Kérdés
Miért nem tartalmaz az Úr imádsága hálaadást? Nem kellene minden imádságba beleszőni a hálánkat?
Válasz
Tekintve, hogy Pál apostol arra intett az 1Thesszalonika 5:17-18-ban, hogy „szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok", furcsának tűnhet, hogy az Úr imádsága nem tartalmaz utasítást a hálaadásra. Ez azért is furcsa, mert az evangéliumokban máshol Jézus sok példát ad a hálaadásra.
Hálát ad Istennek a kirendelt ételért, beleértve az 5000 (Máté 14:16-21) és a 4000 (Máté 15:35-38) csodálatos megvendégelését. Hálát adott a pohárért és kenyérért az utolsó vacsora alkalmából (ApCsel 27:35). Megköszönte Istennek, hogy meghallgatta a kérését, és feltámasztotta Lázárt a halálból (János 11:41). Még azért is hálát adott az Atyának, hogy a mennyország titkait elrejtette a bölcsek elől, és a szegény, tudatlan és jelentéktelen embereknek jelentette ki. Mégis, az Úr imádságából kihagyja a hálát.
Ha megvizsgáljuk az Úr imáját tartalmazó szakaszt (Máté 6:9-13), meglátjuk, miért tanította Jézus a tanítványoknak, hogy egy bizonyos módon imádkozzanak. Jézus a farizeusok gyakorlatát kritizálta. Ők nyilvánosan imádkoztak, hogy mindenki lássa és hallja őket. Ezzel akarták tudtul adni a többieknek, hogy ők milyen szentek és kegyesek. Jézus elítéli ezt a fajta imádkozást: Ők már „megkapták jutalmukat", mert az emberek látták őket. Jézus nem a nyilvános imádkozást ítéli el, hanem az olyan imádkozást, amelynek az a célja, hogy „dicsérjék őket az emberek". Továbbá Jézus a pogányok módszerét is kifogásolja, akik ugyanazokat az imákat ismételgették folyton, hogy az isteneik meghallják őket, mint pl. Baál a Kármel hegyén (1Királyok 18).
Jézus úgy akarta ezeket az imamódokat kijavítani, hogy egy minta imádságot tárt a tanítványai elé. Na mármost, mi nem úgy imádkozzuk az Úr imáját, ahogy a római katolikusok, és csak egyszerűen elmondjuk. Ez nem azt jelenti, hogy az Úr imájának közös elmondása rossz lenne. Jézus itt a személyes imáról beszél, nem a közösségiről.
Leghelyesebb úgy tekinteni az Úr imádságára, mint egy általános útmutatóra, amely az imaéletünket formálja. Az ima hat kérést tartalmaz: Az első három Istennel kapcsolatos, az utolsó három velünk. Miután „mennyei Atyánk"-nak szólítjuk Istent, először is azt kérjük, hogy magasztaltassék fel és dicsőíttessék meg a neve. Aztán azt kérjük, hogy jöjjön el az országa. Bizonyos értelemben Isten országa már jelen van, mióta Krisztus eljött, de azért imádkozunk, hogy az uralom teljes mértékben megvalósuljon. Harmadszor, Isten akaratáért imádkozunk: az erkölcsi vagy kijelentett akaratáért, hogy már itt a földön, velünk kezdve is megvalósuljon. Ez után a három kérés után, amelyeket Isten dicsőségének és fenségének címzünk, olyan kérésekkel folytatjuk, amelyek minket érintenek: naponkénti gondoskodás, bűnbocsánat és szabadulás a gonosztól.
Hogy miért nem találunk hálát az Úr imájában, arra az lehet a legjobb válasz, hogy a hála az az attitűd, amellyel imádkozunk Istenhez. Isten gyermekei esetében a szívünk hálával telik meg, és ez tör ki az ajkainkon, mert tudjuk, hogy többek közt megbocsátattak a bűneink, és örök életünk van Jézus Krisztus által. Minél többet elmélkedünk azon, hogy mit tett Isten értünk, annál hálásabbak leszünk. A hála mindenkor természetes velejárója lesz az Istennel való kapcsolatunknak – minden körülményben és helyzetben. Pál azt írta az 1Thesszalonika 5:18-ban: „mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."
English
Miért nem tartalmaz az Úr imádsága hálaadást? Nem kellene minden imádságba beleszőni a hálánkat?
