Kérdés
Hogyan választ el minket a bűn Istentől?
Válasz
A bűnt legegyszerűbben talán "az Isten és az Ő útjai ellen való tett"-ként határozhatjuk meg (Róma 3:23). Az pedig már csak értelemszerű, hogy amennyiben valamivel/valakivel szembehelyezkedünk, akkor előbb-utóbb teljesen elszakadunk attól/tőle. A bűn tehát már definíció szerint is olyasvalami, ami elválaszt minket Istentől.
Mivel Isten minden élet teremtője és fenntartója, a Tőle való elszakadás a halál teljességének a megtapasztalását jelenti (Róma 6:23; Efézus 2:1). A Biblia ekképp jellemzi a meg nem tért embertársainkat: "Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök" (Efézus 4:18). A bűn tehát megkeményíti az embert. A folytatólagos/megtűrt bűn állapota olyan döntések egész sorozatát jelenti, melyek mindegyike Isten tekintélye ellen megy, így végtére pedig saját tekintélyünket emeljük Isten tekintélye fölé. Ezek a döntések falat emelnek közénk és Teremtőnk közé, ugyanis nem szolgálhatunk két urat. Jézus épp ennek kapcsán mondta azt, hogy az ember “...vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti...” (Máté 6:24). Mikor azonban a bűn uralkodik rajtunk, nem csupán elválunk Istentől, hanem az Ő ellenségeivé is válunk – még ha ez nem is kell a végső állapotunk maradjon (Kolossé 1:21). Az Istentől való elszakadás, mely tehát a bűn nyomán lép fel, arra kárhoztat minket, hogy örökké távol is maradjunk Tőle – hacsak persze nem vesszük észbe és szívbe a következőt: Jézus Krisztus pont azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket (1Timóteus 1:15).
Ez az elválasztás azért létezhet egyáltalán, mert Isten tökéletes, mi pedig nem vagyunk azok. Az általa teremtett világegyetem tökéletes volt, a saját képmására teremtett emberek szintén tökéletesek voltak, legalábbis míg a bűn el nem rontotta az egészet (1Mózes 1:27, 31; 3:1-24). Abban a pillanatban, amikor Ádám és Éva vétkezett, "megnyílt mindkettőjük szeme" (1Mózes 3:7), és felismerték, hogy az elválasztás végbement; valami bekerült közéjük és Isten közé. Tudatuk ekkor nyílt ki igazán bűnükre és annak következményére. Isten tökéletes igazságossága (mindenre kiterjedő) tökéletességének részét képezi. Ez az igazságosság megköveteli a bűnnel való el-, majd leszámolást. A bűnt egyszerűen figyelmen kívül hagyni igazságtalan dolog volna, ezzel ugyanis sérülne Isten tökéletes igazságossága, az Ő valója. A bűn tehát beékelődött az emberiség és az egyedül igazságosan ítélő Bíró közé.
Végső, betetézett tervét előrevetítendő, Isten már az Édenkertben leölt egy tökéletes (bűntelen) állatot, hogy annak bőrével fedje el Ádám és Éva meztelenségét (1Mózes 3:21). Isten e helyettesítő áldozati állat vérét tekintette az ember bűnéért való fizetségnek. Ártatlan vér kiontása nélkül a bűnök nem nyerhetnek bocsánatot, ezzel pedig az emberiség örökre elszakadt volna Istentől (Zsidók 9:22). Jézus Krisztus vérének kiontása a kereszten olyan akaratlagos cselekedet volt, mely által sikerült örökre áthidalni az emberiség és Isten közötti közbevetést. "Aki hisz őbenne [azaz Krisztusban], el ne vesszen, hanem örök élete legyen" – mondja ma is Isten (János 3:16 - betoldva; vö. János 3:17-18). Isten több, mint elégséges fizetségnek tekinti egyszülött Fia vérét a mi (örök szellemi) tartozásunkért. Amikor Jézusban már mint személyes Urunkban és Megváltónkban bízunk, Isten feltölti ezt a köztünk és közte tátongó szakadékot (2Korinthus 5:21; Kolossé 2:13-15).
Azonban már megtért keresztényként is lehetséges, hogy a bűneink továbbra is elválasztanak minket Isten személyes közösségétől. A bűn olyan, mint egy sötét függöny, amit behúznak a napfényt bebocsátó ablak előtt. A Nap persze még mindig a helyén van, a függöny viszont elválaszt minket annak melegétől és fényétől. A bűnök megbánása újra elhúzza ezt a függönyt, és helyreállítja a kapcsolatot, melyben egykor sütkérezhettünk (1János 1:9). A Jézus követőjének életében levő bármely meg nem vallott bűn az Istentől való elszakadás érzését keltheti (az emberben). Isten persze sosem hagy el minket, de a vele való élő közösség fénye és melege megakad, mikor a bűnt választjuk. Az üdvösségünket persze nem veszítjük el ezáltal, hiszen Jézus teljes mértékben kifizette szellemi adósságunkat (a megbánt és a meg nem bánt bűneink terhét, a tudatosan és a nem tudatosan elkövetettekét, mint ahogy az összes múltbéli, és jövőbeli bűnünkét is). A Szent Lélek általi örömöt, békét, és szeretetet viszont nagyon is elveszíthetjük (itteni létünkben), ha Istentől huzamosabb ideig távol maradunk.
Dávid király is átélte ezt az elválasztottságot, amikor bűnt követett el. Megesett ugyanis, hogy megkívánta egyik felebarátja feleségét, le is feküdt vele, majd a férfit fondorlatos módon megölette, hogy így kerülje el tette következményét (2Sámuel 11. fejezet). Isten nyilván nem lelte tetszését Dávid ezen tettében, így el is küldte hozzá Nátán prófétát, hogy bűneivel szembesítse őt (2Sámuel 12.fejezet). Dávid bűne nagy volt, de szívből megbánta azt. Az 51. zsoltár Dávid az Úrhoz intézett bűnbánati fohászát örökíti meg. Dávid bűne megbocsátatott, viszont annak e világi, múló következményeit el kellett szenvedje. A házasságtörő frigyben fogant csecsemő ugyanis Dávid ítéletének keretében lelte halálát (2Sámuel 12:15-25). Mikor Dávid viszont megbánta bűnét, a bűne által (Isten és maga között) okozott szakadás (örök, el nem múló következmény) megszűnt. Amikor vétkezünk, és Isten szembesít minket azzal, akkor nem szabad védenünk, igazolnunk vagy mentegetnünk a vétkünket. Egyszerűen csak meg kell bánjuk azt, és hagynunk kell, hogy Isten irgalma helyreállítsa a vele való közösségünket.
Istennek minden emberi problémára van megoldása. Még ha voltaképp mi teremtettük a problémát, Isten akkor is kiment minket, ha csak segítségül hívjuk az Ő nevét (Példabeszédek 18:10; Róma 8:28-30). Nem szükségszerű tehát, hogy az Istentől való elszakadás határozza meg a Vele való kapcsolatunkat. Szabadon megvallhatjuk Neki bűneinket, az egyszülött Fiába vetett hit által bízhatunk az Ő üdvözítésében, és elfogadhatjuk a Jézus áldozata által nyújtott teljes bűnbocsánatot (Ézsaiás 43:25; Zsoltárok 103:12; János 1:29; Zsidók 8:12). A bűn elválaszt minket, embereket, Istentől, Jézus kegyelme és irgalma viszont mindenkit kigyógyít ebből, aki csak elfogadja Őt élete Urának.
English
Hogyan választ el minket a bűn Istentől?
