Kérdés
Mit jelent az, hogy a Sátán egy sárkány (Jelenések 12)?
Válasz
János apostol a Jelenések könyve 12. fejezetében arról számol be, hogy látomásban tanúja volt a Jézus Krisztus második eljövetele előtti szörnyen nyomorúságos időszaknak. Kinyilatkoztatása átfogó, korokon átívelő pillantást vet Jézus-, Isten népe-, és az ördög között folyó szellemi harcra. A látomásban egy terhes nő is szerepel, aki Izráelt jelképezi. Az asszony gyermeket szül, Jézus Krisztust, Izráel rég várt Messiását (5. igevers; vö. Jelenések 19:15; Zsoltárok 2:9). Ő a reménység jelzőfénye a nagy nyomorúság közepette, egyben pedig a történet főhőse. Persze az ellenfél sincs messze, egy sárkány, ami minden kétséget kizáróan a Sátán metaforájaként szolgál: "...Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre" - olvassuk (Jelenések 12:9, EFO).
János a továbbiakban így jellemzi ezt a sárkányt: "Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát..." (3-4. igeversek, EFO; lásd még Jelenések 13:1; 17:3). Ez a sárkány kísértetiesen hasonlít Dániel próféta látomásának "negyedik fenevadjára", vadállatára, amely "...ijesztőnek, rettenetesnek és igen erősnek látszott. Nagy vasfogai voltak, amelyekkel összezúzta és felzabálta, ami a szájába került. Amit nem tudott megenni, azt a lábaival összetaposta..." (Dániel 7:7, EFO). Dániel fenevadjának szintén tíz szarva volt, mely szarvak tíz, nagy hatalommal bíró földi királyt jelképeztek, akik a sárkány befolyása alatt állva sanyargatták Isten népét (lásd Jelenések 17:12).
Sátán régóta Isten fő ellenfele, a lelkek ellensége, Isten népének vádlója (1Mózes 3:1-5; Efézus 6:11-13; 1Péter 5:8; Jelenések 12:10). A Szentírás minden bizonnyal azért ábrázolja a Sátánt sárkányként, mert hatalommal bír, félelmetes, és nagy kárt tud okozni (1János 5:19; 1Péter 5:8). Érdekes módon a Teremtés könyvében (Mózes első könyve) a Sátán még csak kígyóként jelenik meg, a Jelenések könyve által feltárt időkre ez a kígyó azonban már szörnyű sárkánnyá nő.
A Jelenések 12. fejezetének sárkánya üldözni kezdi az egyházat, hogy így álljon bosszút azért, mert előzetesen levettetett a mennyből (Jelenések 12:9; vö. Ézsaiás 14:12-15). Krisztus azonban végül győzedelmeskedni fog felette (János 14:30; Róma 8:1; 1János 3:8; Kolossé 1:13; 2:15). Ekkor a sárkány láncra verve ezer évre el lesz zárva (Jelenések 20:1-3; vö. Jób 7:12), majd később rövid időre szabadon lesz engedve, hogy a beírt sorsa, a végső pusztulás, beteljesülhessen (Jelenések 20:7-10; Ézsaiás 27:1).
A Jelenések könyvének 12. fejezetét a Biblia-kutatók a "harci mítosz motívumának" klasszikus irodalmi példájaként emlegetik, ami egy olyan ősi elbeszélési technika, amelyben "az alaptörténet egy sárkányt foglal magába, ami az uralkodó isten ill. istenek fölé emeli magát. A sárkány átmenetileg győzelmet arat, ez pedig egy káoszba torkolló időszakba kulminál. A legyőzött isten - vagy egy megígért szabadító - azonban győzedelmeskedik a sárkány fölött, és visszaszerzi a nép feletti uralom jogosan őt illető szuverenitását" (Barry, J. D., et al., Faithlife Study Bible, Lexham Press, 2016, jegyzetek a Jelenések 12:1-18 igerészhez - magyar kiadás nem ismert).
János apostol látomása leíráskor a hallgatósága számára ismerős történetekből meríthetett. A görög mitológiában például az Apolló születéséről szóló beszámoló mutat némi párhuzamot a leírtakkal, beleértve egy terhes anyát (Léto), egy hatalmas tengeri sárkányt (Püthón), aki meg akarja ölni a születendő gyermeket, valamint egy hőst (Poszeidón), aki egy félreeső szigeten rejtegeti Létót, amíg Apolló meg nem születik. Később aztán Apolló a Parnasszus hegyén öli meg Püthont.
A sárkány egy olyan hüllőszerű, káoszt szító lény, ami gyakran megtalálható az ókori mitológiában és az ókori Közel-Kelet ikonográfiájában. Az Ószövetség a sárkányt a pogány istenekkel, valamint Isten népének ellenségeivel hozza összefüggésbe. Azt azonban több igehelyen is láthatjuk, hogy Isten legyőzi a "Ráháb" nevű (szimbolikus értelemben veendő) tengeri sárkányt (lásd Zsoltárok 89:11 és Ézsaiás 51:9; vö. Jób 26:12-13 és Ezékiel 29:3). A mi Urunk tehát az igazi sárkányölő.
Sátán valóban olyan, mint egy sárkány, amelynek hatalma van természetfeletti tettek véghezviteléhez (2Thesszalonika 2:9), hatalma van a kísértésre (Máté 4:1; Efézus 4:26-27; 1Thesszalonika 3:5), a megtévesztésre (János 8:44; 2 Korinthus 11:14; Jelenések 20:10), a vádaskodásra (Jób 1:8-11; Zakariás 3:1-2), a pusztításra és a gyötrésre (2Korinthus 12:7; 1 Péter 5:8). Isten hatalma azonban nagyobb (Róma 8:31; 2Péter 1:3-4). Ha újjászülettünk, akkor a Sátánnak már nincs hatalma felettünk (Zsidók 2:14-15). Nekünk, akik Jézus Krisztust Urunknak és Megváltónknak ismerjük el, mindenünk megvan, ami szükséges ahhoz, hogy istenfélő életet éljünk Őbenne (2Péter 1:3-4). Krisztus bennünk lakó Lelke felülemelkedik a Sátán minden gonosz cselszövésén (1János 4:4). A Jézus Krisztusba vetett hitünk által pedig győzelmet aratunk a sárkány felett (1János 5:4).
English
Mit jelent az, hogy a Sátán egy sárkány (Jelenések 12)?
