Kérdés
Hogyan kell érteni, hogy Jézus a sabbatunk?
Válasz
Ahhoz, hogy megértsük, miként tölti be Jézus a nyugalom napját, meg kell értenünk a héber sabbat szó jelentését: megpihen vagy munkát abbahagy, befejez. A sabbat eredetét a teremtésben találjuk. Miután hat nap alatt megteremtette az eget és a földet, Isten „megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után" (1Mózes 2:2). Ez nem azt jelenti, hogy Isten elfáradt és pihenésre volt szüksége. Tudjuk, hogy Isten mindenható, azaz mindenre van ereje. Soha nem fárad el, és még a legerőfeszítőbb dolgok sem csökkentik az erejét a legkisebb mértékben sem. Mit jelent tehát, hogy Isten megpihent a hetedik napon? Egyszerűen annyit, hogy abbahagyta, amit csinált. Abbahagyta a munkát. Ezt fontos megérteni a sabbat elrendelésének és Krisztus szerepének mint a nyugalom beteljesítőjének a szempontjából.
Azzal, hogy Isten a teremtés hetedik napján megpihent, elrendelte a sabbatot (nyugalomnapot) az emberek számára. A 2Mózes 20:8-11-ben és az 5Mózes 5:12-15-ben olvassuk az izraelitáknak adott tíz parancsolatból a negyediket. Meg kellett emlékezniük a szombatról, és meg kellett tartaniuk szentnek. Minden hét napból egyen az izraelitáknak meg kellett pihenniük a munkájukból, és ugyanezt a napot a szolgáiknak és állataiknak is meg kellett adniuk. Ez a munka teljes abbahagyását jelentette. Bármilyen munkáról legyen is szó, minden héten egy teljes napon át abba kellett hagyni. Kérlek, olvasd el a Sabbat, a Szombat vagy vasárnap? és A sabbat megtartása témájú cikkeinket is, hogy többet megtudhass a kérdésben.) A sabbat célja az volt, hogy az emberek megpihenhessenek a munkájukból, és egy nap pihenés után frissen kezdhessék az új hetet.
A sabbat különböző elemei a Messiás eljövetelét jelképezték, aki végső nyugalmat ad majd a népének. Az ószövetségi törvény alatt a zsidóknak folyamatosan „fáradozniuk" kellett azon, hogy Isten elfogadja őket. Megpróbáltak a ceremoniális, templomi, polgári stb. törvények miriádjainak engedelmeskedni, de persze lehetetlen volt mindet betartani. Ezért Isten előírt egy sor bűnért való áldozatot, hogy bűnbocsánatot nyerhessenek, és helyreálljon az Istennel való kapcsolatuk, de mindez csak ideiglenesen volt elég. Ahogy újrakezdték a munkát a nyugalom napja után, úgy kellett folytatniuk az áldozatok bemutatását. A Zsidók 10:1-ből megtudjuk, hogy „azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat." Ezek az áldozatok azonban a jövőre mutattak. Az áldozatok előremutattak Krisztus végső áldozatára a kereszten, aki „Krisztus csak egyetlenegy — örökre érvényes — áldozatot mutatott be a bűnökért, majd leült Isten jobbján" (Zsidók 10:12, Egyszerű). Miután bemutatta a végső áldozatot, Jézus leült és megpihent, azaz abbahagyta az engesztelés munkáját, mert már soha, semmi egyebet nem kell tennie. A megváltás műve befejeződött (János 19:30). Jézus munkája miatt többé nem kell a törvény megtartásában fáradoznunk azért, hogy Isten előtt igazak lehessünk. Jézus azért jött, hogy megpihenhessünk Istenben és az általa felkínált üdvösségben.
A sabbat egy másik fontos eleme abban áll, hogy Isten megáldotta, elkülönítette és megszentelte. Ez szintén azt jelképezi, hogy Krisztus a sabbat: Isten szent és tökéletes Fia elkülönít és megszentel mindenkit, aki hiszen Őbenne. Amiként Isten kijelölte a sabbatot, ugyanúgy kijelölte Krisztust is, és elküldte ebbe a világba (János 10:36). Benne tudunk teljesen megpihenni az önerejű fáradozásokból, mivel csak Ő szent és igaz. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Korinthus 5:21). Immár lelkileg is megpihenhetünk, nemcsak hetente egyszer, hanem mindenkor.
Jézus azért is a mi sabbatunk, mert Ő a „szombatnak (sabbat) is Ura" (Máté 12:8). Megtestesült Istenként Ő határozza meg, mi a sabbat valódi értelme, mivel Ő hozta azt létre, és Ő a mi hús-vér sabbatunk. Amikor a farizeusok kritizálták Jézust, hogy szombatnap gyógyított, emlékeztette őket, hogy ők sem haboznának kimenteni egy bárányt a gödörből szombaton. Mivel azért jött, hogy megkeresse és megtartsa a „bárányait", joga volt megszegni a sabbatot. Az emberek fontosabbak a juhoknál, és a Jézus által felajánlott üdvösség fontosabb némi szabálynál. Amikor Jézus azt mondta, hogy „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért" (Márk 2:27), azt az alapelvet elevenítette fel, hogy a nyugalomnap célja a munkából való megpihenés. A farizeusok a sabbatból (nyugalomnapból) egy terhes szabályokkal teli napot csináltak. Jézus azért jött, hogy kegyelméből szabaddá tegyen a törvénytől (János 1:17, Róma 6:14). Ő a sabbat Ura, aki felszabadít az alól, hogy nekünk kelljen kimunkálnunk az üdvösségünket. Benne megpihenhetünk a munkánkból, és bízhatunk az értünk végzett munkájában.
A Zsidók 4 bizonyítja, hogy Jézus a mi sabbatunk. A szerző arra int, hogy menjünk be a nyugalomba, amelyet Krisztus felajánlott. A másik lehetőség az, hogy megkeményítjük szívünket vele szemben, ahogy az izraeliták is tették a pusztában. Hitetlenségük miatt Isten megtagadta attól a generációtól, hogy bemenjen az Ígéret földjére: „nem mennek be az én nyugalmam helyére" (Zsidók 3:11). A Zsidók írója könyörögve kér, hogy ne kövessük el ugyanezt a hibát, és ne utasítsuk el Isten „nyugalmi helyét", amelyet Jézus Krisztusban ajánlott fel. „A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében" (Zsidók 4:9-11).
Nincs más nyugalom (sabbat) Jézuson kívül. Csak Ő tud eleget tenni a törvény követelményeinek, és csak Ő tud engesztelő áldozatot bemutatni a bűnökért. Isten általa gondoskodott rólunk, hogy megpihenhessünk a saját „fáradozásainkból". Nem utasíthatjuk el az üdvösségnek ezt az egyetlen módját (János 14:6). Isten válasza azoknak, akik elutasítják az Ő tervét, a 4Mózes 15-ben található. Annak ellenére, hogy Isten világosan megparancsolta, hogy hagyja abba a munkát, egy ember mégis rőzsét gyűjtögetett a nyugalom napján. Ez a kihágás egy szándékos bűn volt, amit bátran, fényes nappal követett el, az isteni tekintély nyílt ellenszegüléseként. „Az Úr ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek!" (35.v.) Így jár mindenki, aki elutasítja Isten sabbatját, amelyet Krisztusban tett elérhetővé. „hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel" (Zsidók 2:3).
English
Hogyan kell érteni, hogy Jézus a sabbatunk?
