Kérdés
Hogyan értjük azt, hogy Jézus Krisztus mindenek felett való, továbbá mi következik ebből a felismerésből?
Válasz
A Jézus Krisztus felsőbbségét hirdető tan örökkévaló Urunk isteni természetébe és végére-mehetetlen hatalmába enged némi betekintést. Ezt a bibliai tanítást talán úgy lehet a legegyszerűbben egy mondatban összefoglalni, hogy Jézus Krisztus maga az Isten.
A "legfelsőbb" szavunk jelentését a következőképp is meg lehet határozni: a legmagasabb fok, a legmagasabb minőség, a legnagyobb befolyással bíró személy. A legfelsőbb fok tehát egy adott skála legmagasabb szélső értéke, annak legvégső eleme. Jézus Krisztus hatalma-, dicsősége-, befolyása-, valamint valós jelentősége tekintetében is a legvégső-, és ezzel a lehető legmagasabb szintet képviseli. A Jézus Krisztus felsőbbségét hirdető tantételek első sorban a Zsidókhoz-, és a Kolossébeliekhez írt ihletett levelek kijelentéseiben gyökereznek.
A Zsidókhoz írt levél elsődleges küldetése éppen abban rejlik, hogy Jézus Krisztus tevékenységét az ószövetségi rendszer keretébe ágyazza be, és annak kontextusában magyarázza. Jézus ugyanis egy személyben töltötte be az Ószövetség által megalapozott zsidó hagyományokat és szerepeket. A Zsidókhoz írt levél emellett nem győzi hangsúlyozni, hogy Jézus nem valami "új módit" hozott be, és foganatosított meg. Nem, Ő pontosan az a mindenek felett álló Isten, Aki már a Teremtés könyvének első soraiban is kijelentette magát. Mivel Ő minden ószövetségi rendeletet és törvényt betöltött, ezért Ő nem csupán azok összessége, hanem azok összegénél is messze teljesebb. A Zsidókhoz írt levél emberi írója így világítja meg a Mózesi törvények alapján létrehozott templomi rendet: "Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett" (Zsidókhoz 8:6). Ez lényegében azt jelenti, hogy Jézus Krisztus – és nem utolsó sorban az Általa bemutatott tökéletes áldozat – messze az ószövetségi (emberek által bemutatott) áldozatok rendszere fölött áll. Ő tehát nem csupán betetőzte a régi rendszert és szokásokat, hanem messze meg is haladta azokat. Ez akkor lesz különösen szembetűnő, mikor az író az Úr Jézus földi szolgálta, és az ószövetségi rituálék papi-, királyi-, prófétai szerepei között von párhuzamot. Jelen szócikkünk formai keretére való tekintettel ezek közül a következőkben csak egy példát emelünk ki. Meg van írva, hogy mivel Jézus Krisztus örökké megmarad, ezért papsága is változhatatlan. "Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök (Zsidókhoz 7:24-25). Jézus tehát nem csupán beteljesíti a teljes ószövetségi papság minden célját és rendelését, de egyben messze meg is haladja azt.
A Zsidókhoz írt levél magyarázata szerint Jézus Krisztus mindenek felett való (f)elsőbbsége messze nem merül ki az ószövetségi szerepek és áldozati rendszer említésével. A levél 1:3 igerészében ez áll: "A ki [Jézus Krisztus] az ő [Isten] dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget..." (Zsidókhoz 1:3 — betoldva) A Kolossébeliekhez írt levél 2:9 igerésze pedig így tanít minket: "Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg..." Jézus Krisztus tehát minden kétség felett maga az Úristen.
