Kérdés
Mennyire kell átláthatóak legyenek a gyülekezet anyagi ügyei?
Válasz
Minden olyan ügy vagy kapcsolat, melybe már anyagiak is belefolynak, igen kényessé válhat. Ez a megállapítás nem kevésbé igaz a gyülekezet pénzügyei esetében sem. Ha egy személy az egyház céljaira “áldoz”, akkor éppen az sem ördögtől való, hogy érdeklődést tanúsít azt illetően, hogy forrásait miképp használták fel. Vannak olyan egyházak, ahol szó szerint majdnem minden egyes anyagi természetű döntésbe (szavazat útján) a teljes gyülekezetet bevonják. Más gyülekezetekben viszont a pásztoron és egy pár elöljárón kívül más nem tudja, hogy pontosan mire fordították a pénzügyi forrásokat. A bibliai egyensúly középponti egyenese valahol a két - imént vázolt - véglet között húzódik.
A Biblia nem emlékezik meg arról, hogy a korai egyház kiadáselemzéseket készített volna, vagy hogy költségvetési üléseket tartott volna. Az Írásból az a minta látszik kirajzolódni előttünk, mely szerint a gyülekezet egy-, vagy több vezetőt bízott meg a pénzügyekkel, aki(k) aztán minden anyagi természetű dolog hű kezeléséért feleltek. A Rómabeliekhez 15:25-28-, valamint az 1.Korinthusbeliekhez 16:1-4 igerészek feljegyzései szerint, a gyülekezetek rendszeresen gyűjtést szerveztek, majd az így egybegyűjtött összeget Pál apostolnak és környezetében tevékenykedőknek adták át, hogy azt ők oszthassák tovább. De vajon mai egyházaink is követhetik még ezt a mintát? Úgy tűnik, hogy Isten ebben a tekintetben is szabadságot akar nekünk adni, ezért kifejezetten az anyagiak kezelését illető utasításokat nem találunk a Bibliában. Lehet tehát a gyülekezetnek egy elöljárókból, diakónusokból és egyéb meghatalmazottakból álló testülete, mely az anyagi kiadások felügyeletével van megbízva és konkrét pénzügyi kérdésekben hivatott dönteni? Igen, lehet. Megengedett az, hogy a gyülekezetnek betekintése és közvetlen beleszólása legyen a főbb anyagi ügyekbe? Igen, az. Lehetséges, hogy egy gyülekezet egy személyt-, úgy mint például a rangidős lelkipásztort, vagy egy erre a célra kinevezett kincstárnokot állítson minden anyagi jellegű dolog élére? Míg ez utolsó felvetés a legkevesebb átláthatósághoz és elszámoltathatósághoz vezet, erre vonatkozó bibliai iránymutatás híján, azt kell mondjuk, hogy “igen”, ez is lehetséges.
Annál a kérdésnél, hogy ki, vagy kik kezel(ik) a gyülekezet pénzügyeit, sokkal lényegesebb az anyagiak helyes felhasználásának módja, vagyis hogy hogyan kezelik a gyülekezet pénzügyeit. Azt mondhatjuk, hogy mindaddig, míg a gyülekezet forrásait becsületesen-, tisztességesen-, átláthatóan-, a jó sáfárság minden bibliai kritériumát szem előtt tartva menedzselik, lényegében teljesen mindegy, hogy a pénzügyek felügyelete ki(k)nek a kezében összpontosul. Egy több személyből álló tanács épp annyira visszaélhet szerepével és pozíciójával, mint egyetlen ember. A gyülekezet tehát bölcsen jár el, ha különösen körültekintően választja meg azon személyt vagy személyeket, aki(k)re pénzügyei irányítását bízza. Azon bibliai elvárásoknak, melyek kimondják, hogy az ilyen ember nem szabad “rút nyereségre vágyó” legyen, és “maga házát jól” jól kell igazgassa (1.Timótheushoz 3:3-5), mindenképp teljesülniük kell.
Bárki(k)re is essen tehát a választás, az elszámoltathatóság kulcsfontosságú. A gyülekezet jól teszi, ha pénzügyei terén teljes átláthatóságra törekszik, vagyis mindig képes kell legyen számot adni arról, hogy az Isten által rábízott javak hogyan lettek felhasználva. Más országokban kicsit sem ritka, hogy egyházak viharos pénzügyi botrányok következtében buknak el. Ez legtöbb esetben a hiányzó elszámoltathatóság és átláthatóság számlájára írható. Nyilván nem arról van szó, hogy minden egyes ceruzáról és gemkapocsról számot kell adni, azt viszont minden egyháznak hitelt érdemlően kell tudni igazolni, hogy mennyit költött munkabérre, adakozásra, rezsire, karbantartásra, esetleges egyszeri kiadásokra stb. A gyülekezet képes kell legyen nyugodt szívvel megbízni a kijelölt sáfár(ok) azon képességében és szándékában, hogy bölcsen és önzetlenül kezelik az egyház pénzügyeit. Tévelyegni azonban sosem fogunk, ha jelen kérdésünket illetően is Mesterünk kilátásba helyezett, el nem maradó dicsérete motivál minket a helyes úton való megmaradásban: “...Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:11).
English
Mennyire kell átláthatóak legyenek a gyülekezet anyagi ügyei?
