Kérdés
Jézus tényleg próféta volt?
Válasz
A Biblia szerint a próféta számos különböző funkcióval rendelkezik. Először is Isten emberi szócsöveként szolgál. Mikor például az izraeliták Sámueltől emberi királyt követeltek maguknak, akkor Isten szomorúan csak ezt mondta neki: “...Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök” (1.Sámuel 8:7). Ezt követően Sámuel felelőssége volt, hogy Isten Igéjét átadja az izráelitáknak, Isten pedig meg is erősítette, hogy Sámuel tekintélye és szavai személyesen Tőle származnak. Sámuel próféta tehát Isten nevében szólt, Őt képviselte.
Számos más ószövetségi passzusban olvashatunk olyan állításokat, mint hogy “az Úr szava lőn” ehhez vagy ahhoz a prófétához, ezzel megerősítve, hogy az üzenet forrása mindig Isten-, és sosem maga a próféta volt (lásd pl. 2.Sámuel 7:4; 2.Királyok 20:4; Jeremiás 1:4; Ezékiel 3:16; továbbá Hóseás, Jóel, Mikeás, Jónás és Sofóniás próféták könyvének bevezető kijelentései). Minden igaz prófétával egyetemben Jézus Krisztus sem a “sajátjából” szólt (lásd János 8:44), és nem a saját dicsőségét kereste, hanem mindig az Atyától való mennyei üzenetet közvetítette. Az élő Ige ma is így hallatja hangját: “Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem” (János 7:16). Krisztus Urunk azt is világosan tudatta velünk, hogy pontosan úgy oktatott minket “...amint az Atya tanított engem...” - mondta (János 8:28). Főpapi imájában pedig ezekkel a szavakkal járult az Atya színe elé: “Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam...” (János 17:8). Világos tehát, hogy az Úr Jézus Krisztus teljességgel betöltötte a próféta szerepét, hiszen szakadatlanul Isten szószólója volt.
A bibliai próféta másik fő feladata pontosan abban nyilvánul meg, amit az emberek próféciának-, azaz a jövőbeli események megjövendölésének neveznek. Egy be nem következett történés előrevetítése csak Istentől való kinyilatkoztatásból lehet teljességgel és hiánytalanul igaz. Bár a jövő előrejelzése nem a próféták legszokványosabb feladata, az valójában mégis elsődleges feladatuk egy másik kivetülése. Mikor ugyanis Isten nevében szólnak, akkor a kijelentés sokszor jövőbeli eseményeket is magába foglal, hiszen Isten nincsen alávetve az időbeliség dimenziójának – sokkal inkább fordítva. Az Úr Jézus Krisztus számos alkalommal jövendölte meg a jövőt, többek között akkor is, mikor így fordult oda tanítványaihoz: “Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni” (Máté 16:21). Ez a prófécia-, valamint annak a beteljesülése, mind a négy evangéliumban lejegyeztetett (Máté 27—28; Márk 15—16; Lukács 22—24; és János 18—20 fejezetei). Jézus azt is előre megmondta, hogy rövidesen mennybemenetele után tanítványai fogadni fogják az eljövendő Szent Lélek erejét (Apostolok Cselekedetei 1:8). Ez aztán az Apostolok Cselekedetei ihletett könyve második fejezetének bizonysága szerint pontosan így is lett: az apostolok a rájuk szálló Szent Lélek által felhatalmazva legalább tizenöt olyan valós és létező nyelven szólták a megváltó örömhírt a Pészáh ünnepére Jeruzsálemben összegyűlt, távolba szakadt honfitársaiknak, amit előzetesen nem is beszéltek. Mikor tehát Jézus Krisztus ennek a jövőbeli eseménynek a bekövetkeztét is műtéti precizitással vetítette előre, akkor a próféta jós-feladatát is hiánytalanul betöltötte.
Egyes prófétákon keresztül a prófétai szerep harmadik jellemzője is kidomborodott, ami a gyógyulás csodáit és egyéb csodákat foglal magába. Isten sok csodát tett Mózes által, többek között a Vörös tenger kettéválasztását is rajta keresztül cselekedte meg (2.Mózes 14:21-22). Illés szavára tűz jött le az égből, ami az oltáron lévő áldozattal együtt a vízzel teljesen átáztatott tűzifát is meggyújtotta (1.Királyok 18:36-38). Elizeus is asszisztálhatott Isten egyik csodájához, mikor szavára a veszett fejsze úszni kezdett a víz színén (2.Királyok 6:6). Ezek mellett mind a négy evangélium megemlékezik arról, amint az Úr Jézus Krisztus számos csodát és csodás gyógyulást vitt véghez (pl. Máté 8:14–15; Márk 1:40–45; Lukács 8:42–48; és János 6:16–21).
Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus Krisztust sokszor prófétának vallották a róla nyilatkozó emberek (Máté 21:11; Lukács 7:16; János 4:19), de Jézus saját magát is prófétának nevezte, amint azt Márk evangéliumának 6:4 igehelyén láthatjuk.
Isten így szólt Mózes által arról a prófétáról, akit egy napon Izráelben támasztott: “...az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki” (5.Mózes 18:18). Jézus Krisztus volt az a próféta, Aki betöltötte ezt a jövendölést (lásd Apostolok Cselekedetei 3:22; 7:37). Az Úr Jézus Krisztus szavai, tettei, és rangja által is minden egyes prófétai követelménynek eleget tett. Ő minden próféták legnagyobbika, hiszen személyesen Ő Isten testté lett Igéje (Zsidókhoz 1:1; János 1:1).
English
Jézus tényleg próféta volt?
