Kérdés
Miért köpött Jézus egyes csodatételei során?
Válasz
Megesett, hogy egy süket embert vittek Jézushoz, aki alig tudott beszélni. Jézus természetesen meggyógyította őt, de mégis elég különös módon tette azt: "Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét" (Márk 7:33). Később, Betsaida városában, Jézus egy vak embert gyógyított meg. A csodatétel előtt Jézus ismét a földre köpött: "...azután szemére köpve rátette kezét..." (Márk 8:23). Egy vakon született ember meggyógyításához Jézus "...a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire" (János 9:6).
Jézusnak, Isten egyszülött Fiának, természetesen nincs szüksége semmilyen fizikai kellékekre ahhoz, hogy csodákat tegyen. Sok esetben Jézus csak szóval kimondta, a gyógyulás pedig bekövetkezett (pl. Máté 15:28; Lukács 17:12-14). Három esetben Jézus azonban a saját nyálát is használta gyógyítás során.
Annak, hogy Jézus egyes esetekben a nyálát használta, a korabeli kultúra hiedelme lehet az egyik lehetséges oka. Számos római író és zsidó rabbi a nyálban (mint az egyik összetevőben) vélte megtalálni a vakság ellenszerét. Mivel azon korok emberei előtt is ismert volt a nyál gyógyító hatása, és ezért nagy becsben is tartották azt, Jézus a gyógyítási szándékának kifejezésére használta a nyálat. A meggyógyítottak - a kor felfogásának megfelelően - teljesen természetesen úgy vették Jézus köpését, mint annak a jelét, hogy hamarosan meg fognak gyógyulnak.
A meggyógyítottak nagyobb szükséglete valójában azonban a hit növekedése volt. Jézus felismerte ezen szellemi szükségletüket, amire önmaga részéről egy fizikai tettet ajánlott fel nekik, hogy így növelje az emberek reményét, hitüket pedig magára, Istenre összpontosítsa. A Márk evangéliumának 8. fejezetében említett férfinak a szellemi látása is megjött, miközben fizikai látást nyert.
Lehetséges, hogy Jézus a János evangéliumának 9. fejezetében lejegyzett esetben a sár használatával Isten eredeti teremtése és saját tette között akart párhuzamot vonni, ahogy meg van írva: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából..." (1Mózes 2:7). Más szóval, Jézus az ember eredeti teremtésének ismétlésével mutatta meg teremtő hatalmát: a "föld porát" használta arra, hogy a vakon született embernek megadja a látását. Jézus csodájának teremtő ereje azonban nem csupán a gyógyulást nyert emberre hatott ki, hanem annak híre ment: "Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék" (János 9:32-33).
Jézus szolgálata során sok embert meggyógyított; valójában nem volt olyan betegség vagy fogyatékosság, amit ne tudott volna meggyógyítani (Máté 4:23). Lényeges, hogy az egyes csodák részletei némileg eltérnek egymástól. Jézus soha nem gyógyított kétszer ugyanúgy. Az Úr által használt módszerek sokfélesége így kizárja az egyetlen technikába vagy módszerbe vetett emberi bizalmat. A gyógyulás nem valamilyen talizmán, amulett, varázslat használatának vagy valamilyen eljárásnak az eredménye. A gyógyulás mindig Isten erejéből származik.
Amikor Jézus gyógyított, köpéssel kísérve vagy anélkül, az emberek reakciója általában ez volt: "...mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!". (Márk 2:12).
English
Miért köpött Jézus egyes csodatételei során?