Egyes Bibliákban a Kolossébeliekhez írt levél 1:15-23 igehelye felett a következő cím áll: "Krisztus a láthatatlan Isten képmása" (lásd EFO 2012). Pál apostol ebben az igeszakaszban azt tárja világosan elénk, hogy Jézus Krisztus minden teremtett lény és dolog felett áll. Jézus valósággal "képe a láthatatlan Istennek", Ő az, Aki "minden teremtménynek előtte született" (Kolossébeliekhez 1:15). Az előbbi kifejezés, vagyis hogy Ő "született" azonban igencsak félrevezető lehet. Nem arról van itt szó, mint ahogyan azt egyesek tévesen tanítják (lásd a Jehova tanúi doktrínáit), hogy Jézus egy teremtett lény volna. Az, hogy Ő az elsőszülött, sokkal inkább elévülhetetlen rangját jelöli. A zsidó kultúrkörben az elsőszülöttre úgy tekintettek, mint az apával egyenértékű személyre, mint olyasvalakire, akiben maga az apa él tovább. Jézus korának írástudói és farizeusai konkrétan ezért keltek olyan éktelen haragra, mikor Jézus Krisztus – a teljes igazságot szólva – azt állította, hogy az Ő Atyja maga az Isten (János 5:18). Az elsőszülöttség tehát egy igen mély tiszteletben álló pozíció volt. Pál apostol azonban ezt illetően sem hagy minket kétségek között, hanem Isten Szent Lelke által maga erősíti meg Jézus Krisztus a teremtésben betöltött szerepét, és ezzel isteni mivoltát: "Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn" (Kolossébeliekhez 1:16-17; lásd még 19. igevers). Ezen igeversek tükrében több, mint világos, hogy Jézus Krisztus nem valami teremtett lény, hanem maga a Teremtő Isten.
Pál apostol, Isten Szent Lelkének vezetése alatt, a következőket is vastagon aláhúzza: "És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első" (Kolossébeliekhez 1:17-18). A pogányok apostola egymás után emeli ki azon területeket, melyek felett az Úr Jézus korlátlan hatalommal bír, így a teremtés-, az egyház-, a halál fölötti uralmát, azaz végső soron "mindenekben" Ő az Úr — összegzi Pál. Krisztus mindenek előtt "van", Őbenne-, és Ő általa létezik minden, ami él, vagyis "minden Ő benne áll fenn". Jézus Krisztus tehát mindenek felett áll.
A Krisztus felsőbbségét kimondó bibliai tantétel alapjaiban határozza meg, hogy pontosan hogyan tekintünk Jézus Krisztus személyére, továbbá hogy milyen tisztelettel közelítünk Hozzá. A Jézus Krisztus mindenek feletti mivoltáról szóló tanítás lényegében azt igazolja, hogy Jézus teljességgel Isten. Ő tehát nem csupán egy olyan ember, azaz teremtett lény, Aki minden más embernél kiválóbb, hanem az egész teremtés felett Úr. Ez utóbbi leírás azonban kizárólag Istenre lehet igaz. Ezen isteni igazság befogadása, nem más, mint megváltásunk sarokköve. Mivel Isten minden értelemben végtelen, így a bűn – azaz az Ő megváltó szeretetének tudatos elutasítása – is végtelen következményeket von maga után: a végtelen áldás elutasítása szükségszerűen a végtelen átok választását jelenti. Ahhoz tehát, hogy a végtelen átok gyalázatát el lehessen fordítani tőlünk, végtelen nagyságú áldozat szükségeltetett. Mivel tehát Isten végtelen, Jézus Krisztus pedig maga Isten, ezért az Ő áldozata egyszer és minden korra elegendő.
