirdette a bukott angyaloknak vagy/és a hitetleneknek. Azt biztosan tudhatjuk, hogy nem adott az embereknek egy második esélyt az üdvösségre. A Biblia szerint ítélet vár ránk a halál után (Zsidók 9:27), nem egy második esély. Nincs egészen tiszta válasz az eredeti kérdésre, talán ez is egy olyan rejtély, amit majd a dicsőségbe érve fogunk megérteni.
English
Hol volt Jézus három napig a halála és a feltámadása között?
