Kérdés
Igaz az, hogy Jézus Krisztus minden bűnért meghalt, csak a hitetlenség bűnéért nem? Ha Jézus valóban minden bűnért meghalt, akkor hogy lehet az, hogy egyesek mégis pokolra jutnak hitetlenségükért?
Válasz
“...Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1.János 2:2). Mikor Isten élő Igéje pontosan és világosan kijelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus önkéntes véráldozata a valaha létezett-, és valaha eljövendő teljes világ bűneinek elfedésére elegendő volt, akkor abból nem az következik, hogy minden bűn automatikusan bocsánatot nyer(t). Azt viszont mindenképp jelenti, hogy az Ő áldozata a teljes világ lelki üdvösségét képes biztosítani. Hogy azonban az Ő engesztelő áldozata az adott személy életében tényleges bűnbocsánathoz vezet-e, az már egy másik kérdés, hiszen a szóban forgó személy, hit által, el is kell fogadja ezt a kegyelmi ajándékot. Az Isten közvetlen jelenlétébe visszavezető utunk maga Jézus Krisztus véres keresztje. Hogy azonban rálépünk-e erre az Útra, azaz élünk-e felkínált a lehetőséggel, az már bizony rajtunk is múlik.
Jézus Krisztus az egész világ bűneiéert meghalt, vagyis áldozata tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy a teljes világ bűneinek végső számláját állja. Bűnbocsánatban viszont kizárólag akkor lehet részünk, ha hiszünk ebben az értünk tett áldozatban, és ha ezen hit hatására eddigi utainkról (meg)térünk a hazafelé vezető útra (lásd Márk 1:15). Míg hit által el nem fogadjuk az Atya gondoskodó szeretetét, amit Jézus Krisztusban mutatott meg nekünk, addig minden bűnünk következménye halálosan kihat ránk. Mindazon embertársaink szellemi számlakivonatán, akik hitetlenül hagyják el földi por-hajlékukat, az összes bűnük tartozása megmarad. Így meg nem kegyelmezett hazug, szeretetlen, parázna, gyűlölő, gyilkos stb. teremtményekként lépnek ki földi testükből (Jelenések 21:8). Mindazok azonban, akik egyedül Jézus Krisztusra tekintenek bűneik bocsánatáért, akik Őbelé helyezik lelki üdvösségük minden reménységét, nem ízlelik meg a második halált (szellemi halál – az örökkévaló elválasztás Istentől). Az ő régi természetük (óember) még földi életükben Jézussal együtt keresztre lett feszítve. Ők minden bűnük bocsánatát elnyerik. Isten szemeiben kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által igazulhatunk meg (Rómabeliekhez 5:1), hit nélkül azonban elkárhozunk (János 3:18), azaz lelkünk kárba vész. A megbocsátás egyedül Jézus Krisztus hite által léphet be életünkbe. Bűneink bocsánata egyben a mennyben való öröklét (el nem múló, szellemben való élet) ígéretének kilátásával kecsegtet, vagyis nem, hogy csak a bűneink tartozását engedi el Isten (irgalom), hanem még meg is jutalmaz minket (kegyelem). Ha azonban hitetlenül ellenállunk hívásának, akkor bocsánatban sem részesülünk, és a tüzes tó örökkévalóságára pecsételtetünk be.
A Biblia szellemében szólva a hit messze több, mint értelmi síkon elismerni egy adott dolog tényszerűségét és igaz mivoltát. A hit sokkal inkább azt jelenti, hogy szívünk legbelső zugában is bízunk Isten jóságában, hogy szabad akaratunkból fogadjuk be az Ő személyét. Bibliai értelemben tehát a hitetlenség bűne nem valami balga tudatlanság, hanem sokkal inkább Isten kegyelmének tudatos elutasítása és mellőzése, azaz pontosan annak a kegyelemnek a megvetése, ami magára a hitetlenségünkre és kicsinyhitűségünkre is gyógyír volna. Ennek tükrében a hitetlenség bűne minden ördögi kör őstípusa.