Az a tény, hogy Jézus Krisztus mindenek fölött áll, egyben annak a lehetőségét is kizárja, hogy bármilyen más úton ki lehetne vívni/érdemelni az Atya kegyelmét. Az Úr Jézus nem csupán egy a nagyívű szövegeket terítő erkölcsi tanítók sorából, hanem Ő maga az Út. Ő Isten, és ennélfogva Ő mindenek felett való. Jézus Krisztus felsőbbsége azt is tanúsítja, hogy izzadságszagú emberi erőfeszítéseink által soha sem leszünk képesek saját bűneink engesztelését elnyerni. A tisztátlanból senki sem adhat tisztát, az az eszköz, amivel ki akarjuk javítani a csorbát, maga is sérült. Sőt, mi több, "...lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket" (Zsidókhoz 10:4), azaz az Isten által rendelt ószövetségi áldozatoknak sosem az volt a célja, hogy elvegyék az emberek bűneit (hiszen erre nem is alkalmasak), hanem egytől-egyig Jézus Krisztus tökéletes áldozatára mutattak előre, mikor újra és újra arra emlékeztették az embert, hogy az ő gyarlóságaiért egy ártatlan lénynek kell szenvednie és meghalnia (lásd 1.Mózes 3:21). Jó, ha megértjük, és folyamatosan szemeink előtt tartjuk, hogy a megváltásunkhoz "becses" emberi tetteink egy porszemnyit sem járulnak hozzá (Efézusbeliekhez 2:1-10). De itt még nem áll meg a dolog: lelki üdvünk ajándékát elfogadva, Jézus kiválósága arra is folyamatosan emlékeztet minket, hogy saját erőnkből sosem leszünk képesek Őreá jobban és mind jobban hasonlítani. Jézus Krisztus az összes liga feletti osztályban játszik, hiszen Ő maga Isten. Mikor Isten Igéje arra bíztat minket, hogy minél inkább Krisztus Urunk képére változzunk el, akkor nem egy embernek lehetetlen feladat elé állít minket, hanem éppen azt hangsúlyozza, hogy ezt csak az Isten Szent Lelke képes kiformálni bennünk (Filippibeliekhez 2:12-13; Rómabeliekhez 8. fejezet).
Jézus Krisztus kiválóságának tana szerint Ő nem csupán egy nagyon magas rangú szellemi lény, Aki sokak felett áll. A Szent Lélek ma is azt üzeni nekünk emberi szócsöve, Pál apostol, által, hogy Jézuson keresztül teremtetett minden látható és láthatatlan, azaz minden szellemi és fizikai — legyen az akár az égen, akár a földön — az Ő kezeinek munkája (lásd Kolossébeliekhez 1:16). A Zsidókhoz írt levél 1:4 igerésze világosan fejezi ki, hogy Jézus Krisztus minden angyalnál kiválóbb. Isten Igéjének ismeretében tehát az angyalok vallásos tiszteletére irányuló összes emberi törekvést is az azokat megillető helyre, azaz egyenesen a hátunk mögé, lehet vetni. Mivel a Szentírás kifejezetten azt tudatja, hogy az Úr Jézus minden angyalnál nagyobb, így csak Őt szabad tisztelnünk. Ugyanezen logika mentén azt is rögtön leszögezhetjük, hogy mivel a földön lévő minden egyes dolog is teremtett, ezért azok sem érdemesek a magasztalásunkra. Jézus Krisztus a létezés testi és szellemi síkja felett is áll. Amellett tehát, hogy ezen két szféra jelentőségét nem tagadja, mégis teljhatalmú Úr marad mindkettő felett.
Minél jobban felfogjuk Jézus Krisztus felsőbbségét, annál pontosabb képet kapunk személyéről. Minél teljesebben megértjük az irántunk való szeretetének valóságos dimenzióit, annál inkább leszünk képesek helyesen válaszolni arra, és mások felé is továbbadni azt. Egy bizonyos teológiai megközelítés szerint a Kolossébeliekhez írt levél részben éppen a Kolosséban fejét felütő hamis tanítások cáfolatát célozta. A Szent Lélek vezénylete alatt álló Pál apostol úgy gondolta, hogy igencsak helyénvaló Jézus Krisztus mindenek feletti hatalmának bizonyításával elszárasztani a félrevezetett hiedelmek vad fügehajtását, így még egyszer megerősített minket Krisztus teljhatalma-, és mindenre kiterjedő uralma felől. A Zsidókhoz írt levél az Ószövetség és a Jézus Krisztus által megpecsételt Újszövetség közötti kapcsolat mélyebb összefüggéseit tárja elénk. Benne a teljes ószövetségi papi és áldozati rendszer Jézus Krisztus beteljesített munkájának időben előrevetülő árnyékaként jelenik meg. Az Úr Jézus felsőbbsége éppúgy központi szerepet játszik személye-, áldásos tevékenysége-, és az Őbenne kapott identitásunk helyes megértésében, mint a mennyországról kialakított képünk formálásában.
English
Hogyan értjük azt, hogy Jézus Krisztus mindenek felett való, továbbá mi következik ebből a felismerésből?
