Kérdés
Valóban különböző típusú démonok léteznek?
Válasz
Isten Igéje nem sokat mond a démonok különböző fajtáiról. Az évszázadok során azonban teológiai művek számos emberi írója különböző, a démonokat sorra vevő osztályozásokat dolgozott ki, valamint egyéb ismeretet is közölt róluk. Az egyik legrégebbi ilyen írás Salamon Testamentuma, ami egy ún. pszeudepigráfia, vagyis egy hamisan Salamon királynak tulajdonított fércmű. A középkorban ugrásszerűen megnőtt a démonokkal foglalkozó írásos művek száma. Ezekben a démonokat gyakran az általuk kicsalogatott és kicsikart bűnök illetve egyéb tevékenységeik alapján osztályozták. Például a “hét főbűn”-ről (melynek képzete a Bibliától teljesen idegen katolikus koncepción alapszik vö. Példabeszédek 6:16-19 – a fordító megjegyzése) azt tanították, hogy mindegyike mögött egy-egy konkrét démon áll.
A Biblia az egyetlen megbízható információforrásunk a démonokról, a benne szereplő információ terjedelme viszont igen csekély. A Biblia egy szót sem tanít a démonok osztályozásáról vagy fajtáiról. A Márk 9:29-ben Jézus egy különleges "fajú" tisztátlan lelket említ, de néven nem nevezi azt. A démonokra vonatkozó tudásunk nagy része egyszerűen olyan bibliai részekből lett kikövetkeztetve, amelyekben szerepet játszanak. Megállapítható tehát, hogy a démonoktól való szabadulásra és szabadításra összpontosító keresztény szolgálatok hibásan nagyobb hangsúlyt fektetnek ezen teremtményekre, mint maga a Biblia.
Egyes vallásos és karizmatikus körökben részleteiben kidolgozott, de majdnem teljességében emberi spekulációkon nyugvó démonológia (a démonokról szóló tanok gyűjtőneve – a fordító megjegyzése) ütötte föl fejét és terjedt el. A különféle gonosz lelkeket "Jézabel", "piton", "Delila", "sellő", "Absalom" stb. nevekkel illetik. Bár ezen tulajdonneveket a Bibliából kölcsönzik, az effajta besorolásnak/felosztásnak semmiféle bibliai alapja nincs. A Szentírás nem támasztja alá azt a hiedelmet, mely szerint a démonoknak meghatározott osztályai vannak, mint ahogy azt sem, hogy a mai keresztényeknek megvan az a képessége, hogy megdorgálják vagy kiűzzék őket. Az ilyen modern kori babonaság kiötlése és propagálása szembemegy Krisztus Urunk céljaival.
Az Újszövetség szellemi harcról szóló, terjedelmét tekintve talán leghosszabb (Isten szellemi fegyverzetét illető) igeszakasza az Efézusbeliekhez írt levél 6:10-18. Ezek az ihletett igeversek világosan kimondják, hogy “... nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (12. igevers). Itt azonban a hangsúly az Isten által a győzelemhez biztosított szellemi fegyverzeten van – szó sincs a gonosz erők “megkötözésére” vagy kiűzésére való felszólításról vagy annak vélt technikáiról. Azzal, hogy az említett lényeket (fejedelemségek, hatalmasságok, az élet sötétségének világbírói, a gonoszság lelkei) a démonok különböző rendjeinek tekintik, egyesek egyszerűen többet olvasnak bele a szövegbe, mint az valójában közölni kíván.
A Biblia bizonyságából arra következtetünk, hogy a démonok bukott angyalok, akik Sátánt követve fellázadtak Isten ellen. A Jelenések 12. fejezetében az áll, hogy a sárkány (azaz Sátán) a csillagok egyharmadát farkával lesöpörte az égről. A démonok eredete azonban korántsem tisztázott és egyértelmű, így azt az emberileg levont következtetést, hogy ők valójában bukott angyalok, egyesek vitatják. A Jelenések 12:9-ben ezt olvassuk: “És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.” Ezzel párhuzamosan Jézus azt mondja a Máté 25:41-ben, hogy az ítélet napján így fog majd egyesekhez szólni: “...Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” Ez a kijelentés jelezheti azt, hogy a démonok olyan bukott angyalok, akik Sátánnal együtt hagyták el az ő “lakhelyöket”, azaz vele együtt buktak meg, vagy éppen azt, hogy a démonok abban az általános értelemben nevezhetők “angyaloknak”, hogy ők Sátán “hírnökei”, “küldöttjei” (az angyal szó szerinti jelentése).
Biztosan csupán annyit mondhatunk, hogy a démonok Sátán küldöttei, alattvalói. A démon szó héber megfelelője nem szerepel az Ószövetségben (bár a gonosz lelkek sokszor említésre kerülnek), az Újszövetség idejére azonban mégis már rengeteg találgatás övezte személyüket (első sorban zsidó teológusok munkáiban). A démonok-, vagy gonosz lelkek koncepciója az időtájt más vallási rendszerekben is elterjedt volt. Úgy tűnik, hogy az evangéliumok részben helyben hagyják, hogy sok minden igaz abból, amit akkoriban a démonokról gondoltak. Az Írás tanúságot tesz arról, hogy Jézus démonokat űz (pl. Máté 8:28-33) és azt is látjuk, hogy ezek a lények gyakran felelősek fizikai betegségekért, amelyeket Jézus az adott démon kiűzésével meg is gyógyított (pl. Máté 9:33). A Szent Lélek Isten azt tudatja velünk Pál apostolon keresztül, hogy a pogány istenek imádata egyenlő démonok vallásos tiszteletével (és a velük való szellemi paráználkodással – a fordító megjegyzése), valamint hogy a bálványoknak felkínált áldozatok valójában démonoknak való áldozásnak minősülnek (1.Korinthusbeliekhez 10:19-20).
Természetes és emberi, hogy amikor hiányosságok, hézagok vannak tudásunkban, ki akarjuk tölteni azokat. Azonban a démonokat illető ismereteink esetében a legtöbb ilyen "kitöltő" információ teljesen megalapozatlan, és nem ritkán elrugaszkodott emberi spekuláció eredménye. Tudjuk, hogy a démonok gonosz lelkek, akik Sátánnal együttműködve és az ő utasításait követve hadakoznak Isten és az emberiség ellen. Valószínűleg helytálló, ha úgy tekintünk rájuk, mint az embereket Isten nevében szolgáló szent angyalok ellenpontjaira. Azt is tudjuk, hogy szellemben (azaz nem a fizikai, hanem a tényleges valóságban – a fordító megjegyzése) Krisztus már rég legyőzte őket a kereszten, és hogy végső állapotuk az örökkévaló kínszenvedés számukra elkészített helyen, a tűz tavában (Máté 25:41).
English
Valóban különböző típusú démonok léteznek?