Mikor Isten mindannyiunknak felajánlja bűneink bocsánatát, egyetlen egy feltételt támaszt, mégpedig azt, hogy higgyünk abban, hogy Ő valósággal megadja bűneink bocsánatát. Ha felénk kinyújtott mentő jobbját cinikusan elnézve, tompán csak azt feleljük szívünkben, hogy “igazából nem akarom, hogy bármi közöm legyen Hozzád, nem is hiszek létezésedben meg a kegyelmedben, na de azért a bűneim bocsánatára igényt tartok”, akkor – már csak logikai szinten is – hibás a hozzáállásunk. A megbocsátás tehát egy, azaz egy feltételhez van kötve: ha a szükséges feltétel teljesül (hit), akkor az ígért eredmény is beáll (megváltás). Ebből az is következik, hogy az Isten által felkínált megváltásra adható egyetlen helyes emberi reakció nem más, mint a Jézus Krisztusba vetett hit.
A Szentírás nem győzi hangsúlyozni, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit milyen hallatlan jelentőséggel bír, valamint hogy a hitetlenség messzemenő következményeket hordoz. Krisztus Urunk földi szolgálata során (is) mélyen vágyott arra, hogy a választott nép minden egyes tagját védelmező szárnyai alá gyűjtse, a nyakas emberek azonban hitetlenségük bűnében maradtak. Így ahelyett, hogy elvállalhatta volna minden bűnük összes örök következményét, a felelősség rajtuk maradt. Mindez abban az igében csúcsosodik ki, mikor Jézus hozzájuk - és minden szánt szándékkal hitetlen emberhez - ekképpen szól: “...és ti nem akartátok” (Lukács 13:34). Tragikus kimenetelű hitetlenségük tartotta őket vissza attól az egyetlen Úttól, ami az üdvösségbe vezet, azaz Jézus Krisztus személyétől.
A továbbiakban engedjük meg, hogy Isten ihletett Igéjének fénye világítsa meg értelmünk szemeit:
A hit szükségességéről: “Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidókhoz 11:6). Reméljük érzik már a testvérek azt a logikai csavart, ami a hit nélküli Isten-keresés nyakatekertségének sajátja.
A hitetlenségről, mint szabad akaratból véghezvitt cselekedetről: “És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne” (János 12:37). Hiszem, ha látom – mondják egyesek. A valóság azonban az, hogy ha eltökélten ragaszkodok a hitetlenséghez (szabad akarat), akkor még az orrom előtt megtörténő igaz bizonyságokra is vak leszek (Lukács 16:31).
Arról, hogy miért nincs bocsánat a hitetlenség bűnére: “Megmutatkozik azonban Isten haragja a Mennyből azok miatt a gonosz és igazságtalan dolgok miatt, amelyeket az emberek elkövetnek, amikor gonoszságukkal letapossák az igazságot. Igen, Isten megmutatja haragját, mert mindaz, amit Istenből megismerhetünk, világos, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek. Isten örök hatalmát és isteni természetét emberi szem nem láthatja. Ezeket mégis érzékelheti és megértheti mindenki a világ teremtése óta, amikor Isten teremtményeit látja. Így tehát, nincs mentség azok számára, akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem voltak hálásak iránta” (Rómabeliekhez 1:18-21b – EFO 2004).
A hitetlenség szellemi pusztításáról: “Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál” (Rómabeliekhez 6:20-21). “Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét...” [de] “...e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát...” (2.Korinthusbeliekhez 4:2, 4).
A hitetlenség bűnének jogos kárhoztatásáról: “Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának” (János 3:19).
