Kérdés
Hogyan tehetem életem Urává Jézust?
Válasz
Fontos megérteni, hogy Jézus már az életed Ura. Nem mi tesszük Jézust Urrá. Jézus mindig is Úr. Nekünk az a dolgunk, hogy alávessük magunkat az Ő uralmának. Az alárendeltség egy másik olyan szó, amellyel kifejezhetjük reakciónkat Jézus úrságára. Az alárendeltség azt jelenti, hogy valaki más akaratának és irányításának engedünk, és ez a keresztyének esetében azt jelenti, hogy Jézus Krisztus akaratának és irányításának vetjük alá magunkat. Ezért, ha a Szentírás azt parancsolja a hívőknek, hogy szeressék egymást (János 5:17), akkor ezt kell tennünk. Vagy ha a Szentírás megtiltja, hogy házasságtörést kövessünk el vagy lopjunk (2Mózes 20:1-415), akkor ezeket a dolgokat kerülnünk kell. Meg kell értenünk, hogy az Isten parancsolatainak való alárendeltség és engedelmesség a növekedés és érettség velejárója, és nem a keresztyénné válás feltétele. Valaki attól lesz keresztyén, hogy hitét egyedül Krisztusba veti, eltekintve a cselekedetektől (Efezus 2:8-9).
Fel kell ismernünk, hogy a teljes engedelmesség nem valósulhat meg pusztán az akarással vagy a belső lényünk erejével. Azzal nem valósul meg, hogy eldöntjük, hogy engedelmeskedni fogunk. Ez azért van, mert még a hívők is hajlamosak a bűnös cselekedetekre és gondolatokra, amelyek nem engedik a Szentlélek munkáját és hatalmát érvényre jutni. Ha engedelmeskedni szeretnénk, a bennünk lakozó Szentlélek erejére kell hagyatkoznunk (János 14:16-17). Ez már önmagában is egy engedelmes lépés, mivel az Efezus 5:18 azt parancsolja, hogy töltekezzünk be Lélekkel. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő többet kap a Lélekből, hanem hogy a Lélek kap többet a hívőből – és épp ez az alárendeltség lényege. Betöltekezni a Lélekkel annyi mint engedni a Lélek irányításának. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a hívő pozitívan reagál a Szentlélek vezetésére. Ez nem azt jelenti, hogy az ember úgy érzi, hogy teljes idejű keresztyén szolgálatra kap elhívást és annak kell eleget tegyen, bár ez is előfordulhat. Inkább azt jelenti, hogy naponta úgy döntünk, hogy kedvesen reagálunk arra, ha valaki rosszul bánt velünk (Róma 12:17); a kommunikációnkat igazmondás jellemzi (Efezus 4:25); becsületesen intézzük az ügyeinket (Efezus 4:28); vagy időt szánunk az imádkozásra és bibliatanulmányozásra, ahogy arra parancsot is kaptunk (2Timóteus 2:15). Ez csak néhány példa arra, hogy miként tudjuk a mindennapos döntéseinkkel alárendelni magunkat Krisztusnak.
Azt is fontos megjegyezni, hogy még olyankor is, amikor nem sikerül engedelmeskednünk, Isten lehetőséget nyújt arra, hogy megmaradhassunk a vele való közösségben. Az 1János 1:9-ben ez áll: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." Ha megvalljuk bűnünket Isten előtt, hogy közösségben maradhassunk vele, még ez is az engedelmesség és alárendeltség része. Fontos megjegyezni, hogy amikor nehéz döntések előtt állunk, a legelső lépés az imádkozás kell legyen: kérni az Urat, hogy segítsen helyesen dönteni, és/vagy engedelmeskedni annak az ismeretnek, amelyre az igéből már szert tettünk.
Összefoglalásként, a Krisztus úrságának való alárendeltség nem egy egyszeri engedelmesség, hanem engedelmes lépések összessége, és ezt nem tudjuk saját erőből megvalósítani, csakis a bennünk lakozó Szentlélek ereje által. Akkor vagyunk a legerősebbek, amikor rá hagyatkozunk (2Korinthus 12:10).
English
Hogyan tehetem életem Urává Jézust?
