Kérdés
Miben a rejlik a győzelem kulcsa a bűnnel folytatott küzdelmünkben?
Válasz
A bűnnel folytatott küzdelmünkben a győzelem kulcsa nem bennünk, hanem Istenben és az Ő hozzánk való hűségében rejlik: “Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt” (Zsoltárok 145:18; lásd még Zsoltárok 46:2).
Nem lehet kerülgetni a forró kását, ki kell mondani: mindannyian küszködünk a bűnnel (Rómabeliekhez 3:23). Még a (hitben) nagy Pál apostol is így panaszolta az életében jelenlevő bűnnel való folyamatos küzdelmét: “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn” (Rómabeliekhez 7:18-20). Pál bűnnel folytatott küzdelme nagyon is valóságos volt; olyannyira, hogy így kiáltott fel: “Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Rómabeliekhez 7:24).
A következő lélegzetvétellel azonban meg is válaszolja a saját kérdését, ami egyben a miénk is: “Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által [Aki megszabadít]” (Rómabeliekhez 7:25 - betoldva). Ebben az igerészben Pál azonban nem csupán a bűnnel szembeni küzdelemhez adja kezünkbe a győzelem kulcsát, hanem az (eredendően) bűnös testi természetünk és a lelki-szellemi természetünk közötti véget nem érő hadakozás mibenlétét is magyarázza: “Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok” (Rómabeliekhez 7:25).
Az ezt valamivel megelőző igeversekben Pál így ír: “Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (Rómabeliekhez 7:14). Pál a bűnös testi természetünket egy rabszolgához hasonlítja. Ahogyan egy rabszolga engedelmeskedik gazdájának, úgy a testünk is az ő gazdájának-, vagyis a bűnnek engedelmeskedik. Mikor azonban Krisztusban hitre jutunk, lelki lényekké válunk, akik immáron Krisztus törvényének hatálya alatt vannak; belső lényünk Isten kegyelmének hatáskörébe kerül, annak tulajdonát képezi, mi pedig ezzel a Krisztusban való örök élet részeseivé, örököseivé válunk (Rómabeliekhez 5:21). Mindaddig, amíg ebben a világban élünk (vagyis a fizikai testünkben vagyunk – a fordító megjegyzése), a bűnös természetünk és a testi vágyaink is elkísérnek minket. Krisztusban azonban új természetet kaptunk, amely vívódáshoz vezet aközött, hogy mit akarunk tenni, és valójában mit teszünk. A bűn ugyanis továbbra is ostromolja földi (testi) természetünket. Ez a folytonos viaskodás a keresztény élet természetes velejárója.
Érdemes észbe venni, hogy maga Pál, vagyis a “legnagyobb” apostol mondta a következőket: minden bűnös “közül az első vagyok én” (1.Timótheushoz 1:15). Pál nyíltan megvallja mindazon küzdelmeit, melyekkel mi magunk is mindannyian küszködünk, amikor az életünkben lévő kísértéssel és a bűnnel harcolunk. Ezek a küzdelmek nagyon is valóságosak, így persze idővel el is gyengítenek minket. Nincs abban semmi szégyellnivaló, hogy elfáradunk a véget nem érő kísértésekben, valamint hogy egyszerűen belefáradunk annak a látásába, hogy mennyire szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül. Pál lényegében azt üzeni nekünk, hogy nem kell úgy tettetnünk magunkat, mintha küzdelmeink nem is érintenének érzékenyen minket. Mivel ő már átélte mindezt, tudja, hogy miről beszél, és megért minket. Bár a helyes cselekedetre irányuló erőfeszítéseink sokszor igencsak kétségbeesett próbálkozásnak tűnnek, “a mi Urunk Jézus Krisztus által” mégis élő reménységünk van (Rómabeliekhez 7:25; Zsidókhoz 4:15). Ő a bűn feletti győzelmünk tényleges kulcsa.
Az igazi keresztény hadakozni fog Sátánnal, és tudatosan szembemegy a Vádló arra irányuló mindennapos törekvéseivel, hogy aláásson minket. Az ördögöt e világ istenének nevezi az Írás, mi tehát az egész hívő életünket “az ellenséges frontvonal mögött” éljük (Efézusbeliekhez 2:2; Efézusbeliekhez 6:12; János 12:31). Krisztusra összpontosítva azonban képesek leszünk egy olyan gondolkodásmódot elsajátítani, amely arról tesz bizonyságot, hogy inkább meghalunk, mintsem bármi olyat tegyünk, ami sérti Istent. Amikor teljesen átadjuk magunkat Krisztusnak (Máté 16:24), Sátán elfut előlünk. Ha mi közeledünk Istenhez, akkor Ő is viszont fog közeledni hozzánk (Jakab 4:7-8).
A bűnnel folytatott küzdelmeink során a győzelem kulcsa magában Isten ígéretében rejlik: “Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1.Korinthusbeliekhez 10:13).
Krisztusban való igaz hívőként azonban akkor is fennhangon visszhangozhatjuk Pál megnyugtató szavait, amikor “...felette igen, erőnk felett” megterheltetünk (2.Korinthusbeliekhez 1:8). Így olvassuk az apostol által átadott Igét: Isten“...megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (2.Korinthusbeliekhez 1:10). A zsoltáros pedig az Istentől való bátorítás ezen vigasztaló szavait közvetíti felénk ma is: “Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsoltárok 37:3-5).
English
Miben a rejlik a győzelem kulcsa a bűnnel folytatott küzdelmünkben?