Összefoglalásképpen álljanak itt azok az elvek, melyek a hit fontos sarokpontjait képezik, melyek nélkül lelki üdvösségben senkinek sem lehet része:
Isten Igéje világosan adja tudtunkra, hogy az egyetlen módja annak, hogy beléphessünk Isten tökéletességébe az, hogy mi magunk is olyan tökéletesek kell legyünk, mint Isten (Máté 5:20, 48; Lukács 18:18-22). Ezt az elvet talán jobban megérthetjük egy példán keresztül: Isten fénye annyira hatalmas, hogy jelenlétében a legkisebb árnyék is menten szertefoszlik. Ha tehát életünkben egyetlen egyszer bűnt követtünk el (már az Ószövetség tanításában is megtaláljuk, hogy egy, azaz egy rossz gondolat is bűn – lásd lejjebb), akkor olyan sötétség van bennünk, mely Isten szent jelenlétében egyszerűen nem képes megmaradni. Isten tökéletes igazságossága hasonló egy mesterkéz által formált svájci óraműhöz, vagy egy laboratóriumi körülmények között létrehozott mikrochiphez: elég, ha egy porszemnyi-, egy mikronnyi szennyeződés bekerül a rendszerbe, az egész elromlik. Ha tehát csak a “legkisebb” parancsolat ellen is vétünk, az összes parancsolat ellen vétettünk (Jakab 2:10). Ez azonban azt is jelenti, hogy a végső következmény tekintetében(!) nincsen különbség az életében egyetlen egyszer szeretetlenül gondolkodó ember (Zakariás 7:10; Máté 5:28), és egy tömeggyilkos között: mindkettejük személye túl könnyűnek találtatik Isten tökéletes igazságának mérőserpenyőjében. Ezt a gondolatot a természet szerinti embernek-, a vallásos vakságban támolygóknak-, de még a szívből hívő embereknek sem könnyű befogadni. Mindez ugyanakkor jól jelzi, hogy mennyire rá vagyunk mindnyájan utalva Isten kegyelmére. Isten tökéletes igazságának rendszere megkívánja, hogy minden bűn elnyerje büntetését, azaz hogy a szeretet-célt eltévesztő tettek (bűn) következményei egy napon utolérjék a bűnöst. Ezen tettek végső következménye maga a halál, ami nem csupán testi-, hanem szellemi halált is jelent. Ez egyben nem más, mint Magától az Élettől, azaz az Istentől, való örök elválasztás, a tüzes tóban való féreg-ette sínylődés (2.Mózes 32:33).
Isten tökéletes mércéjét azonban egyetlen ember sem képes betölteni. Ismerjük hát (f)el, hogy mekkora irgalom az, hogy Isten eljött közénk és Ő maga töltötte be saját mércéjét! Mennyei Megváltónk nélkül az összes jónak vélt izzadságos tetteinkkel együtt is csak elveszett bűnösök maradunk (Apostolok Cselekedetei 15:10; Rómabeliekhez 3:9-23). Isten azonban annyira szeret téged, testvérem, hogy Ő saját maga ment helyetted a tömlöcbe (János 3:16; 2.Péter 3:9). Tökéletes Fia szolgai képében vállalta magára a nekünk kijáró jogos büntetést: saját életét adta életedért. Kereszthalálával minden bűn tartozását egy összegben fizette ki, örökre kielégítve Isten igazságosság iránti szent igényét, és mindörökre megszabadított minket minden kárhoztatástól, mely jogos jussunk lett volna. Lenyűgöző az a tény, hogy minden egyes bűnöd – múlt, jelen, és eljövendő – megbocsátást nyer, ha hit által, szabad akaratból, befogadod szívedbe a megváltás ajándékát, azaz elhiszed, hogy Isten nem csupán létezik, hanem hogy ilyen kimondhatatlan mélységeket vállalt magára, csak hogy Vele lehess. Mikor ez a mézédes igazság a fejedtől a szívedig is lecsorog, akkor az Ő Szent Lelke vezetése és hatalma által képes leszel lépésről-lépésre letérni bűnös ösvényeidről (Lukács 24:47; Apostolok Cselekedetei 11:18; 2.Korinthusbeliekhez 7:10), és megmentésedért Lelked mélyéből csak Hozzá kiáltani (Jóel 2:32; 2:21). Az Úr Jézus Krisztus vére pedig minden bűnödet (azokat is, amiket még el sem követtél) elfedi, így Isten már tökéletes Fia vére által árnyalt szemüvegen keresztül, tökéletesen megigazult fiaként, tekint rád (Ézsaiás 53:4-6; 2.Korinthusbeliekhez 5:21). Nem csoda, hiszen Isten maga a Szeretet, a szeretet pedig igen sok vétket elfedez (1.János 4:8; 1.Péter 4:8). Nem csoda ez, hanem a legmagasabb szellemi valóság.
