Kérdés
Miért szükséges az, hogy Jézus Krisztus igazsága nekünk legyen tulajdonítva?
Válasz
Jézus Krisztus a hegyi beszédben a következő szavakat szólta: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5:48). Ez a felszólítás tanítása végső szakaszában hangzik el, mikor a törvényt hibásan értelmező hallgatóságát korrigálja. A Máté 5:20 bizonysága szerint Jézus világosan megmondta, hogy amennyiben bebocsátást szeretnénk nyerni a mennyországba, akkor igazságosságunk meg kell haladja a törvényben igen jártas farizeusok vélt igazságosságát.
Máté evangéliumának 5:21-48 igeszakaszának tanúsága szerint az Úr Jézus azzal folytatta tanítását, hogy merőben új tartalommal töltötte meg a törvényt: immáron nem lehet csupán arról szó, hogy kifelé mutatjuk, hogy “mennyire jó emberek vagyunk” , ami olyannyira jellemezte a farizeusok "igazságát", hanem hogy az Istennek való engedelmesség által szívünk belső állapota is valósággal megváltozik. Hogy még jobban kiemelje a különbséget a törvény eddigi, emberi értelmezése, és az Ő olvasata között, a következőket mondta: “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre”. A törvény megtartása messze többet jelent annál, hogy nem szegjük meg adott szavunkat, hogy nem lépünk szexuális kapcsolatra a házasság megtartó keretein kívül, vagy hogy egyszerűen nem számolunk le kellemetlen embertársainkkal. Azt is magába foglalja, hogy az igenünk igen marad, hogy már gondolati szinten sem engedjük át az irányítást testi késztetéseinknek, mint ahogy azt is, hogy nem engedjük, hogy embertársunk és közöttünk harag és keserűség uralkodjon el. Összefoglalva tehát azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a farizeusok emberi igazságossága egyszerűen elégtelen volt, így mi jól tesszük, ha szívünkben utat nyitnunk Isten magasabb igazságossága előtt, hogy az Ő mércéje szerint is tökéletesek lehessünk.
Az előbbieken elgondolkodva jó, ha minden önámítástól mentesen ez a kérdés tör föl szívünk mélyéről: "Már hogyan is lehetnék én tökéletes, mikor oly sok tökéletlenség van lényemben?" Ez persze mindannyiunkra teljesen igaz. Máté evangéliumának egy másik passzusában az Úr Jézus a következő két parancsolatban összegzi a teljes törvényt: "...Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat, mint magadat..." (Máté 22:37-40). Kétség sem fér hozzá, hogy igen nemes, magasztos célokkal állunk szemben. A kérdés már csupán az, hogy volt-e valaha ember kerek e világon (az Úr Jézus Krisztuson kívül), aki teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből, és minden erejéből szerette az Istent, volt-e olyan halandó, aki valóban úgy szerette embertársait, mint önmagát? Minden gondolatunk, szavunk és tettünk Isten és embertársunk szeretete kéne átjárja. Ha azonban teljesen őszinték (őszinte - szinte Ő) vagyunk magunkhoz, akkor meg kell valljuk, hogy a szellemmel telt élet ezen fokát és bőségét sosem értük el, és a jövőben sem érhetjük el magunktól.
Az igazság az, hogy saját erőnkből és saját erőfeszítéseink mentén nem lehetünk tökéletesek, mint ahogyan Mennyei Atyánk tökéletes. Nem szeretjük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. Ha pedig választani kell felebarátunk és saját érvényesülésünk között, többször fogjuk önmagunkat az első helyre tenni, mint embertársunkat. Isten Igéje élesen hasít problémánk velejéig, ami nem más, mint maga a bűn. Tessék humanista hangoktól bedugult viszkető füleinknek, vagy sem, mindannyian a bűnre előrehuzalozott, gyarló teremtményként látjuk meg a napvilágot. A bűn pusztító kihatásait ember - saját erejéből - még sosem győzte le. A bűn át- és átsző minket, gyökereit egészen lényünk magváig ereszti. A bűn kihat gondolatainkra, szavainkra, tetteinkre, és mintegy sötét árnyként telepszik rá teljes valónkra. Így tehát mindegy, hogy mennyire törekszünk arra, hogy jók legyünk, az egy igaz jóságot, azaz Isten változhatatlan, örök mércéjét sosem tölthetjük be. Isten Igéje köntörfalazás nélkül adja tudtunkra, hogy Isten tökéletes jóságának tükrében minden "jó tettünk" olyan, mint valami "tisztátalan" és megfertőzött rongy (Ézsaiás 64:5) – az eredeti héber változatban ezt egy használt tisztasági betét képével szemlélteti az Írás, csak hogy mindenki érezze, hogy szellemi szinten mennyire taszító, mikor az ember beképzelt “jósága” felfuvalkodottá teszi. Az ember által elérhető igazságosság egyszerűen gyümölcstelen, és mindig az is marad, örök életet képtelen nemezni, törjük bárhogy is magunkat.
