Kérdés
Miért kell Jézus Krisztusnak még a mennyben a közbenjárni értünk?
Válasz
A Zsidókhoz írt levél emberi írója a következőket közvetíti felénk Jézus Krisztus személyéről: "Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsidókhoz 7:25). Az ilyen, és ehhez hasonló tartalmú igerészek mind arról tanúskodnak, hogy bár Jézus Krisztus választottjainak megváltása egyszer és minden korra teljességre jutott, mikor az Úr a kereszten nagy fennszóval azt kiáltotta, "bevégeztetett" (János 19:30), Ő mégsem szűnt meg gondoskodni gyermekeiről.
Az Úr Jézus nem azért ment fel a mennybe, hogy örökké hű pásztori mivoltát megtagadva a "lábát lógassa". "Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele" (Rómabeliekhez 5:10 – kiemelve). Mikor tehát szolgai állapotában, az emberektől megvetve, halálában és halála által képes volt véghezvinni azt a monumentális tettet, mely által egyszer és minden korra megbékített minket az Atyával, akkor mennyivel inkább képes megtartani bennünket most is ebben a kegyelemben: a halálból feltámadva, az élet kútfejeként, ebben a percben is győzedelmesen ül a magasra emelt trónon, és szüntelen közbenjár értünk az Atya Isten színe előtt (Rómabeliekhez 8:34). Semmi kétség sem fér hozzá, hogy Jézus Krisztus jelen pillanatban is a mi legjobb érdekeinket képviseli a mennyben.
Miután Jézus felment a mennybe, és az Atya jobbján elfoglalta az Őt megillető helyét (Apostolok Cselekedetei 1:9; Kolossébeliekhez 3:1), magára öltötte azt a dicsőséget, mely testté válása előtt örökkön-örökké az Övé volt (János 17:5). Ott a Királyok Királyaként, a Szentháromság második személyeként, folytatja küldetését. Az eljövedő "új ég" és "új föld"-del szemben a jelenvaló világban még vannak olyan választott emberek, akik Jézus Krisztus megváltását nem fogadták be szívükbe. Ők a jövőben Isten Szent Lelke és Isten elégtelen földi szolgái által vezettetnek üdvösségre. Jézus Krisztus eközben minden keresztény hívő nagy oltalmazójaként esedezik értünk és a még meg nem tért szolgatársainkért is. A közbenjárói szerepe tehát minden egyes élő-, és valaha még megtérő emberre kiterjed (1.János 2:1), hiszen Isten pontosan tudja, hogy ki tartozik Hozzá, és mivel az idő dimenziója személyét semmiben sem korlátozza, így azt is tudja, hogy ki "fog még megtérni". Urunk a mennyei régiókban nem csupán védőügyvédként képvisel minket, hanem egy személyben bíróként ment fel minket minden nap.
Míg azonban Jézus legjobb érdekünket képviseli az Atya színe előtt, addig a Sátán (a név jelentése: vádló) nem szűnik meg ócsárolni Isten gyermekeit, mikor számos tökéletlenségünket és bűnünket feddődve felhánytorgatja és szüntelen szajkózza az Úr előtt. Jó tudni, hogy az ördög szerepe lényegében Jób napjai óta nem változott, hiszen vele szemben ugyanígy lépett fel (Jób 1:6-12). A Vádló minden egyes korholása azonban süket fülekre talál a mennyben, ugyanis Jézus a kereszten elvégzett munkája által bűneink minden tartozását egy összegben kifizette. Ezt úgy is lehet mondani, hogy bár megtért hívő emberként is naponta sokszor és sok módon vétkezünk, Isten már a Jézus Krisztus megtisztító vérébe mártott lencsén keresztül szemlél minden hívőt. Jézus Krisztus tökéletes szentsége minden tökéletlenségünket kitakarja. Ez az a nagy szerepcsere, amiről Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt második levél 5:21 igerészében szól: a bűntől mentes Isten önszántából cserélt helyet a bűnben végleg elveszni látszó gyermekeivel. Míg Ő bűntől szennyes ruhánkat magára véve elszenvedte az összes bűnünk jogos büntetését, vagyis az örök szellemi halált, nekünk az Ő tökéletes szentsége — mindennemű saját érdem nélkül – tulajdoníttatik ajándékul.
Fontos azt is megértenünk, hogy ezen közbenjárói szerep betöltésére kizárólag Isten képes. Egyedül Jézus Krisztus járhat közben Isten és ember között, holmi teremtett lény erre teljességgel képtelen. Senki, tehát sem Mária-, sem pedig az úgynevezett szentek egész raja sem képes az Atya trónja előtt közbenjárni értünk. Teremtett lény lévén angyal sem rendelkezik ilyen hatalommal, azaz messze nincs ebben a helyzetben. Egyedül Jézus Krisztus, a testté lett Ige, az örökkévalóság előtt létező Teremtő Isten az, Aki egy személyben közvetít Isten és ember között. Ő az, Akiben földi szolgálata során is Isten teljessége lakozott. "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1.Timótheushoz 2:5).
English
Miért kell Jézus Krisztusnak még a mennyben a közbenjárni értünk?
