Kérdés
Mit jelent az pontosan, hogy bizalmunkat Jézus Krisztusba vetjük?
Válasz
A Jézus Krisztusba vetett hitnek számos árnyalata és több mélyrétege van. Egy bizonyos értelemben véve, a Jézusban való hit azt jelenti, hogy lelki üdvünkért kizárólag Őbenne reménykedünk (János 3:16). Elhisszük, hogy valójában Ő a testté lett Isten, és hittel hiszünk abban, hogy Ő a Megváltónk. Efelett elhisszük mindazt, amit Ő értünk tett, vagyis hogy meghalt bűneinkért a kereszten, de mégis feltámadott. Mivel mi nem vagyunk képesek magunkat a bűn és az örök halál bilincseiből megszabadítani (Rómabeliekhez 3:10-20), így Jézusra bízzuk megváltásunkat (János 11:25). Az örök életre, azaz Isten el nem múló jelenlétébe való belépésre, mindaddig nincs esélyünk, míg az Úr Jézust el nem ismertük személyes Megváltónknak, míg bűneink bocsánatát el nem fogadtuk Tőle (Efézusbeliekhez 1:7).
Közvetlenül a megváltás kegyelmi ajándékának elfogadása után, a bennünk folyamatosan és egyre inkább kibontakozó bizalom azt is jelenti, hogy életünket Jézus Krisztus kezeibe tesszük le, hogy teljes valónkat odaszánjuk Neki. Mikor tehát újjászületünk, akkor egyben Jézus követőivé válunk. Követőinként pedig teljes bizalommal viseltetünk személye és Igéje iránt. A Jézusba vetett bizalom azt is jelenti, hogy mindenben hiszünk, amit mondott, vagyis hogy Szavát igaznak fogadjuk el: “Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:31-32). Minél jobban ismerjük, és minél inkább megtartjuk Jézus szavait, annál odaadóbban leszünk képesek engedelmeskedni Neki, valamint a személyébe vettet bizalmunk is mind nagyobbra nő majd, amint egyre inkább megtapasztaljuk a Krisztusban való szabadságot.
A megbízható ígéret, amit Jézus Krisztustól kaptunk az, hogy mindig, mikor Hozzá megyünk, nyugalmat ad nekünk: “Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28-30). Az iga egy olyan fából készült mezőgazdasági eszköz, ami két (iga)vonó állat nyakát kapcsolja össze. A két állat, együttes erővel, hatékonyabban képes húzni a terhet. Abban a korban, amelyben ez a példázat Jézus Krisztus szájából elhangzott, a gazdálkodó parasztemberek általában fiatal, életerős állatokat feszítettek be az érettebb, de már öregecskébb állatok mellé. A fiatalabb állat e módon tanulhatott a tapasztaltabbtól, az idősebb pedig a fiatalabb erejéből profitálhatott, hiszen együtt nem volt annyira súlyos az iga terhe.
A nyugalom, mint a bizalom egyik kifejeződése, gyakorlatilag az az állapot, mikor Jézus erejére-, és nem a saját erőnkre támaszkodunk: Vele minden terhünket megoszthatjuk, amint együtt haladunk az úton. Mikor egyszerűen már belefáradunk az állandó nyomásba, akkor kérjük meg Jézust, hogy álljon be Ő is az igánkba, hogy lelkünk felüdülhessen. Ezzel az, Ő Szavának engedelmeskedve, rábízunk minden olyan dolgot, ami életünket érinti. Különösen fontos ezt akkor megtennünk, mikor életünk vak lendülete már-már teljesen letaglóz minket. Jézus Krisztus maga a hívő ember szombati nyugalomnapja (Zsidókhoz 4:1-11).
Jézus minden gyengeségünket jól ismeri, mint ahogyan azt is tudja, hogy sokszor nem egyszerű kicsinyhitű embernek (mint mindannyian vagyunk) bízni Őbenne. A Szent Lélek azonban ma is így siet vigasztalásunkra az élő Igével: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippibeliekhez 4:6-7). Mikor tehát felindult szívünket imában Isten elé tárjuk, akkor Ő természetfeletti békességét kínálja fel nekünk. Az Ő jelenléte maga a Béke. Figyeljük azonban meg, hogy a fenti igeszakaszban picit sem az áll, hogy Ő minden kérésünket teljesíti, az viszont megmásíthatatlanul bennefoglaltatik, hogy Ő békéje által őrzi meg szívünket és elménket. A Jézus Krisztusba vetett bizalom azt is jelenti, hogy minden apró-cseprő-, vagy még olyan nagy dolgot egyaránt elébe viszünk, miközben mindvégig hisszük, hogy az életünkre és jövőnkre néző terve megbízható és tökéletes. Nem kell tehát a holnap miatt remegjünk. Mikor Jézusban bízunk, akkor Ő harmatként csepegteti le ránk mennyei békéjét.
A Jézus Krisztusba vetett bizalmunk tapasztalatok által nő (2.Korinthusbeliekhez 1:10), amint újra és újra megéljük azt, hogy Isten életünk minden jó és rossz eseményét egyaránt a javunkra fordítja (Rómabeliekhez 8:28). Jézus azt szeretné, hogy az Őbelé vetett hit által éljük életünket (2.Korinthusbeliekhez 5:7; Galátziabeliekhez 2:20). Így tehát az egész keresztény élet a bizalom tesztközpontjává, és egyben gyakorlati terepévé válik. Erről így tanít minket az Ige: “Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:2-4).
Az Úr Jézus ma is így szól hozzánk: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem” (János 14:1). Bár annak a biztos tudatában lehetünk, hogy Jézus szeret minket, és hogy ígéretéhez hűen mindig velünk van, megpróbáltatások és nehézségek idején mégis kétség és félelem furakodik be szívünkbe, így igen nehézzé válhat meggyőződésünket a gyakorlatba átültetni. Isten Szent Lelke azonban Péter apostolon keresztül is bátorít minket, mikor azt mondja, hogy annak ellenére is bízhatunk Jézus Krisztusban, hogy szemeinkkel nem láthatjuk Őt: “Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek” (1.Péter 1:6-8).
Ha testi szemeinkkel tehát nem is láthatjuk Jézust, a Szent Lélek lehetővé teszi, hogy “értelmünk szemeivel” láthassuk Őt (Efézusbeliekhez 1:18-20). Ez pedig végső soron oda vezet, hogy bár fizikai szemeinkkel nem érzékeljük Őt, az Őbelé vetett hitünk egyre biztosabb lesz. Ezért is mondta Jézus, hogy “boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20:29).
Pál apostolnak sikerült Isten Szent Lelke által jól megragadnia, hogy mit jelent valójában a hívő ember Jézus Krisztusba vetett bizalma: “Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2.Korinthusbeliekhez 4:17-18).
Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy mindenkor és mindenben teljes szívből bízzunk Őbenne (Példabeszédek 3:5-6), hogy hitünk ezáltal megingathatatlanná váljon.“Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van” (Ézsaiás 26:4). Amint megtanulunk egyre jobban és jobban bízni az Úr Jézusban, annál inkább azonosulni tudunk azzal a Krisztus mellkasán nyugvó hívővel, akiről a zsoltáros így ír: “Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem” (Zsoltárok 131:2).
English
Mit jelent az pontosan, hogy bizalmunkat Jézus Krisztusba vetjük?
