Kérdés
Mit jelent Krisztusban lakozni?
Válasz
Lakozni annyi mint élni, folytatni, megmaradni, szóval Krisztusban lakozni azt jelenti, hogy benne élünk, megmaradunk benne. Amikor valaki megtér, akkor úgyszólván „Krisztusban van" (Róma 8:12, 2Korinthus 5:17), és tartós kapcsolata Jézussal biztosítva van (János 10:28-29). Ezért Krisztusban lakni nem a hívő élet egy különleges szintje, amelyet csak néhányan érnek el, hanem minden igaz hívő helyzete. A különbség a Krisztusban lakók és a nem Krisztusban lakók között az, hogy az egyiknek van üdvössége, a másiknak nincs.
A Krisztusban való lakozásról az 1János 2:5-6-ban olvasunk, ahol a jelenség rokon értelmű a Krisztus ismeretével (2-3.v.). Ugyanebben a fejezetben később azt látjuk, hogy János az Atyában és a Fiúban való „megmaradást" egyenértékűnek tartja az örök élet ígéretével (24-25.v.). Bibliai szempontból, a Krisztussal kapcsolatos lakozás, benne maradás és az ismeret mind ugyanarra vonatkozik: az üdvösségre.
A „Krisztusban lakozni" kifejezés egy bensőséges, közeli kapcsolatot ír le, nem holmi felületes ismeretséget. A János 15:4-7-ben Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy létfontosságú belőle meríteni életet, és a szőlőtőke és a szőlővesszők példáját használja: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek." E nélkül a létfontosságú, Krisztussal való egység nélkül, amelyet az üdvösség tesz lehetővé, nem lehet életről és gyümölcsözésről beszélni. A Biblia máshol a test és fej viszonyához hasonlítja a Krisztussal való kapcsolatot (Kolossé 1:18), ami szintén egy fontos egység.
Némelyek úgy értelmezik a János 15:6-ot (azokat az ágakat, amelyek nem maradnak meg a tőkén, kidobják és elégetik), hogy a hívők folyamatosan annak a veszélynek vannak kitéve, hogy elveszítik az üdvösségüket. Más szóval azt állítják, hogy lehet, hogy valaki meg van térve, de nem „marad meg", nem „lakozik" Krisztusban, és ebben az esetben elveszik. De ez csak akkor lenne igaz, ha az igazi „lakozás" külön lenne választva az üdvösségtől, mintha a Krisztussal való bensőséges viszonyt a megtérés után kellene kimunkálni. A Biblia világosan tanítja, hogy az üdvösség kegyelemből van, és kegyelem tartja fenn (Galata 3:2-3). Továbbá, ha az ág valamilyen módon leválhatna a tőről, az üdvösség elveszítését eredményezve, akkor ez a többi, nagyon egyértelmű igeszakasszal ellentmondásba kerülne (ld. János 10:27-30).
Az igazi szőlőtő példázatát legpontosabban így értelmezhetjük: Jézus a szőlőtő, ez nyilvánvaló. Az ágak, amelyek benne maradnak azok, akik valóban megtértek: valódi és élő kapcsolatban állnak a Megváltóval. Az elhervadt ágak, amelyek nem maradnak meg benne, azok a meg nem tért tettetők, akik kapcsolatot színleltek a tővel, de nem merítettek belőle életet. Végül a szimulánsokat annak fogják látni, amik valójában: olyan parazitáknak, akik nem álltak valódi kapcsolatban Jézussal. Egy ideig látszólag Péter és Júdás ugyanúgy Krisztussal jártak. De Péter a tőről fakadt, Júdás viszont nem.
János így fogalmazza újra az elszáradt vesszőkről szóló alapelvet: Azok, akik most ellenállnak Krisztusnak, [k]özülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók" (1János 2:19).
Az üdvösség egyik bizonyítéka a kitartás, a tartós megmaradás Krisztusban. A megváltottak végig Krisztussal járnak (ld. Jelenések 2:26), azaz benne lakoznak, megmaradnak benne. Isten elvégzi bennük a munkát (Filippi 1:6), és sok gyümölcsöt teremnek Isten dicsőségére (János 15:5). Azok, akik eltávolodnak, hátat fordítanak Krisztusnak, vagy egyszerűen nem lakoznak benne, arról tesznek bizonyságot, hogy nem rendelkeznek üdvözítő hittel.
A lakozás az üdvösségnek nem a feltétele, hanem az egyik jele. A Krisztusban való lakozás (azaz a valódi, nemcsak tettetett megtérés) bizonyítékai közé tartozik az Krisztus parancsolatainak a megtartása (János 15:10, 1János 3:24), Jézus példájának a követése (1János 2:6), a megszokott bűnök elhagyása (1János 3:6), isteni jelenlét tapasztalása az életünkben (1János 4:13).
English
Mit jelent Krisztusban lakozni?
