Kérdés
A keresztény szülők miért tanítják gyermekeiket a hitbéli dolgokra?
Válasz
Az indoktrináció latin eredetű szó definíciója így hangzik: “Bizonyos tanok vagy elvek oktatása; egy ideológiai nézőpontra-, adott esetben egy fanatikus világnézetre való ránevelés”. Az indoktrinációt sokan úgy értelmezik, hogy az tulajdonképpen egyes tények igazságként való átadását jelenti, viszont anélkül, hogy ezen tények kritikus mérlegelésének képességét is közvetítenék. Ennek értelmében azonban voltaképp mindannyian indoktrináljuk a gyermekeinket. Ruhákat adunk rájuk (és nem kezdjük el analizálni velük, hogy miért van szükség ruha viselésére, illetve hogy miért épp azt a ruhadarabot adjuk rájuk, amit rájuk adunk), ágyat biztosítunk nekik az alváshoz (anélkül, hogy az alvás szükségességét, vagy az lefekvés idejét kezdenénk kritikusan elemezni velük), és játékokat veszünk nekik (egészen kis korban anélkül, hogy kérdőn vizsgálnánk velük, hogy az adott játék vajon jól szolgálja-e szellemi, testi fejlődésüket, vagy épp nemi identitásuk megszilárdulását – a fordító kiegészítésével). Minden társadalom olyan elvek mentén szerveződik és épül fel, amelyek lehetővé teszik a társadalmat alkotó állampolgárok egymás közötti rendezett interakcióit, valamint a közös célok elérése érdekében történő együttműködést. Ettől a mintától, lényegét tekintve, a keresztény szülők sem térnek el. Minden más szülőhöz hasonlóan gyakran ők is olyan önkényes szabályokat közvetítenek a család békéje és jólléte biztosítása érdekében, melyekről meg vannak győződve, hogy helyesek. A keresztény szülők ezek felett azonban gyermekeik hitbéli tanítását – ha úgy tetszik, indoktrinációját – is fontosnak tartják. A következőkben három olyan konkrét okot sorolunk, hogy miért.
Hiszik, hogy a Biblia tanítása maga az igazság. Az igazság közvetítése minden szülő célja kell legyen. Amennyiben nem az, akkor legjobb esetben is a lustaság-, legrosszabb esetben pedig a szellemi cserbenhagyás/a gyermek durva elhanyagolásának esete forog fenn. A keresztény szülők azért oktatják gyermekeiket a Biblia tanaira, mert hisznek abban, hogy azok igazak. A Korinthusbeliekhez írt első levél 2:12-13 igeverseiben ez áll: “Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.” Az igazság átadása által a szülők gyermekeik iránt való szeretetük és tiszteletük juttatják kifejezésre.
Hiszik, hogy jót tesz a gyerekeknek a Biblia tanításának megértése. Amennyiben a Biblia tanítása tehát igaz, akkor annak belsőséges megismerése is nyilván hasznos. Az Istenről, az emberiségről, a bűnről és a megváltásról szóló tanok közvetítése elengedhetetlenül fontos. Az ezen témákat illető igazságot pedig a Szentírás közvetíti megbízhatóan. A Timótheushoz írt második levél 3:16-17 igerésze ma is így szól hozzánk: “A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Élő kapcsolat kell kialakuljon a gyermek és a Biblia tanítása között – a gyermek idővel megtanulja, hogy mit miért hiszünk, hogy befogadhassa és a gyakorlatban is megélhesse hitét. Ha ezen kapcsolat valamiféle törést szenved, akkor a hitbéli oktatás legfeljebb száraz lexikai tudás átadásává értékelődik le, és ezzel majdnem teljességgel hiábavalóvá válik.
Hiszik, hogy a Biblia tanításaink átadásával a hitüket élik meg. Ahogyan a gyermeknek is aktívan részt kell vennie a Biblia tanainak befogadásában, hogy azok valóban hasznára váljanak, úgy a szülőknek is ki kell venniük részük annak közvetítéséből. Ez persze azt is magában foglalja, hogy gyermekeink helyesen megértsék, mit miért hiszünk. Az 5.Mózes 6:6-9 igerészben Isten a következőkre szólítja fel mindenkori követőit: “És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” Ha a szülők hisznek a Biblia tanításában és követik is azt, akkor azzal Isten Szavában hisznek, és így eleget fognak tenni az Úr azon felhívásának is, hogy továbbadják “a hit beszédét” (lásd még 5.Mózes 30:14 vö. Rómabeliekhez 10:8).
A keresztény szülők azért oktatják gyermekeiket a Biblia tanaira, mert szilárdan hisznek abban, hogy azok igazak, és úgy gondolják, hogy azok megértése a gyermekeik javára válik. Kiszámíthatatlan, szétzilált és erőszakban fuldokló világunkban a keresztény szülők a Szentírás ígéretébe valósággal belekapaszkodhatnak: “Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Példabeszédek 22:6). A kritikai gondolkodás persze szerepet játszik abban, hogy Krisztus követőjévé válhassunk; minden ember, és ezzel minden gyermek, szabad akaratból és személyesen kell meghozza Krisztus követésének döntését. A szülők felelőssége abban áll, hogy megértessék velük e döntés kiemelt jelentőségét. E megértetés leghatékonyabb módja pedig nem más, mint hitbéli tanítás, azaz Biblia tanításának átadása.
English
A keresztény szülők miért tanítják gyermekeiket a hitbéli dolgokra?
