Kérdés
Milyen hatással volt Julius Caesar a bibliai történelemre?
Válasz
Julius Caesar nem szerepel a Bibliában, és nem is a Bibliában leírt időkben élt, mivel i. e. 44-ben halt meg. Julius Caesar volt azonban az, aki elindította az átmenetet a Római Köztársaságból egy erős császár/diktátor által vezetett Római Birodalomba. Az őt követő császárok jelentős szerepet játszottak a korai egyház üldözésében. A római történelem és Julius Caesar pályafutásának rövid összefoglalása hasznos bizonyulhat:
Róma évszázadokon át olyan köztársaságként működött, melyet a felsőbb osztályból származó népképviseletből álló szenátus vezetett. Akkoriban gyakran a városok (nem az országok) gyakorolták a legnagyobb hatalmat, és Róma városa az ismert világ nagy részét meghódította. A Római Birodalom területén élő emberek meghódított népek voltak, akik egy idegen hatalomnak, nevezetesen Róma városának voltak alárendelve. Róma hatalmának egyik titka a hatalmas légiói és az azokat irányító hadvezérek voltak.
Julius Caesar ambiciózus hadvezér volt, aki számos győzelmet aratott. Egyben azonban politikus is volt, aki népszerűségét valós hatalomra akarta váltani. Abban az időben két másik hasonló helyzetben lévő hadvezér/politikus is volt, név szerint Pompeius és Crassus. Crassus halálával Pompeius a szenátushoz csatlakozott, amely megparancsolta Juliusnak, hogy vonuljon vissza, és egyedül térjen vissza Rómába. Julius, felismerve, hogy ezzel sebezhetővé vált, a 13. légiójával tért vissza Rómába, melynek nyomán polgárháború tört ki. Amikor minden rendeződött, Julius Caesar szilárdan uralta Rómát. Bár ekkor hivatalosan még nem nevezték ki császárnak, a történészek innnetől fogva tekintik őt az elso római császárnak, a Caesar családnévből lett pedig császári cím, ami olyakat illet, akik Julius Caesar nyomdokaiba léptek.
Julius Caesart Kr. e. 44. március 15-én gyilkolta meg egy a Brutus és Cassius által vezetett szenátorcsoport. Ezt követően újabb polgárháború tört ki. Julius barátja, Marcus Antonius és unokaöccse, Octavius erői Philippinél legyőzték a Brutushoz és Cassiushoz hű erőket. Antonius ekkor magához akarta ragadni a hatalmat, de Julius Octaviust fogadta örökbe és jelölte ki utódjául, mivel a római törvények szerint nem volt törvényes élő utódja. Az Octaviushoz hű erők Actiumnál kerekedtek felül Antonius (és élettársa, Kleopátra) csapatain, így Octaviusé maradt az egyedüli katonai hatalom. A politika és a nép támogatásáért azonban még udvarolnia kellett, de ennek eleget is tett. Octavius élete során egyre több és több hatalmat kapott. Kr. e. 27-ben megkapta az Augustus címet, és bár hatalmának számos jogi, politikai és alkotmányos korlátja volt, gyakorlatilag diktátorként működött. Az Augustust követő cézárok egyre despotikusabbak lettek. Néhányukat, köztük Augustus Caesart, az Újszövetség is említi.
Julius Caesar közvetlen örököse az, akit a híres születési történet említ: “És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék” (Lukács 2:1).
Augustust örökbefogadott mostohafia, Tiberius követte, akit a Lukács 3:1 említ. Keresztelő János
Tiberius uralkodásának tizenharmadik évében kezdte meg szolgálatát.
Tiberiust Caligula követte, akit az Újszövetség nem említ név szerint. Caligula apai ágon Augustus dédunokaöccse, anyai ágon pedig Tiberius unokaöccse volt.
Caligulát Claudius Caesar, Tiberius nagybátyja követte. Claudiust az Apostolok Cselekedetei 18:2 említi.
Priscilla és Aquila azért hagyta el Itáliát, mert Claudius császár kiűzte az összes zsidót Rómából.
Az utolsó császár, aki rokonságban állt Julius Caesarral, Néró volt, akit bár az Újszövetség név szerint nem említ, de tudvalevő, hogy ő volt a hatalmon lévő császár, amikor Pál a császárhoz fordult (Apostolok Csele 25:10-11). Biblián kívüli forrásokból tudunk Néró intenzív keresztényüldözéseiről.
Bár Julius Caesar nem szerepel a Szentírásban, és nem is élt a bibliai elbeszélés által lefedett időszakaszok egyikében sem, mégis az ő ambíciói indították el azokat az eseményeket, amelyek a Római Köztársaságot végül Római Birodalommá alakították. Az egész Újszövetséget a Római Birodalom történelmi és kulturális háttere színesíti, kezdve Julius Caesarral, folytatva utódaival. Az újszövetségi egyház a római császárt körülvevő kultusz ellen állást foglalt, akit gyakran istenségnek vagy kvázi istenségnek tekintettek. A “Jézus az Úr” központi keresztény hitvallásnak a Római Birodalom központi hitvallása, vagyis a “császár az Úr” voltaképp egy cáfolata. Míg Augustus viselte az “istenként imádott fia” címet (ami Juliusra utal), addig valóban az ő uralkodása alatt született meg Isten egyetlen igaz Fia a földre. Tiberius császárként a római vallás feje volt, Isten Igéje mégis megkerülte őt, és egy János nevű, alázatos prófétához ment ki, aki a pusztában prédikált. Végül pedig az istenségre törekvő római császárok lettek azok, akik gyakran a keresztények legnagyobb üldözőivé váltak az ősegyház idején.
Julius Caesar ambíciói nyitották meg az utat egy ember (a császár) előtt, hogy vasököllel uralkodjon a Római Birodalom felett, és a Jézushoz mint Úrhoz való keresztény hűséget pedig árulásnak tekintse.
Julius Caesar irányadó volt és példaképül szolgált sok utána következő császár számára, a római világra
gyakorolt hatása nagyban befolyásolta az evangélium terjedését és az egyházat.
English
Milyen hatással volt Julius Caesar a bibliai történelemre?
