Kérdés
Jézus tényleg él? Mit jelent az pontosan, hogy Jézus most is él?
Válasz
Már kétezer év is eltelt, amióta itt járt a földön. Sokat hallhatunk feltámadásáról és mindenre kiterjedő, hatalommal teljes tanításáról. Húsvétkor az Ő feltámadásáról emlékezünk. A feltámadás szó hallatán azonban sok ember egyszerűen leblokkol. "Ha feltámadt, akkor netalán most is életben van?" — merül fel bennük a kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy egy nyilvános kivégzést elszenvedett ember újra életre keljen? Azt persze egyetlen komolyan vehető történész sem vonja kétségbe, hogy a názáreti Jézus Krisztus hús-vér ember volt, létezése messze jobban dokumentált (Biblián-kívüli források mentén is), mint pl. sok római császár-, vagy pápa létezése. Lehetséges tehát, hogy feltámadása által ma is itt él közöttünk? A keresztény hívek úgy szólnak imában az Úr Jézushoz-, úgy magasztalják személyét-, és úgy dicsérik Őt zsoltárokkal, mintha még ma is élne. Vajon ők valamiféle téveszméket kergetnek, mikor így cselekednek? Hogyan értsük tehát azt, hogy Jézus Krisztus ma is "él"?
Mivel emberi lényünk (látszólag) olyan elválaszthatatlanul kötődik a testi létezéshez, kimondatlanul is alapvetésként kezeljük, hogy az életnek valami testi kiterjedése/megnyilvánulása is kell legyen. Egyszerűbben mondva tehát a minket körülvevő világban mindenhol azt látjuk, hogy egy adott élőlény akkor él, ha a teste is életben van. A valós élet azonban messze több síkon játszódik le. A szellemi világ éppen annyira valós, mint a fizikai világunk, annak tekintetében pedig, hogy a fizikai világ mulandóságra van ítélve, a szellemi pedig nem, az utóbbi még sokkal valósabb. A Filippibeliekhez írt levél 2:5-11 igerészében Isten Szent Lelke arról tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus, az Atyával való teljes egységben, már a fizikai világ életrehívása előtt is létezett (vö. János 1:1-3). A Fiú Isten tehát öröktől fogva létezik, jóval mielőtt Ábrahám lett, Ő van. Még akkor is tehát, mikor teste élettelenül feküdt a sírban, Ő élt.
Jézus számos alkalommal beszélt az érzékeinken keresztül megragadható anyagi világon túli világ valósságáról (János 10:10), és az örök élet ígéretét adta mindenkinek, aki hisz Őbenne (János 3:16-18). Világos szavakkal tudatta velünk, hogy az Ő királysága, melynek megalapítása földi szolgálatának egyik célja volt, egyszerűen nem e világból való (János 18:36).
Isten az ember megalkotásánál "... lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké" (1. Mózes 2:7). Az élet tehát az örökkévaló Istentől származik. Isten a saját életét lehelte az emberbe, ezért van az, hogy az ember élete olyannyira eltér a növényeknek vagy az állatoknak adott élettől. Az Isten képére teremtett ember lelke örök életre lett tervezve éppen úgy, mint ahogy Isten is örökkévaló. Bár a fizikai test az enyészeté lesz, a feltámadás csodája által új, megdicsőült testet fogunk kapni. Mikor tehát Jézus Krisztus meghalt a kereszten, akkor — bár teste ténylegesen meghalt és el lett temetve — lelke és szelleme máshol volt, és mindvégig élt. Jézus a Mennyei Atya kezeibe tette le lelkét (Lukács 23:46).
Mikor Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor Urunk lelke és szelleme újra hozzákapcsolódott testéhez. Ez azonban már egy olyan megdicsőült test volt, amin a romlás és a halál átka többé nem fogott (Filippibeliekhez 3:21). Pál apostol bizonysága szerint egy alkalommal 500 ember látta Jézust feltámadása után (1.Korinthusbeliekhez 15:6). Az újszövetségi iratok emberi lejegyzői rendre olyan szemtanuk voltak, akik saját maguk is meggyőződhettek arról, hogy Jézus Krisztus nagyon is él, egyesek még érintették is feltámadott testét.
Az Úr Jézus Krisztus mindmáig életben van. Testben támadott fel a halálból, és testben ment fel a mennybe. Az Apostolok Cselekedete ihletett könyve első fejezetének beszámolója szerint Jézus tanítványaival volt, mielőtt szemük láttára felemelkedett az égbe. Az apostolok lenyűgözve csodálták a hallatlan eseményt, míg egyszer csak felhő rejtette el Jézust előlük (Apostolok Cselekedetei 1:9-11). Jézus Krisztus azt is előre megmondta tanítványainak, hogy vissza fog térni az Atyához. Ez pontosan ezen a napon következett be (János 14:1-2; János 20:17).
Jézus Krisztus tehát ebben a pillanatban is Isten-, az angyalok-, és az életét rábízó minden — immáron elhunyt — hívő társaságában él a mennyben (2.Korinthusbeliekhez 5:8). Most is az Atya jobbján ül (Kolossébeliekhez 3:1), "feljebb minden egeknél" (Efézusbeliekhez 4:10). Ő "mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsidókhoz 7:25), azaz a földön lévő követőiért. Szavához hűen először szemmel nem láthatóan (elragadtatás)-, majd minden szemnek látható módon tér vissza (János 14:1-2).
Éppúgy, mint ahogy az Úr Jézus lelke sosem halt meg, úgy a mi lelkünk is örökké él (János 11:25-26). Az, hogy miképp válaszolunk a Jézus Krisztusban ajándékba kapott üdvösség ajándékára, sorsdöntő jelentőségű. Egyedül ettől — a szabad akaratunkból meghozott döntéstől — függ ugyanis, hogy pontosan hol fogjuk tölteni az örökkévalóságot. Jézus Krisztus ma is így szól minden követőjéhez: "mert én élek, ti is élni fogtok" (János 14:19). Mi is erre a soha meg nem szégyenítő reményre építhetjük életünket tudván, hogy az Úr Jézus Krisztushoz hasonlóan megízleljük majd a halált, de a halál messze nem a vég.
English
Jézus tényleg él? Mit jelent az pontosan, hogy Jézus most is él?
