Kérdés
Mit jelent az, hogy Sátán a vádló?
Válasz
A Sátán Isten fő ellensége, ezzel egyben pedig a keresztény hívek ellensége is. Több más megnevezés mellett a Sátánt a vádló névvel is illetik.
A Sátán korábban egy szépséggel teljes, nagy hatalommal bíró kérub volt - valószínűleg a legmagasabb angyal. Mégis gonoszság találtatott benne (Ezékiel 28:15), mikor magát büszkeségében felmagasztalva nagyobbá akart lenni az Úr Istennél (Ézsaiás 14:12-15). Az angyalok egy részéből toborzott sereget az Isten ellen való lázadásra vezette, aminek az lett a következménye, hogy kidobták a mennyből - minden angyallal együtt, aki követte őt (Ezékiel 28:17-18). A jelen világkorszakban Sátán körbe és körbe járja a földet, és igyekszik mindenkit megakadályozni abban, hogy az Isten ingyen kegyelméből felkínált üdvösséget válassza, és Neki engedelmes életet éljen (1Péter 5:8). Ezenkívül a Sátán a hívők vádlójaként is fellép, mégpedig azzal a szándékkal, hogy megpróbálja őket Isten előtt lejáratni.
Volt egy idő. amikor Isten még korlátozott bebocsátást engedett a Sátánnak, a vádlónak, a mennybe. Jób könyvében azt látjuk, hogy a Sátán odaáll Isten elé, és azzal vádolja az Isten által igaznak nevezett Jóbot, hogy csupán azért hűséges Istenhez, mert bőségesen megáldotta őt (Jób 1:9-10). A Sátán azt állítja, hogy ha próbára tehetné Jóbot, akkor az végül hátat fordítani Istennek, és maga mögé vetné az igazságban való életvezetését (11. igevers; 2:4-5). Isten mindentudásában azonban tudja, hogy Jób állhatatos fog maradni, így engedélyt ad a Sátánnak, a vádlónak, hogy próbára tegye ezt az embert.
A Jelenések könyve egy kicsit többet is elárul Sátán vádlói szerepéről: "Akkor hallottam egy hangos hangot a mennyben, amely így szólt: "...Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt" (Jelenések 12:10). Sátán könyörtelenül vádaskodik - szünet nélkül vádolja Isten gyermekeit. Gyűlöli Istent és mindent, ami Istentől való, ami abban is megnyilvánul, hogy gyűlöli Isten irgalmát és a bűnös emberiségnek nyújtott megbocsátását is. Sátán, a vádló, annak szándékával áll Isten elé, hogy megpróbálja valahogyan lekicsinyleni és egyben kisebbíteni Isten szeretetét és Isten irgalmát. Hála az Úr Jézusnak, az ellenünk felhozott vádjai süket fülekre találnak: "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít..." (Róma 8:33). Az üdvösség az Úré - ha Ő valakit egyszer megigazított, azaz igaznak nyilvánított, az vissza nem fordítható. Isten nagyobb annál, mint aki vádol minket.
A Sátán, a vádló, arra törekszik, hogy a hívőket szüntelen emlékeztesse bűneikre, valamint hogy méltatlanok arra, hogy Isten családjának tagjaivá válhassanak. Ezzel a módszerrel igyekszik kételyeket kelteni a szívükben és az elméjükben. A Sátán azt akarja elérni, hogy a keresztény hívő megállás nélkül remegjen amiatt, hogy most neki vajon van-e üdvössége, vagy nincs, továbbá hogy megfeledkezzen Isten szeretetéről és hűségéről. Mintha a Sátán csak ezt mondaná: "Nézz a bűnös mivoltodra"; Isten azonban ma is azt üzeni nekünk, hogy szemeinket bátran vessük inkább Jézusra "...a hitnek fejedelmére és bevégzőjére" (Zsidók 12:2).
A Sátán vádjai és cselszövései ellenére Isten nem változtatja meg az azokról való véleményét, akiket üdvösségre hívott (Róma 8:38-39). A vádló végső sorsát hasonlóképp meghatározta már: "És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké" (Jelenések 20:10). Miután Isten megteremti az új eget és az új földet, a Sátán örökre el lesz vetve (Jelenések 21:1-4, 27). A hívők valós nyugalomra lelhetnek annak tudatában, hogy üdvösségük biztos (Róma 11:29; Efézus 1:13-14). Hívőként annak az ígéretével vigasztalódhatunk, hogy Isten be is fogja végezni a bennünk elkezdett jó munkát (Filippi 1:6).
A zarándok útja című regényében John Bunyan szerző a vádló Apollion és a főszereplő Keresztyén között zajló csatát tárja elénk, melyre a Megaláztatás völgyében kerül sor. Apollion egyik trükkje az, hogy Keresztyén bűneinek egész lajstromát olvassa annak fejére: "Első indulásodkor lágyan viselted magad, amikor már majdnem megfulladtál a Csüggedés Öblében; nem a helyes módon próbáltál megszabadulni a terhedtől, holott addig veszteg kellett volna maradnod, amíg a fejedelem le nem veszi azt rólad; bűnös módon elaludtál, és elhagytad választott kincsedet; az oroszlánok láttán szíved majdnem arra is rávett, hogy visszafordulj; mikor pedig az utazásodról beszélsz, és arról, amit közben láttál és hallottál, hiábavaló dicsőség áztatja minden szavad és tetted."
Keresztyén a vádlónak adott válasza azonban alázattal és hittel teljes: "De a fejedelem, akit szolgálok és tisztelek, irgalmas és kész megbocsátani. És különben is, mindezek a gyarlóságok a te országodban szálltak meg engem; mert ott mentek azok be a bensőmbe, és nyögtem terhük alatt, megbántam őket, és bocsánatot nyertem fejedelmemtől". Krisztus megbocsátásának említésére Apollion dühbe gurul, a vádló Sátán ugyanis nem bírja elviselni, hogy vádjait Isten Krisztusban megnyilvánult kegyelme feloldja.
English
Mit jelent az, hogy Sátán a vádló?
