Kérdés
Vajon melyik a fontosabb, Jézus Krisztus halála vagy feltámadása?
Válasz
Tömören és velősen azt mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása egyformán jelentőségteljes. Jézus halálával, majd azt követő testi feltámadásával, különböző áldásokban részesített minket, ezek azonban szükségszerűen is kapcsolódnak egymáshoz. Urunk halála és feltámadása valójában elválaszthatatlan egymástól, hasonlóan mint ahogyan egy köntös külső és belső oldala egy és ugyanazon ruhadarab része.
Krisztus keresztje hozta el nekünk azt a győzelmet, amit mi magunk sosem lettünk volna képesek kiharcolni. Erről így tanúskodik az Ige: "Ugyanakkor a szellemi világ fejedelmeit és uralkodóit Krisztus közreműködésével megfosztotta hatalmuktól, és diadalmenetében közszemlére tette őket, mint győztes hadvezér a foglyait" (Kolossébeliekhez 2:15 – EFO 2012). A kereszten az Atya az életét értünk önszántából feláldozó Fia vállaira tette minden bűnünk terhét, Ő pedig értünk viselte és hordta el mindazt (Ézsaiás 53:4-8). Halálában Jézus azt az átkot vette magára, ami Ádám engedetlensége miatt lépett be a világba (lásd Galátziabeliekhez 3:13).
Jézus Krisztus halála által a bűn elveszítette hatalmát Isten megváltottjai felett (Rómabeliekhez 6). Az Úr halálával rontotta le az ördög és a sötétség büszke műveit (János 12:31; Zsidókhoz 2:14; 1.János 3:8), halálával kárhoztatta Sátán személyét (János 16:11), és zúzta össze a kígyó üstökös koponyáját (1.Mózes 3:15).
Krisztus áldozati halála nélkül még mindig bűneinkben volnánk, Isten megbocsátásában, megváltásában, megmentésében, és szeretetében részünk nem lehetne. Jézus keresztje, vagyis az értünk tett áldozata, a megváltásunk megkerülhetetlen sarokpontja. Nem véletlen hát, hogy az apostolok igehirdetésének is ez állt a középpontjában (Apostolok Cselekedetei 2:23,36; 1.Korinthusbeliekhez 1:23; 2:2; Galátziabeliekhez 6:14).
Jézus Krisztus földi szolgálata azonban koránt sem a halálával végződött. Az evangéliumi örömhír másik alapvető eleme Krisztus Urunk feltámadása. A megváltásunk egyedül Jézus Krisztus testi feltámadásán áll vagy bukik, amint azt Isten Szent Lelke Pál apostolon keresztül világosan tudtunkra adja (lásd 1.Korinthusbeliekhez 15:12-19). Ha Jézus nem támadt fel testben, akkor nekünk sincsen semmi reményünk a feltámadásra, az apostolok prédikációja nem több falra hányt borsónál, minden hívőt pedig jól le lehet sajnálni – és még finoman is fogalmaztunk. A feltámadás nélkül még mindig a "sötétségben és a halálnak árnyékában" ülünk, és epekedve várjuk a napfelkeltét (Lukács 1:78-79).
Jézus Krisztus feltámadása szavatolja azt, hogy az Ő adott szava igaz: "mert én élek, ti is élni fogtok" (János 14:19). A végső ellenség, a halál, pedig végérvényesen legyőzetett (1.Korinthusbeliekhez 15:26, 54–55). Jézus feltámadása azért is olyan jelentőségteljes, mert Isten ennél az eseménynél fogva nyilvánít minket igaznak: Jézus "...a mi bűneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért" (Rómabeliekhez 4:25). A vigasztaló Szent Lelket is a feltámadott és az égbe felszállt Úr Jézus küldte el nekünk (János 16:7).
Jézus földi szolgálata során legalább háromszor jelentette előre, hogy meg fog halni, és hogy három nap után fel fog támadni (Márk 8:31; 9:31; 10:34). Ha Jézus Krisztus nem támadott volna fel a halálból, akkor saját jövendölését sem váltotta volna valóra, vagyis nem volna több, mint egy a hamis próféták hosszú sorából, aki figyelemre sem érdemes. Azonban a mi Istenünk él, és mindig hű Szavához. A Jézus üres sírkamrájához leszállt angyal így már a beteljesült próféciára mutathatott, mikor így szólt: "...Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr" (Máté 28:6).
A Szentírás szorosan egybekapcsolja Krisztus halálát és feltámadását, így helyesen járunk el, ha ezt mi is így tesszük. A sírkamrába való alászállás éppen annyira fontos, mint az abból való kijövetel. A Korinthusbeliekhez írt levél 15:3-5 igehelyen Pál az evangélium ezen kétrétű igazságát hangsúlyozza, mikor azt fejtegeti, hogy Jézus egyrészt meghalt a bűneinkért (mint ahogyan azt eltemetése is igazolja), másrészt pedig a harmadik napon feltámadt (mint ahogyan arról számos szemtanú is bizonyságot tett). Az evangélium igazsága maga a “legfontosabb üzenet” (3. igevers – EFO 2012).
Krisztus halálát és feltámadását teljességgel lehetetlen elválasztani egymástól. Ha csak halálában hiszünk, de abban nem, hogy fel is támadt, akkor hitünk hiábavaló. Az ilyen fél lábra sántító tanításoktól jó, ha megőrizzük magunkat. Ahhoz pedig, hogy Jézus feltámadjon a halálból előbb valósággal meg is kellett halnia. Olyan tévtanításokat is találunk, amelyek áldozatának ezt az elemét tagadják. Az Úr Jézus értünk való halála értelemszerűen csak akkor olyan jelentőségteljes, ha fel is támadt, vagyis ha nem maradt a sírban. Jézus Krisztus halála és feltámadása tehát szorosan kötődnek egymáshoz.
English
Vajon melyik a fontosabb, Jézus Krisztus halála vagy feltámadása?
