Kérdés
Mit tanulhatunk a Jézus által elmondott imádságokból?
Válasz
A Jézus által elmondott imák Urunk jellemébe, szívébe és földi küldetésébe egyaránt betekintést engednek. Jézus imái saját imaéletünkben is bátorítanak és tanítanak minket. Imádságai elhangzásának pontos helyénél, idejénél, és a közben felvett testhelyzetnél azonban sokkal fontosabb annak a ténye, hogy imádkozott. Imái témái mindannyiunk számára tanulsággal bírnak.
Az imádság Jézus földi szolgálatának szerves részét képezte, hiszen Ő rendszeresen imádkozott: “... félrevonula a pusztákba, és imádkozék” (Lukács 5:16). Ha a testté vált Fiú Isten szükségesnek tartotta, hogy sűrűn keresse Atyja közösségét, akkor nekünk mennyivel inkább szükségünk van erre? Jézus üldöztetéssel, megpróbáltatásokkal, szívfájdalommal és fizikai szenvedéssel is szembe kellett nézzen. Az Isten trónjához való rendszeres és szakadatlan hozzáférés lehetősége nélkül bizonyára elviselhetetlennek találta volna ezen körülményeket. Keresztény hívekként nekünk sem szabad elhanyagolnunk, hogy bizodalommal járuljunk “...a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidókhoz 4:16).
A többnyire csak “Mi Atyánk”-nak nevezett ima, valójában Krisztus hegyi beszéde részeként elhangzott szemléltető taneszköznek tekinthető (Máté 6:9-13). E minta-ima által Jézus arra tanít bennünket, hogy Istent “mi Atyánkként” szólítsuk meg; hogy szenteljük meg Isten nevét; hogy imádkozzunk az Ő akarata teljesüléséért; valamint hogy az életszükségre való mindennapi dolgokért-, de a megbocsátásért és a lelki védelemért is az Ő személyéhez folyamodjunk kéréseinkkel.
Rendszeres ima-idején túl, Jézus élete egyes fontos eseményeinél is imádkozott: imádkozott bemerítkezésénél (Lukács 3:21-22), az ötezer (Lukács 9:16) és a négyezer (család) megvendégelésénél (Máté 15:36), mint ahogy átlényegülése/színeváltozása pillanatában is (Lukács 9:29). Mielőtt kiválasztotta volna tizenkét közvetlen tanítványát, “...az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el” a hegyen (Lukács 6:12). 72 tanítványa visszatértekor pedig így imádkozott: “Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted” (Lukács 10:21).
Jézus Lázár sírjánál is imádkozott. Amikor elgörgették a követ barátja sírjáról, “...Jézus... felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem” (János 11:41-42). Ezzel egyben a hallgatóság javára és hallatára imádkozott ima egy szemléletes példáját adta.
Letartóztatása hetében Jézus hamarosan bekövetkező halálát vetítette előre Jeruzsálemben. Miközben eljövendő áldozatáról beszélt, Jézus egy nagyon rövid imát mondott: “Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!...” (János 12:28). Imájára válaszul egy mennyből jövő hang ezt dörögte: “...Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. ”
Letartóztatásának éjszakáján Jézus az utolsó szabad perceit is tanítványaival töltötte. Ekkor egy hosszabb imát mondott el az övéiért, mindazokért, akiket az Atya Neki adott (János 17:6). Erre napjainkban “főpapi imaként” szokás hivatkozni (János 17.fejezete). Ebben az imádságban Jézus a saját (szellemi) gyermekeiért való közbenjáróként jelenik meg (vö. Zsidókhoz 7:25). “...Nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid” – mondta (9. igevers). Azért imádkozott, hogy övéi az Ő örömében részesüljenek (13. igevers), valamint hogy Isten őrizze meg őket a gonosztól (15. igevers). Azért fohászkodott, hogy övéi Isten Igéjének igazsága által szenteltessenek meg (17. igevers), valamint hogy egységre jussanak ebben az igazságban (21-23. igeversek). János evangéliuma 17. igeversének tanúsága szerint Jézus a jövőbe tekintve azokra is kiterjesztette minden imáját, akik valaha hinni fognak az Ő nevében (20. igevers).
Közvetlenül letartóztatása előtt Jézus a Gecsemáné-kertben imádkozott (Máté 26:36-46). Három tanítványát is arra kérte, hogy imádkozzanak vele, őket viszont elnyomta az álom. Jézus e kertben elhangzó gyötrelmes imája az alázat és az áldozathozatal mintaképe: “...Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (39. igevers). Ezt pedig háromszor is kérte imájában.
Jézus még a kereszten függve, kínok között is imádkozott. A keresztfán elhangzott első imája a 22. zsoltár első versét visszhangozza, és egyben mélységes gyötrelmeit is kifejezi: "Délután három óra tájban Jézus hangosan így kiáltott: “...ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Máté 27:46). Jézus azok bűneinek bocsánatáért is imádkozott, akik halálra kínozták Őt: “...Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek...” (Lukács 23:34). Jézus még utolsó leheletével is változatlanul Istenbe vetett hitének adott hangot: “...Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet...” (Lukács 23:46).
Jézus imáiban több fő téma is elkülöníthető. Ezek közül az első az Atyának való hálaadás. Isten magasztalása Jézus imáinak rendszeres, visszatérő eleme volt. Egy további téma az Atyával való lelki közösség; mennyei Atyjával való kapcsolata természetes módon eredményezte azt, hogy szeretett volna minél több időt tölteni a Vele való beszélgetésben. Jézus imáinak harmadik fő témája az Atyának való alázatossága köré csoportosítható. Urunk imái mindig teljes összhangban voltak Isten akaratával.
Éppúgy, ahogy Jézus hálát adott, nekünk is mindenekben hálát adva kell imádkoznunk (Filippibeliekhez 4:6-7). Isten fogadott gyermekeiként természetes hajlamunk kell legyen arra, hogy vágyjunk az Istennel folytatott beszélgetésre (Efézusbeliekhez 3:12). Saját akaratunk félretéve mindenben az Úr akaratát kell keressük. Jézus a legkülönbözőbb helyzetekben imádkozott, nyilvánosan és magánéletben egyaránt. Imádkozott öröm és a bánat idején. Imádkozott önmagáért, és imádkozott másokért. Imádkozott, hogy hálát adjon, hogy szükségleteit az Atya elé tárja, vagy csak hogy egyszerűen beszélgethessen Vele. Jézus abban is példát mutatott, hogyan kell bízzunk Istenben, hogyan kell alávessük magunk az Ő akaratának, és hogyan kell keressük a Vele való közösséget.
Mennyei szolgálata keretében – Isten jobbján lévő emelt helyzetében – Jézus mind a mai napig imádkozik az övéiért. A Szentírás igaz tanúsága szerint Ő most is közbenjár mindazokért, akik hozzá tartoznak (Zsidókhoz 7:25; Rómabeliekhez 8:34; 1.János 2:1). Az is jelentőséggel bír, hogy mikor mennybemenetele során tanítványai társaságából a mennybe vitettetett, Jézus “áldá őket” (Lukács 24:51). Ez az áldás azóta sem apadt el. A Fiú egészen második eljöveteléig áldani fogja azokat, akik a Krisztusba vetett hit által járulnak az Atya színe elé.
English
Mit tanulhatunk a Jézus által elmondott imádságokból?