Szellemi értelemben véve már abban a pillanatban megváltozol, mikor Isten ingyen-kegyelmét hit által beengeded szívedbe: “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2.Korinthusbeliekhez 5:17). Ha tehát elő is vesznek régi bűnök, testvérem, ha esetleg rég-keseredve csatázol tested egy-egy késztetésével szemben, és sokszor mégis csúfosan alul maradsz, szemeid mindig emeld a hitünk bevégzőjére, és idézd gondolataid csataterére, hogy Ő már a te győzelmedet is kiharcolta a kereszten (Máté 14:38; Rómabeliekhez 7:14-25). Te már, minden mostohaságodból tisztára mosva, Isten örökbefogadott édesgyermeke lettél (1.János 3:1), és az Ő kegyelméből olyan örök kapcsolatra léphettél vele, melyet semmilyen szellemi vagy földi hatalmasság sem tud lerontani (Róma 8:38-39; Efézusbeliekhez 1:13-14). Az Atya és a Fiú a Szent Lélek Isten személyében immáron lakozást vett a szívedben. Ő pedig mindvégig veled is marad, míg megérkezel mennyei öröklakásodba (János 14:17, 23). Reméljük már jobban érted, hogy Jézus Krisztus evangéliuma miért méltó az örömhír címre (Lukács 2:10; Apostolok Cselekedetei 5:42, 14:15)! Mikor tehát örömmel fogadod Isten ajándékát, akkor azzal egyben magad is arról teszel bizonyságot, hogy Te egyedül Istenhez tartozol (1.Korinthusbeliekhez 6:19-20). Ő saját élete árán váltotta meg testi atyádtól örökölt hiábavaló életedet a szellemi haláltól, saját vérét ontotta érted (1.Péter 1:18-19), hogy te szabad lehess.
Lelki üdvösséged ingyen-ajándékát semmiféle jó tett által sem érdemelheted ki (János 3:16; Rómabeliekhez 3:21-25; Efézusbeliekhez 2:8-9). Isten nem valami automata, amibe felül bedobod mind a sok jámbor szavad és tetted, Ő pedig alul kidobja a megváltásodat. A megváltás nem valami csereüzlet, amiben az egyenlő felek egyike imát, meg jó tettet ad cserébe a lelki üdvösségért! Nem véletlen, hogy a Biblia határozott szavakkal oszlatja el az efféle vallásos vakságban fogant szellemi bizniszelgetés puszta gondolatát is (Galátziabeliekhez 1:6-9). Ha azonban még nem engedtük a Léleknek, hogy szellemi szinten kijelentse nekünk ezt az igazságot, akkor legalább emberi értelmünket használjuk¬: az az Isten, Aki mindent teremtett, Akié minden, ami csak létezik (Zsoltárok 50:10-15), nyilván rászorul por-teremtménye jó tetteire és nagy, hangzatos dicséretére (Zsoltárok 50:23), ugye?! A világ minden vallása reménytelen emberi törekvéseken keresztül próbálja Isten tetszését keresni, és ezek által örök életet szerezni lénye maradandó részének, a lelkének. A Biblia tanítása mindezekkel szemben az, hogy kizárólag az Ő kegyelméből, hit által békélhetünk csak meg Istennel, tetteink által azonban soha.
A megváltásunk ajándékát ingyen kapjuk, értéke azonban a világ által kínált minden kincs, és ideig-óráig tartó öröm vételárát is messze meghaladja (Máté 13:44; 16:26). Halljuk hát meg, és fogadjuk be Isten szelíden hívó szavát, ahogyan emberi szolgáján, a Zsidókhoz írt levél tollfogóján keresztül, ma is minden teremtménye szívére beszél: “Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?” (Zsidókhoz 2:3). “Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket...” (Zsidókhoz 3:7-8). “Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja” (2.Korinthusbeliekhez 6:2). Ámen.
English
Igaz az, hogy Jézus Krisztus minden bűnért meghalt, csak a hitetlenség bűnéért nem? Ha Jézus valóban minden bűnért meghalt, akkor hogy lehet az, hogy egyesek mégis pokolra jutnak hitetlenségükért?
