Kérdés
Mi a házasságtörés bibliai büntetése?
Válasz
Mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést, fontos az Ószövetség és az Újszövetség közötti tartalmi, minőségi különbséget tisztázni. Az ószövetségi törvény alatt, amit az ókori Izráel kapott a teokrácia korában (olyan társadalmi berendezkedés, melyben a legfőbb tekintély maga Isten – a fordító megjegyzése), a házasságtörést halálbüntetéssel kellett sújtani (3.Mózes 20:10). Az Újszövetség hatálya alatt azonban Jézus egy új törvényt léptetett életbe. A bűn zsoldja továbbra is az örök halál (Rómabeliekhez 6:23), a házasságtörésért polgárjogi értelemben azonban már nem jár halálbüntetés. A modern keresztények nem az egykori teokráciában élnek, és nincs parancsolat szerinti felhívásuk vagy felhatalmazásuk arra, hogy valamiképp ártsanak a vétkezőknek.
Az ószövetségi törvény számos olyan tettet sorol fel, amit halállal kellett büntetni, köztük a házasságtörést is. “Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő” (3.Mózes 20:10). Fontos kiemelni, hogy a büntetés mindkét érintett fél számára azonos volt. Nem létezett semmiféle kettős mérce, amely a férfi félrelépését engedélyezte volna, a nőét viszont nem; a férfi ugyanabban a büntetésben részesült, mint a nő. Ez a törvény, valamint a Mózes harmadik könyvének 20. fejezetében található többi, szexuális erkölcstelenséget érintő törvény, Izráel a többi néptől való teljes erkölcsi elkülönülésének szükségességéből vezethető le és ahhoz kapcsolódik. A kánaániak többek között szexuális kicsapongásaikról voltak híresek, Isten akarata pedig az volt, hogy Izráel szent legyen, vagyis hogy “kiválasztottként” különüljön el tőlük (22-24. versek). Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy ezt a törvényt a Mózesi szövetség részeként Izráel kapta. Az egyház nem azonos Izráellel, és már nem is az Ószövetség hatálya alatt élünk.
Napjainkra a Biblia már nem kíván meg ilyen büntetést a házasságtörésért. A házasságtörés azonban magában hordozza önnön büntetését. A szexuális bűnök a saját testünk ellen elkövetett bűntettnek minősülnek (1.Korinthusbeliekhez 6:18). A Példabeszédek könyve ma is így figyelmeztet mindenkit a házasságtörés következményeire, melyek az alábbiak: a becsület és az erő elvesztése (Példabeszédek 5:9-11), a hírnév besározódása (Példabeszédek 5:14), (szellemi) rabság és (szellemi) halál (Példabeszédek 5:22-23), önpusztítás (Példabeszédek 6:32), valamint a féltékeny férj bosszúja (Példabeszédek 6:34). “Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!” - mondja az Írás (Példabeszédek 6:27-29).
A Példabeszédek könyve a házasságtörő ember jellemét is plasztikusan ábrázolja: együgyűnek és bolondnak nevezi (Példabeszédek 7:7), és a csapdába ejtett, halálra adott állathoz hasonlítja őt (Példabeszédek 7:22-23). “A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!” (Példabeszédek 6:32). A példabeszédek gyűjtője és írója végtére erre a borzasztóan komor következtetésre jut a házasságtörést illetően: “Mert sok sebesültet elejtett [a parázna], és sokan vannak, a kik attól [szellemileg] megölettek. Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába” (Példabeszédek 7:26-27 - betoldva).
A Példabeszédek ezen figyelmeztetései elegendőek kellene legyenek ahhoz, hogy bármelyik olvasója szívébe félelmet ültessenek. Tűnjék még olyan drasztikusnak is az ószövetségi törvény a házasságtörés büntetését illetően, a szellemi következmények ennél sokkal rosszabbak. Hála az Úrnak, a házasságtörés bűne sem kivétel Jézus megbocsátásra vonatkozó igaz ígérete alól. Csak egy pillantást kell vetnünk a János evangéliumának 8. fejezetében olvasható valós történetre, hogy megláthassuk, hogyan viszonyul Jézus az éppen tetten ért házasságtörő asszonyhoz, akit a farizeusok hurcoltak elébe, továbbá hogy megérthessük, milyen szívvel viseltetik Isten a bűn csapdájába esett ember iránt. A farizeusok nagyon buzgók voltak, és készen álltak arra, hogy könyörtelen büntetést szabjanak ki a nőre (a férfira viszont nem), Jézus azonban megdorgálja őket, mikor azt idézi emlékeikbe, hogy ők épp olyan bűnösök, mint az a nő. Aztán, amikor már mindannyian elhagyták a helyszínt, e gyengéd szavakkal fordul az asszonyhoz: “...Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8:10-11).
Jézus kegyelemmel és igazsággal teljes (lásd János 1:14). Arra inti az asszonyt, hogy hagyjon fel a házasságtöréssel, és meg is bocsát neki. Ez maga a János 3:17 igeversének csodálatos kiábrázolása: “Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa”. A házasságtörésért, vagy bármely más bűnért járó (jogos) büntetés eltöröltetik, amikor elfogadjuk, hogy Krisztus magára veszi helyettünk a büntetést.
English
Mi a házasságtörés bibliai büntetése?
