Kérdés
Sátánnak tényleg Isten engedélyére van szüksége, mielőtt egyáltalán képes megtámadni minket?
Válasz
Semmilyen bibliai bizonyítéka nincs annak, hogy Sátánnak mindig Isten külön engedélyére van szüksége ahhoz, hogy a keresztények ellen felléphessen, valahányszor meg akarja őket támadni. Azt azonban minden esetre tudjuk, hogy a Sátánnak legalább néha engedélyre van szüksége ehhez. Jób ihletett könyvének első fejezete azt mutatja, hogy Sátán nem volt képes Isten engedélyének hiányában Jóbot érinteni, rá rontást bocsátani. Idézzük azonban emlékeinkbe, hogy Sátán miképp érvelt Isten színe előtt: “Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön” (Jób 1:10). Nyilvánvaló, hogy Sátán ismerte Jób személyét, és tisztában volt azzal is, hogy Jób védelmet és külön áldást kapott Istentől. Honnan tudhatott volna a Sátán a Jóbot védelmező szellemi “kerítésről” (lásd az eredeti szöveg fogalmazását – a fordító megjegyzése), ha Ő és/vagy démoni csatlósai nem próbáltak volna már korábban is hatalmaskodni Jób felett? Sátán itt tehát valójában arra próbálta ingerelni Istent, hogy vonja meg Jóbtól védelmét; más szavakkal tehát a védelem megszüntetését sürgető Sátán lényegében engedélyt kér Istentől, hogy megtámadhassa Jóbot. Vajon azonban Sátánnak minden alkalommal engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy megtámadjon minket? A Biblia erről nem beszél.
Egy másik, tartalmilag ide kapcsolódó igeszakaszt Lukács evangéliumának 22:31-32 részében találjuk. Jézus itt így szól Péter apostolhoz: “Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” Sátán ez esetben (is) nyilvánvalóan Istentől kért engedélyt arra, hogy próbára tehesse Pétert és a többi tanítványt. Jézus azonban azt mondja Péternek, hogy kifejezetten azért imádkozott, hogy Péter hite ne hagyjon alább, és hogy ezáltal gyámolíthassa és bátoríthassa a többi tanítványt, amint próbatétele a végéhez ért. Ebben a kijelentésben az is bennefoglaltatik, hogy Pétert és a többieket Sátán szándéka szerint szabadon átrostálhatja, azaz próbára teheti. Isten tehát bizonyos határokon belül teret engedett tanítványai szellemi és testi zaklatásának, persze mindezt csak azon magasztos cél szem előtt tartása mellett, hogy mindannyian megerősödjenek hitükben.
A Jób 38:11-ben Isten azt mondja, hogy határt szabott a tenger hullámainak: “Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!”. Ennek megfelelően tehát úgy tűnik, hogy vannak határok és szabályok, amelyeket Sátán sem hághat át, melyekhez egyszerűen igazodnia kell: egy bizonyos pontig elmehet, de egy lépéssel sem tovább. Akkor ezt most értsük úgy, hogy miközben az ördög “...mint ordító oroszlán szerte jár...” (1.Péter 5:8), mindig meg kell állnia, és minden egyes lépéshez Istentől kell engedélyt kérnie? Vagy csupán akkor van külön engedélyre szüksége, mikor az Isten által előzetesen meghúzott határt éktelen haragjában nem tudja átlépni? Míg az előbbi ige látszólag inkább Sátán véres elszántságának veszélyét hangsúlyozza, addig iménti kérdéseinkre - kézzelfogható bibliai bizonyítékok híján - nem kapunk konkrét választ. Jóbot és Pétert az Úr önnön kezével takarta be, és élő kerítésként vette körül - Sátán nem tudott közelükbe férkőzni anélkül, hogy az Úr előbb egy bizonyos mértékig el ne távolította volna az őket övező védelmét. Nincs kétségünk afelől, hogy Isten minden gyermekéről gondoskodik, ezért logikus azt feltételeznünk, hogy Isten mindannyiunkat körülvesz egy bizonyos fokú védelemmel. Azt is tudjuk, hogy végső soron Isten az, Aki mindent irányít a világegyetemben, beleértve magát Sátánt is. “Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Rómabeliekhez 8:28).
English
Sátánnak tényleg Isten engedélyére van szüksége, mielőtt egyáltalán képes megtámadni minket?