Ezért van annak olyan hallatlan jelentősége, hogy Jézus Krisztus tökéletes életet élt, azaz hogy gondolatai, szavai és tettei teljes engedelmességgel igazodtak Isten el nem múló törvényéhez. Az Úr Jézus nem "csak" azt a küldetést kapta, hogy életét letegye értünk a kereszten, hanem hogy élete Isten tökéletes igazságosságának minden egyes vonatkozását pontosan kirajzolja. Teológusok az előbbi megállapításra "Jézus Krisztus aktív és passzív engedelmességeként" is szoktak hivatkozni. Az aktív engedelmesség Jézus teljességgel bűntelen életére utal, míg a passzív engedelmesség azt az alázatot jelöli, amivel Urunk elszenvedte a kereszt minden fájdalmát és szégyenét. Jézus ugyanis önszántából tette le értünk életét, mikor felvette a mi keresztünket. Őt csak azért feszíthették meg, mert nem állt ellent (Ézsaiás 53:7). Urunk passzív engedelmessége tette lehetővé, hogy bűneink minden tartozása ki legyen egyenlítve, aktív engedelmessége által pedig abban a tökéletességben részesülhetünk, amit Isten mércéje megkíván.
Isten Szent Lelke ma is így tanít minket választott szócsövén, Pál apostolon, keresztül: "Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek... (Rómabeliekhez 3:21-22). Isten igazsága tehát a Jézus Krisztusba vetett hit által adatik nekünk. Jézus Krisztus igazsága nekünk "tulajdoníttatik", vagyis a mi szellemi számlánkon íratik jóvá, így akár “átruházott” igazságnak is nevezhetnénk azt. Mikor tehát hitünket Jézus Krisztusba helyezzük, akkor az Atya Jézus Krisztus igazságosságát tulajdonítja nekünk, így olyan tökéletesnek tetszünk szent szemeiben, mint amilyen az egyszülött Fiú. "Mert azt [vagyis Jézust], a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. (2.Korinthusbeliekhez 5:21 - betoldva).
Ezen csere során azonban nem "csupán" az történik, hogy Jézus Krisztus igazságosságát ránk ruházzák, hanem bűneinket egyidejűleg Jézusra ruházzák át. Krisztus így fizette le minden bűnünk tartozását Istennek. Neki egyetlen bűne sem volt, hanem a mi bűneinket rótták rá: a kereszt szenvedése által a mi bűneink jogos büntetését szenvedte el. Pál apostol ezért mondhatja a Szent Lélek által, hogy "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Galátziabeliekhez 2:20).
Azáltal, hogy Jézus Urunk igazságossága nekünk tulajdoníttatik, épp olyan bűntelennek tekint minket Isten, mint amilyen bűntelen Jézus. Mi önmagunkban cseppet sem vagyunk igazak, de mégis Jézus igazságosságának vaskos összegét írják jóvá szellemi számlaegyenlegünkön. Isten nem a mi tökéletességünkre tekint (hiszen akkor nem volna mit figyelembe vennie), hanem csak Jézus tökéletességében gyönyörködik, mikor bevon minket el nem múló jelenlétébe. Földi életünk folyamán mindannyian továbbra is vétkezünk, Isten kegyelme azonban hangosan hirdeti a törvény előtti feddhetetlenségünket, hiszen Jézus a teljes életünk összes bűnéért megbűnhődött már, azokért is, amiket még el sem követtünk.
Krisztus Urunk azon példázatában, melyben egy király lakodalmat szerez fiának, és minden útkereszteződésből behívatja és begyűjteti az embereket, a "jók és a gonoszak egyaránt" jöhetnek (Máté 22:10). Minden vendéget - legyenek még olyan különbözőek is - egy követelmény egyesít: senkinek sem szabad saját rongyaiban maradni, hanem mindenkinek azt az ünneplőt kell felvennie, amit a király biztosít számára. Ez egy igen szemléletes példa arra, hogyan ruházzák ránk Jézus Krisztus igazságát. Isten hajlékának hivatalosaiként Jézus Krisztus igazságosságának vakítóan fehér felöltőjébe öltözhetünk. Isten ezen kimondhatatlan kegyelmi ajándékában pedig csak hit által részesülhetünk.
English
Miért szükséges az, hogy Jézus Krisztus igazsága nekünk legyen tulajdonítva?
