Kérdés
Miért tanulmányozzuk az Ószövetséget?
Válasz
A Biblia progresszív kinyilatkoztatás. Aki bármelyik jó könyv első felét kihagyja, és a közepétől kezdve próbálja csak megérteni, az nehezen fog eligazodni a szereplők, a történet és a végkifejlet szövevényeiben. Ehhez hasonló módon az Újszövetség is csak úgy válik teljesen érthetővé, ha úgy tekintünk rá, mint ami az ószövetségi (ÓSZ) események, személyek, törvények, áldozati rendtartás, szövetségek és ígéretek alapjára épült. Ha csak az Újszövetség (ÚSZ) állna rendelkezésünkre, akkor az evangéliumok olvasásakor nem tudnánk, hogy miért várták a zsidók a Messiást (a Megváltó–Királyt). Az ÓSZ nélkül nem értenénk, hogy miért jön el ez a Messiás (lásd Ézsaiás 53), és nem azonosíthatnánk a Messiást a Názáreti Jézussal a vele — például szülőhelyével (Mikeás 5:2); halálával (Zsoltárok 22, különösen az 1., 7–8., 14–18. versek; Zsoltárok 69:21), feltámadásával (Zsoltárok 16:10) és szolgálata további számos részletével (Ézsaiás 52:19, 9:2) — kapcsolatos nagyszámú prófécia segítségével.
Az ÓSZ nélkül nem értenénk az ÚSZ-ben felbukkanó zsidó szokásokat. Nem értenénk, hogyan csavarták ki Isten törvényét a farizeusok saját hagyományuk beemelésével. Nem értenénk, miért haragudott Jézus annyira a templom megtisztításakor. Nem értenénk, hogy ugyanaz a bölcsesség áll rendelkezésünkre, amellyel maga Krisztus is megválaszolt ellenfeleinek (mind az embereknek, mind a démonoknak).
Az Ószövetség nélkül szegényebbek lennénk azzal a sok részletekbe menő próféciával, amely csak akkor válhatott valóra, ha a Biblia az Isten szava, nem pedig emberé (lásd a nagy- és kisprófétákat; pl. Dániel könyve 7. és következő fejezetek). Ezek a próféciák nemzetek felemelkedése és porba hullása pontos részleteivel szolgálnak — hogyan buknak el, ismét hatalomra kerülnek-e, melyik nemzet kerül hatalomra utánuk, kik lesznek a főszereplők (Kürosz, Nagy Sándor stb.) és mi történik majd a királyságokkal, amikor a szereplők meghalnak. Ezek a részletekbe menő próféciák annyira pontosak, hogy a szkeptikusok vádjai szerint az események után kellett íródniuk.
Az ÓSZ esendő szereplőinek élete számos leckét tartogat számunkra. Életüket szemlélve bátorítást kapunk, hogy bármi is történjék, Istennek szolgáljunk (Dániel 3), és ne alkudjunk meg a kis dolgokban sem (Dániel 1), hogy később a nagyobb dolgokon is hűek lehessünk (Dániel 6). Megláthatjuk, hogy jobb a bűnt inkább előbb őszintén bevallani, mint bűnbakokat keresni (1 Sámuel 15). Megtanulhatjuk, hogy ne játszunk a bűnnel, mert előbb-utóbb pórul járunk, és a bűn csípése halálos (lásd Bírák 13–16). Megláthatjuk, hogy ha ebben az életben az Isten által megígért Kánaánban szeretnénk élni, majd a következő életben az ő mennyei Paradicsomában, akkor benne kell bíznunk (engedelmeskednünk kell neki; 4 Mózes 13). Szembesülhetünk azzal, hogy ha a bűn jár a fejünkben, akkor azt érjük el vele, hogy el is fogjuk követni (1 Mózes 3; Józsué 6–7). Elénk tárul, hogy a bűnünknek nem csak ránk nézve vannak következményei, hanem a szeretteinkre nézve is, és ez fordítva is igaz: jó viselkedésünk nem csak számunkra áldás, hanem a körülöttünk lévők számára is (1 Mózes 3; 2 Mózes 20:5–6).
