Kérdés
Jób miért híres a türelméről?
Válasz
Amikor valaki minden elképzelhető próbatétel közepette, bosszúságok hosszú sorában talpon maradva, célzott provokáció dacára is nagy kitartásáról tesz bizonyságot, akkor szokás azt mondani, hogy az illetőnek "Jóbi türelme van". Ez az idióma tehát olyan emberekre használatos (elsősorban angolszász nyelvterületen - a fordító megjegyzése), akik a legnyomasztóbb nehézségek ellenére is kitartanak, állhatatosak maradnak. Ez a szavajárás a Jakab apostol levelének 5:10-11 igerészében található kijelentésre vezethető vissza. Így olvassuk az Igét: "Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.".
A türelem emberének számos potenciális ószövetségi példája közül a hosszútűrés legfőbb emberi kiábrázolójaként Jóbra esett a választás. Ő maga a türelmes ember példaképe. Hogy ez miért lett így, annak több oka is van.
Jób türelme azért olyan kiemelkedően nagy, mert a Bibliában közölt valós eseményeket leíró története szerint neki módfelett sok szenvedésben volt része. Jób egyetlen nap alatt veszítette el az összes gyermekét és minden vagyonát. Majd egy (meg nem nevezett) betegség következtében az egész testén fájdalmas sebek fakadtak. Felesége ebben a helyzetben nem, hogy nem támogatta őt, hanem arra biztatta, hogy adja csak fel, átkozza meg Istent, és haljon meg (Jób 2:9). Amikor Jób három barátja vigasztalására sietett, akkor már annyira elgyötört volt, hogy először meg sem ismerték (Jób 2:12). Jób fájdalmait csak tovább tetézte, hogy ugyanezen barátok a csőstül rászakadt bajok kiváltó okaként meg nem tért szívére mutogattak, és ezzel hamisan vádolták őt. Jób azonban mindezen viszontagságok ellenére is türelemmel tűrt (Jób 2:10).
Jakab apostol azért állítja Jóbot a szenvedésben való kitartó türelem példájaként, mert akkorra már láthatóvá vált, hogy mi vár még Jakab olvasóira. Jakab apostol levelének keletkezése idején Istvánt ugyanis már megölték, és ezzel ő lett az első keresztény vértanú (Apostolok Cselekedetei 6-7. fejezet). Az első zsidó keresztények arra kényszerültek, hogy életük megőrzése érdekében elmeneküljenek Jeruzsálemből (Apostolok Cselekedetei 8:1). Ebben az időben Saul, azaz a későbbi Pál apostol, már elkezdte a Jeruzsálemben élő keresztényeket letartóztatni (Apostolok Cselekedetei 9). Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetéhez érkezve (az itt taglalt események kb. Kr. u. 42-ben játszódtak) Jakab apostolt (névrokon - nem a levél írója) megölték, Péter apostolt pedig már halálra keresték. Jakab apostol valamikor 44 és 49 között vethette papírra levelét - vagyis egy olyan zűrzavaros időszak közepette, melyben az ősegyház sok üldöztetést kellett kiálljon. E kor híveinek tehát különösen nagy kitartásra volt szükségük.
A különféle kínok miatt, melyeket a korai keresztényeknek ki kellett állniuk, fontos volt emlékeztetni őket arra, hogy Jóbhoz hasonlóan ők sem tehetnek arról, hogy ilyen szenvedésekben van részük, de Krisztusért türelemmel kell tűrniük. Ahogyan Jóbnak is sok nehézséggel kellett szembenéznie, Istennek szentelt életük során ők is számos nehézségen kellett keresztülmenjenek. Jakab apostol ihletett levelének ez az egyik fő témája (1:2-4, 12-15; 5:7-13).
Jób türelme ma is inspirációul szolgál minden olyan kereszténynek, aki küzdelmes és szenvedéssel teli időszakon megy keresztül. Történjék azonban bármi, mi arra vagyunk elhívva, hogy Jób példáját kövessük, így pedig türelmesen megmaradunk az Úr szolgálatában, kitartunk az Ő imádatában, mindig arra emlékezve, hogy "igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jakab 5:11).
English
Jób miért híres a türelméről?
