Kérdés
Jézus pacifista volt?
Válasz
A pacifista egy olyasvalaki, aki ellenzi az erőszakot, különösen a háborút, bármi is legyen az oka. Lelkiismereti vagy vallásos meggyőződésből gyakran megtagadja a fegyverviselést.
Jézus abban az értelemben a békesség fejedelme (Ézsaiás 9:6), hogy egy nap igazi és tartós békét hoz a földre. Üzenete a világ számára is kiemelkedően erőszakmentességet hirdetett (Máté 5:38-44). De a Bibliából világosan kitűnik, hogy háborúra olykor szükség van (ld. Zsoltárok 144:1). Ezen kívül a Jézusra vonatkozó próféciák némelyike alapján aligha nevezhetnénk pacifistának. A Jelenések 19:15 ezt állítja Jézusra vonatkozóan: „Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját." Jézus ezeréves királyságának felállításához elengedhetetlen lesz a háborús erőszak, amit az Antikrisztus seregei ellen fog vívni. Jézus palástja „vérbe lesz mártva" (Jelenések 19:13).
Amikor Jézus a római századossal találkozott, elfogadta annak dicséretét, meggyógyította szolgáját, és megdicsérte hitéért (Máté 8:5-13). De Jézus nem mondta neki, hogy hagyja ott a hadsereget – abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem pacifizmust hirdetett. Keresztelő János szintén találkozott katonákkal, akik megkérdezték: „Mi pedig mit tegyünk" (Lukács 3:14)? Ez lett volna a tökéletes alkalom János számára, hogy azt mondja, tegyék le fegyvereiket. De nem tette. Inkább azt mondta a katonáknak: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
Jézus tanítványai is hordtak fegyvert, ami ellene megy annak az elképzelésnek, hogy Jézus pacifista lett volna. Amely éjszakán elárulták Jézust, még fel is szólította követőit, hogy hozzanak magukkal kardot. Volt nekik kettő, és Jézus azt mondta, hogy az elég lesz (Lukács 22:37-39). Amikor Jézust letartóztatták, Péter előhúzta a kardját, és megsebesítette az egyik jelenlévőt (János 18:10). Jézus meggyógyította az illetőt (Lukács 22:51), és azt parancsolta Péternek, hogy tegye el a fegyvert (János 18:11). Érdemes megjegyezni, hogy Jézus nem ítélte el Péter fegyverhasználatát, csak annak a helytelen használatát.
A Prédikátor könyve ellentétes tevékenységek révén mutatja be az élet egyensúlyát: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.... Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.... Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének" (Prédikátor 3:1,3,8). Ezek nem egy pacifista szavai.
Jézus sem úgy hangzott, mint egy pacifista, amikor azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe (Máté 10:34-36). Noha Jézus nem szorgalmazza a háborút, minden bizonnyal felkarolja az igazság elferdítéséből fakadó konfliktust.
A szó általános értelmében véve soha nem utasít arra a Biblia, hogy legyünk pacifisták. Inkább arra szólít fel, hogy gyűlöljük a gonoszt, és ragaszkodjunk a jóhoz (Róma 12:9). Eközben ellene kell állnunk a gonosznak (ami konfliktussal jár), és igazságosságra kell törekednünk (2Timóteus 2:22). Jézus ezt a törekvést példázta, és soha nem tért ki a konfliktus elől, ha az az Atya szuverén tervének része volt. Nyíltan beszélt kora vallásos és politikai vezetői ellen, mivel nem Isten igazságát keresték (Lukács 13:31-32, 19:45-47).
Amikor a gonosz leküzdéséről van szó, Isten nem pacifista. Az Ószövetség tele van olyan példákkal, amikor Isten háborúban használta népét, hogy ítéletet hozzon azokra a nemzetekre, amelyeknek bűne mértéken felüli volt. Néhány ilyen példa: 1Mózes 15:16; 4Mózes 21:3; 31:1-7; 32:20-21; 5Mózes 7:1-2; Józsué 6:20-21; 8:1-8; 10:29-32; 11:7-20. A jerikói csatát megelőzően Józsué találkozott „az Úr seregének a vezérével" (Józsué 5:14). Ez a kiválóság, aki a legnagyobb valószínűség szerint a testet öltés előtti Krisztus volt, kivont kardot tartott a kezében (13. v.). Az Úr készen állt a harcra.
Biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindig igazságosan ítél és harcol (Jelenések 19:11). „Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni" (Zsidók 10:30-31). Ezekből és más igeszakaszokból azt látjuk, hogy csak akkor vehetünk részt hadviselésben, ha az indokolt. Az agresszió, igazságtalanság vagy népirtás ellen jogos háborút indítani, és hisszük, hogy Jézus követői nyugodtan beállhatnak a seregbe, és részt vehetnek a harcban.
English
Jézus pacifista volt?
