A filippiekhez írt levél
Szerző: A filippiekhez írt levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg A filippiekhez írt levél szerzőjeként, de azt sugallja, hogy Timóteus is segédkezett a levél megírásában.Keletkezés ideje: A filippiekhez írt levél Kr. u. 61 körül íródott.
A könyv célja: A filippiekhez írt levél – Pál börtönleveleinek egyike – Rómában íródott. Az apostol második missziós útja során járt Filippiben (ApCsel 16:12), ahol többek között Lídia, valamint a filippi börtönőr is megtért Krisztushoz egész családjával együtt. Az azóta eltelt néhány év alatt a gyülekezet megszilárdult – erre enged következtetni az a tény, hogy Pál a címzésben püspököket (véneket) és diakónusokat említ (Fil 1:1).
A levélírás apropója az volt, hogy Pál vissza akarta igazolni a filippi gyülekezettől kapott adomány átvételét, amelyet a gyülekezet egyik tagján, Epafroditoszton keresztül juttattak el hozzá (Fil 4:10-18). Az apostol gyengéd hangvételben írt a keresztények egy olyan csoportjához, akik különösen közel álltak a szívéhez (2Kor 8:1-6), és levelében viszonylag kevés szó esik doktriánális tévedésekről.
Kulcsigék: Fil 1:21: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!”
Fil 3:7: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.”
Fil 4:4: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Filippi 4:6-7: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Filippi 4:13: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”
Rövid összefoglalás: A filippi levelet a „szenvedésből származó erő” levelének is nevezhetnénk. Arról szól, hogy Krisztus jelen van az életünkben és az elménkben, hogy Ő a célunk és az erőnk, és hogy a szenvedésből örömünk származik. Pál a római fogságból írta ezt a levelet mintegy harminc évvel Krisztus mennybemenetelét és tíz évvel azt követően, hogy az apostol először hirdette az igét Filippiben.
Pál Néró foglya volt, ám leveléből ennek ellenére győztes hangvétel árad, és gyakran szerepelnek benne az „öröm” és az „örülni” kifejezések (Fil 1:4, 18, 25, 26; 2:2, 28; 3:1; 4:1, 4, 10). A helyes keresztény tapasztalat a körülményeinktől függetlenül abból ered, ha Krisztus élete, természete és értelme van jelen bennünk (Fil 1:6, 11; 2:5, 13). A filippi levél a 2:5-11 versekben éri el a csúcspontját, ahol a Jézus Krisztus megaláztatásáról és megdicsőüléséről szóló dicsőséges és megrendítő sorokat olvashatjuk.
A filippiekhez írott levelet a következőképpen lehetne felosztani:
Bevezetés: 1:1-7
I. Krisztus mint a keresztény hívő élete: Örvendezés a szenvedések ellenére, 1:8-30
II. Krisztus mint a keresztény hívő példaképe: Örvendezés az alacsony rangú szolgálatban, 2:1-30
III. Krisztus mint a keresztény hívő hitének, vágyának és várakozásának tárgya, 3:1-21
IV. Krisztus mint a keresztény hívő ereje: Örvendezés a félelmek közepette, 4:1-9
Befejezés, 4:10-23
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pál sok más leveléhez hasonlóan A filippiekhez írt levélben is figyelmeztette a fiatal hívőket, hogy óvakodjanak a legalizmustól, amely újra meg újra felütötte a fejét az első gyülekezetekben. A zsidók annyira kötődtek az ószövetségi törvényhez, hogy a judaizálók rendre vissza akartak térni a cselekedetek általi üdvösség tanához. Pál azonban hangsúlyozta, hogy az üdvösség egyedül a Krisztusba vetett hit által nyerhető el, a judaizálókat pedig „kutyáknak” és „gonosz munkásoknak” nevezte. A legalisták különösen ahhoz ragaszkodtak, hogy ha hitre is jutott valaki Krisztusban, ettől függetlenül körül kell metélni az ószövetségi előírások szerint (1Móz 17:10-12; 3Móz 12:3). Ezzel azonban a maguk erejéből próbálták elnyerni Isten tetszését, és fölébe emelték magukat a pogány keresztényeknek, akik nem gyakorolták a körülmetélkedés szertartását. Pál elmagyarázza nekik, hogy azoknak, akiket a Bárány vére megmosott, többé nem kell gyakorolniuk olyan szertartást, amely a tiszta szív hiányát szimbolizálja.
Gyakorlati alkalmazás: A filippiekhez írt levél az apostol egyik legszemélyesebb hangvételű levele, s ebből adódóan hívő keresztényként számos vonatkozásban átültethetjük a személyes életünkbe. Pál arra biztatta a híveket a római fogságból, hogy kövessék a példáját és fogsága „körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét” (Fil 1:14) az üldözés idején. Olykor minden keresztény tapasztalja a hitetlen emberek rosszindulatát és a Krisztus evangéliumával szembeni ellenséges hozzáállásukat. Erre már csak azért is számíthatunk, mert Jézus maga mondta, hogy a világ gyűlöli Őt, és gyűlölni fogja a követőit is (Jn 5:18). Pál azonban bátorít bennünket, hogy az üldözés ellenére is tartsunk ki, és álljunk meg „egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért” (Fil 1:27).
A filippiekhez írt levél egy másik alkalmazási területe a keresztények egysége, amelynek megvalósulásához alázatra van szükség. Ha Krisztussal egyek vagyunk, arra is törekednünk kell, hogy egymással is hasonló egységbe kerüljünk. „Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” – szólít fel az apostol, majd azzal folytatja, hogy az önteltséget és önzést félretéve „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2:2-4). Sokkal kevesebb konfliktus lenne napjaink gyülekezeteiben, ha megfogadnánk Pál tanácsát.
Egy további, mindnyájunkat érintő téma, amely végigvonul a levélen, az örömmel és az örvendezéssel kapcsolatos. Pál örül, hogy Krisztust hirdetik (1:8); örül az üldözések közepette (2:18); testvéreit az Úrban való örömre szólítja fel (3:1), s az „örömöm és koronám” címmel illeti őket (4:1), utolsó intelmei között pedig ezt mondja a filippieknek: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (4:4-7). Keresztényként úgy örvendezhetünk és tapasztalhatjuk meg Isten békességét, ha minden terhünket Őrá vetjük és megfogadjuk Pál tanácsát: „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (4:6). Pál rabként és üldözöttként írt a filippieknek, ám levelét mégis az öröm ragyogja be. Az apostol megígéri, hogy nekünk is hasonló örömben lehet részünk, ha gondolatainkat az Úrra összpontosítjuk (4:8).
English
A filippiekhez írt levél