Az ÓSZ-ben sok olyan bölcsesség is megtalálható, amiről az Újszövetség nem tesz említést. Ezek közül sok a Zsoltárok és a Példabeszédek könyvében található. Ezek a bölcs mondások megmutatják, hogyan lehetünk bölcsebbek tanárainknál, hova vezetnek bizonyos bűnök (segítenek meglátnunk a csali mögött rejtező horgot) és milyen vívmányokat tartogat számunka ez a világ (semmilyet!). Honnan ismerhetem fel, hogy bolond vagyok (erkölcsi értelemben)? Hogyan kergethetek el embereket akaratomon kívül? Hogyan nyithatok ajtót a maradandó siker előtt? Hogyan találhatom meg az életem értelmét? Annyira sok dolog van, amire a tanulni vágyó ember rátalálhat.
Az ÓSZ nélkül nem lenne alapunk napjaink politikailag korrekt eltévelyedésének ellenállni — annak a tévhitnek, amelyben az evolúciót tartják minden faj teremtőjének, ami évmilliók alatt végezte munkáját (nem pedig Isten teremtette őket hat naptári nap alatt). Elhinnénk azt a hazugságot, hogy a házasság és a család fejlődésben lévő intézmények, amelyek a társadalom változásával együtt változnak, és nem Isten tervezte azokat istenfélő gyermekek felnevelésére és az egyébként kihasznált vagy bántalmazott emberek (leginkább nők és gyermekek) védelmére.
Az ÓSZ nélkül nem értenénk azokat az ígéreteket, amelyeket Isten még ezután fog beteljesíteni a zsidó népen. Ennek eredményeként nem látnánk tisztán, hogy a nyomorúság hétéves időszakában kifejezetten a zsidó néppel fog együttműködni, akik első eljövetelekor elutasították, második eljövetelekor viszont elfogadják majd. Nem értenénk, hogyan illeszkedik Krisztus jövőbeli ezeréves uralma a zsidóknak adott ígéretekhez vagy hogyan kerülnek a képbe a pogányok. Azt sem látnánk, hogy miként fonja ismét egybe a Biblia vége a Biblia elején szétbomló szálakat, hogyan állítja Isten helyre a Paradicsomot, amilyennek eredetileg szánta a teremtett világot, és az Édenkertben milyen szoros személyes közösségnek örvendhetünk vele.
Összefoglalva tehát, az Ószövetség egy tükör; szereplői helyébe képzelve magunkat sokat tanulhatunk. Nagyon sokat tanít bennünket arról, hogy kicsoda Isten, milyen csodákat visz véghez, és milyen üdvösségről gondoskodott. Az üldözésben vagy bajban lévők számára hatalmas vigasztalást nyújt (lásd elsősorban a Zsoltárok könyvét). Az ismételten beteljesedő próféciák által kinyilatkoztatja, miért egyedülálló a Biblia a szent könyvek között: egyedül ez képes bemutatni, hogy valóban az, aminek mondja magát — Isten ihletett szava. Lapjain sok kinyilatkoztatást kapunk Krisztusról. Sokkal több bölcsesség van benne, mint amennyire az ÚSZ utal. Egy szó, mint száz, ha még nem merészkedtél mélyebbre benne, akkor sok dologról lemaradsz, amit Isten számodra tartogat. Olvasása közben sok minden lesz, amit nem értesz meg elsőre, de sok olyan dologgal is találkozni fogsz, amit megérthetsz, és amiből tanulhatsz. Ha pedig kitartóan tanulmányozod, és kéred Istent, hogy tanítson, akkor a keresésed még ragyogóbb kincsekkel fog megjutalmazni.
English
Miért tanulmányozzuk az Ószövetséget?
