Kérdés
Mi a keresztség eredete?
Válasz
Mindenek előtt fontos megértenünk, hogy a megkeresztelkedés csupán a világ felé történő kinyilatkoztatása annak a megtérésnek, ami a szívben már végbement. Más szavakkal tehát a keresztség vétele egy olyan ünnepélyes cselekedet, melyben Isten megváltottja azért vesz részt, mert már előzetesen elfogadta Jézus Krisztust lelke egyetlen megváltójaként. A hit ezen nyilvános megvallására rendszerint Krisztus teste, azaz az egyház tagjainak jelenlétében kerül sor.
A megkeresztelkedés eredetét illetően a teológusok úgy érvelnek, hogy bár már Keresztelő János is keresztelt, maga a bemerítkezés nem a kereszténységgel, vagy éppen e beszédes nevű Jánossal vette kezdetét. A zsidóknál a víz általi megtisztulás ugyanis a rituális mosakodás egyik hagyományos módozata volt, amit akkor is alkalmaztak, mikor a judaizmus hitére áttérő nem zsidó születésű embert avatták be. Ezt persze már jóval a Messiás eljövetele előtt praktizálták. Arra is rámutatnak, hogy e szokás eredetét Mózes harmadik könyvében is megtaláljuk, ott ugyanis azt látjuk, hogy a Lévita pap jelképes, víz általi tisztuláson kellett átmenjen, mielőtt és miután beléphetett Isten szent jelenlétébe, hogy ott papi feladatait ellássa. A 3.Mózes 16:4 igerészt így olvassuk: "Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket." A továbbiakban pedig ez is meg van írva: "Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat. És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égőáldozatát és a nép egészen égőáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért" (3.Mózes 16:23-24).
Bár az ószövetségi iratok által elénk tárt vallási cselekedetet sosem nevezték megkeresztelkedésnek, és a legengedékenyebb értelmezés mentén is csupán a Jézusi keresztség előrevetülő árnyékának tekinthető, az azért mindenképp kitűnik belőle, hogy a ceremoniális és a fizikai megtisztulás mennyire fontos Isten számára. János a "megtérés keresztségét" hirdette a "bűnöknek bocsánatjára" (Lukács 3:3; Apostolok Cselekedetei 19:4), mely a megtisztulás előbbi koncepcióját vitte tovább, bár - és ez nagyon fontos - már nem fizikai-, hanem szellemi értelemben. A bűnök minden mocskától való végső megtisztulás csak Jézus Krisztusban érhető el, János pedig pontosan ezt hirdette, mikor cselekedetével kiábrázolta az Eljövendő körvonalait. Az újszövetségbeli keresztség ceremóniájának jelentősége éppen abban rejlik, hogy az Úr Jézusban hívő emberként az Ő halálába keresztelkedünk meg (Rómabeliekhez 6:3), és Vele együtt eleveníttetünk meg, hogy "mi is új életben járjunk" (Rómabeliekhez 6:4). Az Úr Jézus akkora jelentőséget tulajdonított a keresztségnek, hogy tetteivel tanított róla, mikor földi szolgálatának kezdetén hagyta, hogy bemerítse Őt a Keresztelő (Márk 1:9).
English
Mi a keresztség eredete?
