A galatákhoz írott levél
Szerző: A galatákhoz írott levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg A galatákhoz írt levél szerzőjeként.Keletkezés ideje: A galatákhoz írott levél valamikor Kr. u. 48 és 55 közöttre datálható attól függően, hogy pontosan hová küldte Pál ezt a levelét, és melyik missziós útján kezdett gyülekezeteket alapítani azon a vidéken.
A könyv célja: A Galáciában lévő gyülekezeteket – amint az általában jellemző volt – részben megtért zsidók, részben pedig megtért pogányok alkották. Pál apostolságát és tanításait hangsúlyozza levelével, hogy a galáciai gyülekezetek megerősödjenek a Krisztusba vetett hitben – különös tekintettel az egyedül hit által elnyerhető megigazulás kulcsfontosságú tanítására. A levél témája tehát lényegében véve megegyezik a Római levélben már tárgyalt kérdéssel, mely nem más, mint a hit általi megigazulás kizárólagossága. Ugyanakkor az apostol itt különösen arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy az ember hit által, a Mózesi törvény alapján véghezvitt cselekedetek nélkül igazulhat meg.
Pál A galatákhoz írt levelet nem a korabeli eseményekről szóló történelmi értekezésnek szánta, hanem tiltakozásul Krisztus evangéliumának elferdítése ellen. A júdaizálók ragaszkodtak hozzá, hogy a Krisztusban hívők is tartsák meg a törvényt, ha tökéletesek akarnak lenni Isten előtt, s ezzel eltorzították azt az alapvető igazságot, hogy Isten hit által, a törvény cselekedetei nélkül igazítja meg az embert. Amikor Pál fülébe jutott, hogy a galáciai gyülekezetekben ez a tévtanítás ütötte fel a fejét, megfosztva a híveket az örökségül kapott szabadságuktól, az apostol szenvedélyes tiltakozásba kezdett, s ezt vetette papírra ebben a levélben.
Kulcsigék: Galata 2:16: „Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.”
Galata 2:20: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Galata 3:11: „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert ‘az igaz ember hitből fog élni.”
Galata 4:5-6: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya!”
Galata 5:22-23: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Galata 6:7: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.”
Rövid összefoglalás: A hit által, kegyelemből elnyert igazság lelki szabadságot eredményez. Pál felszólítja a galatákat, hogy álljanak meg szilárdan ebben a szabadságban, és ne engedjék magukat „újra a szolgaság igájába fogni” (amelyet a Mózesi törvény helyez a nyakukba) (Gal 5:1). A keresztény szabadság nem használható ürügyként az óemberi vágyak kielégítésére, hanem inkább embertársaink szeretetben történő szolgálatára ad alkalmat (Gal 5:13; 6:7-10). Ez a szabadság nem ad felmentést az élet nehézségei alól – sőt még inkább kiélezheti a test és a Lélek között dúló harcot. Azonban a test (az óember) Krisztussal együtt meg lett feszítve (Gal 2:20), s így a Lélek megteremheti a szeretet, az öröm és a békesség gyümölcsét a hívő életében (Gal 5:22-23).
Pál a galatákhoz címzett levelét meglehetősen zaklatott hangvételben írta. Az apostolt nem az érdekelte, hogy valakit körülmetéltek-e vagy sem, hanem hogy „új teremtés” lett-e az illető (Gal 6:15). Ha Pál nem tudott volna eredményesen érvelni az egyedül hit által elnyerhető megigazulás tana mellett, a kereszténység mindössze egy szekta maradt volna a judaizmus berkein belül ahelyett, hogy az üdvösséghez vezető egyetlen és egyetemes úttá vált volna. A galatákhoz írt levél tehát nem csupán Luther levele, ahogy mondani szokás, hanem minden hívőé, aki Pállal együtt vallja a következőket: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:20)
Jakab levele és A galatákhoz írt levél a kereszténység két aspektusát mutatja be, amelyek látszólag kezdettől fogva vetekedtek, jóllehet valójában kiegészítik egymást. Jakab a Krisztusi erkölcs fontosságát húzza alá és megköveteli, hogy a hívő ember a hit gyümölcseivel bizonyítsa a hitét. Ugyanakkor Jakab éppannyira hangsúlyozza az Isten kegyelmének köszönhető belső átalakulást, ahogyan Pál apostol (Jak 1:18). A galatákhoz írt levél annak ad nyomatékot, hogy az erkölcsös cselekedeteket az evangélium ereje termi meg (Gal 3:13-14), vagyis Pál semmivel sem látta kevésbé fontosnak az erkölcsös életet, mint Jakab (Gal 5:13). A kereszténység igazságának ez a két vetülete – akár egy érem két oldala – mindig együtt kell, hogy járjon, és ki kell egészíteniük egymást.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pál A galatákhoz írt levélben az Isten ajándékaként érkező üdvözítő kegyelmet az üdvösséget nem szerző Mózesi törvénnyel állítja szembe. A judaizálók, vagyis azok a hívek, akik vissza akartak térni Mózesi törvényéhez és még mindig abban látták a megigazulás forrását, befolyásos szerepre tettek szert a gyülekezetben – olyannyira, hogy átmenetileg még magát Péter apostolt is megtévesztették és behálózták tanításukkal (Gal 2:11-13). Az őskeresztények olyan szorosan kötődtek a törvényhez, hogy Pálnak újra meg újra emlékeztetnie kellett őket arra az igazságra, mely szerint a kegyelemből való üdvösségnek semmi köze a törvény megtartásához. A galatákhoz írt levelet az Ószövetséggel összekapcsoló, a törvény kontra kegyelem kérdéskörébe tartozó témák a következők: a törvény senkit sem igazít meg (2:16); a hívő ember halott a törvény számára (2:19); Ábrahám hit által igazult meg (3:6); a törvény, ahelyett, hogy üdvösséget szerezne az embernek, inkább Isten haragját szabadítja rá (3:10); a törvényt nem cselekedetekkel, hanem szeretettel lehet betölteni (5:14).
Gyakorlati alkalmazás: A galatákhoz írt levél egyik fő témáját a 3. rész 11. versében találjuk: „az igaz ember hitből fog élni”. Nem csupán arról van szó, hogy hit által nyerhetünk üdvösséget (Jn 3:16, Ef 2:8-9), hanem ha hiszünk Krisztusban, akkor életünk minden napját, sőt minden egyes percét e hit által élhetjük. Nem mintha valamiképpen nekünk magunknak kellene produkálnunk ezt a hitet, hiszen Isten ajándéka, és nem cselekedetekből van, ugyanakkor örömteli feladatul kaptuk, hogy (1) mutassuk meg a hitünket, hogy azután mások is láthassák Krisztus bennünk elvégzett munkáját, valamint hogy (2) növeljük a hitünket a lelki gyakorlatok (bibliatanulmányozás, imádkozás, engedelmesség) révén.
Jézus azt mondta, hogy a gyümölcseinkről fognak megismerni bennünket (Mt 7:16), mert ezek bizonyítják majd a hitünket. Éppen ezért keresztény hívőként mindnyájunknak szorgalmasan kell építkeznünk a bennünk lakozó üdvözítő hitre, hogy életünk Krisztust tükrözze vissza, s így az emberek meglássák Őt bennünk és „dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16).
English
A galatákhoz írott levél
